Bár mindössze fél napot tartózkodott itt, Petőfi neve elválaszthatatlan Székelykeresztúrtól. Körtefája, legendai sírja, a róla elnevezett iskola és szobrai mellett szellemi öröksége is szinte kézzelfogható, ebbe a miliőbe illeszkedik a Gyárfás-kúria is.
Vatány Bíborka a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait követi nyomon, arra keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
A csűrkapu hatalmas üvegajtó, mögötte kétszintes, felújított, vibráló tér, beáradó fény, gerendákkal, megőrzött szemöldökfákkal, ahogy kell. A múlt és a jelen együtt, Kövecsi-Kovács Imre agyagfalvi műtermében.
Dr. Boros Kinga habilitált egyetemi docens Csíkszeredában él, építész élettársával két kamasz fiút nevelnek. Idén első magyar teatrológusként vehetett át UNITER-díjat. Színházról, szakmai kihívásokról, elismerésekről és felismerésekről beszélgettünk vele.
Ritkán adódik, hogy felnőtt, gyakorlott olvasóként ifjúsági irodalmat vegyek a kezembe, de ezúttal a borító annyira kíváncsivá tett, hogy belelapoztam, és az első mondatok már el is ragadtak magukkal.
Meg kell tanulni jól szeretni és előtérbe helyezni magunkat, bűntudat nélkül – mondja a csíkszeredai Fazakas Nóra, aki csaknem tíz éve tanít balettozni apró kislányokat, kamaszokat a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola oktatójaként.
Közgazdászként, jogászként, egyetemi oktatóként, virágkötőként tevékenykednek a hétköznapokban, szabadidejüket pedig Kisbaconban töltik Elek apó ükunokái. Kulturális menedzserként segítik szüleiket a Benedek Elek Emlékház működtetésében.
Farkas Wellmann Éva költeménye a Nőileg magazin 2026. júniusi lapszámának Ív rovatában jelent meg
A Csíki Székely Múzeum restaurátorával, Mara Zsuzsannával beszélgettünk szakmai tudásról, felelősségérzetről, és a szakma apró titkairól. A szakember legutóbb a múzeum Márkus András-tárlatának anyagán végzett tisztító munkát.
Vadkovász a fantáziátlan éjszakák után viszolygással figyelte őt, ahogy mohón falja a reggelit, és rájött, hogy nem is olyan finom metszésű az orra, az állkapcsa pedig kifejezetten széles. Búza is egyre nehezebben palástolta csalódottságát.
Olyan világot mutat be a marosvásárhelyi zsidó múzeum, ahol a City cukrászdából kóser süteményeket vittek haza, ahol péntek esténként gyertyát gyújtottak a sabbat tiszteletére. Egy világot, amelyről alig tud valaki, hiszen alig maradtak zsidók a városban.
„Úgy mondják, ahol a nyelv alkalmatlan a trauma feldolgozására, ott már csak a szimpatikus idegrendszer képes reagálni a történésekre, majd lassan átveszi az érzelmek és a test fölötti irányítást egyaránt” – olvassuk a könyv első oldalain.
A Sepsiszentgyörgyön élő képzőművész számára a művészet nem elsősorban koncepció, hanem érzékenység és jelenlét: a hely szellemére való ráhangolódás, a néző megszólítása, és az a ritka pillanat, amikor egyetlen gesztusban ott van minden, ami benne zajlik.
Olvasóklubunkban amikor magyar szerzőtől olvasunk, többségében kortárs mű van terítéken. Mivel többségében nők vagyunk a klubban, gyakran választunk női témát és női szerzőt. Így jött képbe legutóbb Babarczy Eszter és az Apám meghal című regénye.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Székely Csaba Bányavirág című drámája – és az abból készült első előadás – korszakalkotó, a magyar drámairodalom új fejezete nyílt meg vele (majd a Bányavidék-trilógia többi részével: Bányavakság, Bányavíz).
Őszinte leszek: irodalmilag ez a könyv nem ugorja meg azt a mércét, amit általában szem előtt tartok. De vannak történetek, amelyeket érdemes akkor is elolvasni, ha nyelvi stílusában nem kapjuk meg a vágyott szépséget.
Lázadásból választotta a művészettörténetet, ma pedig az Erdélyi Művészeti Központ igazgatójaként alakítja és gazdagítja a régió kulturális életét. Egy párizsi Louvre-élmény indította el azon az úton, amelyből hivatás, majd életforma lett.
Versekkel találkozni majdnem akkora élmény, mint a nagy emberi találkozások. A vers elképesztő erő, van benne vér és remény, veszteség és győzelem, és a szavak csodatékony szépsége fölött érzett gyógyító gyönyör és még ezer más csoda. A vers örök.
Édesapám azt mondja, kirándulni azok járnak, akiknek nincsen elég dolguk otthon, így aztán nem csoda, ha nem kapják a helyüket, s csak keringenek erre-arra a nagyvilágban. Hát mondd meg őszintén, létezik-e ennél szebb hely, mint a Málnász oldala?
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Pap Kriszta sokszor kipróbálta magát modellként, de ez szinte soha nem az ő ötlete volt. Nagyon szereti kitalálni azonban, hogy mit szeretne viszontlátni a róla készült felvételeken: legyen az a saját kismamafotózása, vagy épp ez a mostani fotózás.
Más élményt nyújt egy ital, ha madárcsicsergés közepette vagy egy zajos bevásárlóközpontban fogyasztjuk. Egy jó társasággal vagy a szerelmünkkel egy hűs teraszon, lassan elkortyolt ital a nyár egyik legszebb pillanata lehet.
A nyár a szabadság, a vízpartok és a hosszú esték évszaka. Ilyenkor a bőrünkre kenjük a fényvédőt (!), figyelünk a megfelelő folyadékbevitelre, és igyekszünk elkerülni a leégést. A hajunkról azonban sokszor megfeledkezünk.
Gyermekkori emlékeim egyik legkedvesebbike, amikor a szüleim nyár elején hazaállítottak egy maroknyi frissen szedett eperrel. Vagy zöldborsóval. Sáros újkrumplival a mezőről. Az elsőket megkóstolni, illatukat beszívni ötcsillagos élmény volt.
Nőies, határozott és harmonikus – így jellemzi saját stílusát Csillag-Simon Gabriella marketinges és rendezvényszervező. Inspirálják a vagány nők, az elsők a déd-, majd nagymamája és az édesanyja voltak. Jelenleg gardróbjára a munkája hat a legerősebben.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.
A rendezvényszezonban sok olyan nő is előveszi a sminkkészletét, aki a hétköznapokban alig vagy egyáltalán nem festi magát. A tartós alkalmi smink a bőr előkészítésén és a helyes technikákon is múlik, hangsúlyozza Burján Krisztina kozmetikus-sminkes.
Nyáreste van. A nap már éppen lemenőben, a kert csendjét sürgés-forgás, edények csörömpölése, nevetés veri fel. Nemsokára füst száll fel, majd az összetéveszthetetlen illat, amely lassan betölti a teret. Megérkeztünk. Az élet valódi ritmusához.
Nem opcionális, nem is szezonális, és nem luxus – alapvető egészségvédelmi eszköz a fényvédő kence. A bőrgyógyászok és a modern orvostudomány egyértelműen állítják: a rendszeres fényvédelem az egyik legfontosabb dolog, amit a bőrünkért tehetünk.