– Hogyan indul a reggeled?
– A reggeleink elég kaotikusak, rohanósak. A gyermekek iskolába ingáztatása határozza meg, ezért mind a heten egyszerre készülünk: ébredés, ébresztés, reggeli ügyes-bajos dolgok, mosakodás, étkezés, gyors elrendezése a háztáji állatoknak, pakolás az autóba, indulás a városba, ahol nyolc óra körül vár a megszokott dugó.
– Milyen a jelenlegi lelkiállapotod?
– Nagycsaládos édesapaként
Ugyanakkor férfiasan be kell vallanom, hogy a felelősség, a folytonos feszült figyelem, az állandó logisztikai szervezés és a saját magamra, a hivatásomra jutó kevés idő gyakran súlyos teherként nehezedik a vállamra, próbára téve lelki állóképességemet.
– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi volna az?
– A késő esti lefekvésről volna jó leszokni, és a kora reggeli felkelést rendszeres gyakorlattá tenni.
– Ki életed legnagyobb szerelme?
– Ez a kérdés egy magas labda: a négy fiunk után megérkezett a kislányunk. Most az egyéves kislányom a legnagyobb „szerelmem”.
– Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
– Az erényesség kényes egyensúly, amely az elégtelenség és a túlzás között feszül, így
Ezt már Aquinói Szent Tamás is megállapította. Ő arany középútnak nevezte a valódi erényességet.
– Mitől félsz a legjobban?
– A testi-lelki egyensúly és rend felbomlásától…, mert e belső harmónia elvesztésével nemcsak a saját testünk és elménk feletti irányítást veszítjük el, hanem kiszolgáltatottá válunk, ami félelemérzettel járhat.
– Kik a kedvenc íróid?
– James Frazer antropológus és Jankovics Marcell kultúrtörténész grafikus.
– Ki a kedvenc irodalmi hősöd?
– Az antik görög mítoszból ismert Daidalosz, valamint a tékozló fiú jézusi példázatában szereplő édesapa. Ez a két apafigura tökéletes irodalmi hősök, mert
Szárnyakat készítünk, ünnepi gyűrűt és köntöst adunk, miközben pontosan tudjuk, hogy a szárnyak túl közel vihetnek a Naphoz, a gyűrű és a köntös pedig csak akkor nyer értelmet, ha mögötte felfedezzük a megbocsátást és önmagunk szülői minőségét.
– Melyik tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Ha a női lét legmélyebb lényegét kellene megragadnom, azt mondanám, hogy az egy csodálatos, hármas egységben rejlik: az otthoni tűzhelyet őrző, megnyugtató családanya rendjében, az áldott állapot életet adó, teremtő mélységében, valamint a női szeszélyesség játékos szabadságában, hiszen ez a nőiségre jellemző tulajdonsághalmaz, ami képes megóvni a párkapcsolatot, a családot, a lelkünket a fásultságtól és a belső széteséstől.
– És mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– A következetességet.
Nem változtatja meg az elveit a hangulata vagy a külső körülmények hatására. Ez a tulajdonság határozza meg, hogyan bánik a párjával, hogyan neveli a gyermekeit, és hogyan teljesít a munkájában. A jóképűség vagy a siker vonzó lehet, de a hosszú távú tiszteletet és megbízhatóságot a következetesség hozza el.
– Mit bánsz a legjobban?
– Talán a ki nem használt ifjúkori lehetőségeket, a hiábavalóságokra elfecsérelt időt.
– Melyek azok a szavak vagy kifejezések, amelyeket túl gyakran használsz?
– Ugy-e, barátom, ember, testvéreim.
korábban írtuk
„Tanuljunk meg örülni!” – Ruszuly Emese a jelenlétről, a túlélésről és az élet apró csodáiról
Az élet törékenységéről, az anyaságról, a természet gyógyító erejéről is beszélt a Lélekhang legújabb meghívottja: Ruszuly Emese története ismerős lehet a Nőileg olvasói számára, hiszen évekkel ezelőtt erről is vallott nekünk.
