A gyermekem születése előtt – negyvenegy önző évig – elképzelni sem tudtam, hogy ne én legyek a mindennapjaim főszereplője, nyaranta a fesztiválok „királynője”. Most? Este hétkor – minden önsajnálat, lemondás-érzés vagy mártíromság nélkül – hazaindulok, hogy az altatást még elérjem. A „néhány óra múlva újra látom” örömével szelem a hegyeket és kanyarokat közben.
E havi címlaposunk, Szalai Kati tapasztalata megerősíthet bennünket: az álmokat el kell kezdeni. Nincs amiért várni a „majd, ha minden körülmény adott lesz” általában soha el nem érkező idejére. Sokakhoz hasonlóan, a bánffyhunyadi divattervező is a gyermekei születése után váltott pályát és teljesedett ki szakmailag, számomra ez is inspiráló: bár leggyakrabban a kényszer visz rá az éles váltásokra bennünket, nem kell félni tőle. A „kénytelen vagy megoldani” helyzetek akár sikeresek is lehetnek.
A művészet terápiás tér is – ebben erősít meg Szőcs Zsuzsanna gyergyói pedagógus, művész és pszichológus, Gereben Lívia története pedig bizonyítja:
Balázs-Fülöp Emese Kongóból üzeni: minden apró csepp számít, bármi lehet egy változás első köve, dr. Székely Kinga Katalin pedig önmagunk tiszteletére és egyfajta önszeretetre emlékeztet engem.
Próbáljuk hát szeretni magunkat – legalább nyáron – jobban egy kicsit, testünk-lelkünk kényeztetése minden szerettünk számára jótett. Feltöltődve többet tudunk adni, s a gyermekeinknek is ezek a nyarak maradnak meg egy életre az emlékezetükben…
A legfrissebb lapszám megvásárolható az újságárusoknál, vagy megrendelhető online.
