Gálovits Rózsa: Miért olvassunk verset?
Kivételesen nem egy könyvet szeretnék ajánlani, hanem egy irodalmi műfajt, ami sokkal szélesebb spektrumú, mint sejteni véljük.
Kivételesen nem egy könyvet szeretnék ajánlani, hanem egy irodalmi műfajt, ami sokkal szélesebb spektrumú, mint sejteni véljük.
Aki Szabó Károlyt, a székelyudvarhelyi könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegének vezetőjét ismeri, tudja, ha nekifog valaminek, azt teljes erőbedobással teszi. Legyen szó filmkészítésről, a Filmtettfeszt szervezéséről vagy éppen lemezklub-alapításról.
Kós Károly unokája, Kós András szobrászművész lánya, a Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője. Az utóbbi években édesapja és nagyapja hagyatékát gondozza, kiállításokat szervez, kutat, és vallja: ez a munka egyszerre teher és öröm.
Két csodagyerek találkozik a Pesti Broadway Stúdióban, a fiú marosvásárhelyi, a lány miskolci. Színművész képesítést kapnak, aztán hét év múlva ismét találkoznak… Nemes Tibor és Mikita Dorka szinte azonnal eljegyzik egymást. Regénybeillő történet.
Egy évvel ezelőtt letarolta a Golden Globe-gálát A brutalista című amerikai film, az Oscar-gálán pedig a fiktív brutalista építész alakjának megszemélyesítője, Adrian Brody kapta a legjobb férfi főszereplő díját. Rajzoló keze Sógor Ákos révén kelt életre.
Huszonöt éve vetíti Erdély-szerte a legfrissebb magyar filmtermést, ingyen, egy mára rangossá nőtt fesztiválon a Filmtett Egyesület. A maroknyi szervezet azonban jóval több, mint egy nyilvános rendezvény szervezője.
Ha hiszik, ha nem, nem szándékos, hogy ismét orosz szerzőtől hoztam olvasnivalót. Ezúttal kortárs íróról van szó, akinek a stílusát Ljudmila Ulickajáéhoz hasonlítják a fülszövegben.
„Nyakamon az államvizsga, és hirtelen büdös és meleg és fullasztó lett a város, és belém villant, hogy otthon elkezdődött a kapálás, akkor kiálltam stoppolni, és hazautaztam, és két napon át vágtam, vágtam, csak vágtam a burjánt édesapám árnyékában...”
Szakavatottak mondják, hogy egyre rövidebb- és főként videós médiatartalmakat fogyasztunk. A 2025-ös év cáfolni látszik ezt trendet a Nőileg online felületén: leginkább a hosszú (és még hosszabb), inspiráló életút interjúkat szerettétek.
Önazonos, vagány, inspiráló, mindig azt teszi, ami a leginkább foglalkoztatja. A gyergyószentmiklósi Szőcs Zsuzsannával, a pedagógussal, művésszel, pszichológussal, a képpoézis műfajának megalkotójával beszélgettünk arról, mit nyújthat ma a művészet.
Mostanra talán csak az alkotók tudják, pontosan hány vetítésen, közönségtalálkozón „vannak túl”. Ezrek látták a filmet és fotózkodtak velük, és természetesen Bölöni Lászlóval, akinek egyetlen feltétele volt: először szülővárosában mutassák be a filmet.
Zoltán volt az első, aki halk szavával a szívébe lopta magát. Zoltán hétévesen maradt árván. A falubeli favágók megsajnálták, és magukkal vitték az erdőre. Azóta havonta egy hetet lenn töltött, a faluban, hármat pedig a havasokban.
Egy kis klasszikust karácsonyra? Azt hiszem, ilyenkor több idő és alkalom adódik az elmélyült olvasásra, ezért egy orosz szerző művét hoztam, és bátorítok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezt a remek könyvet.
A régi kalákák felelevenítése mellett talán épp ez az egyik legfontosabb célja az idén tizedik alkalommal megszervezett képzésnek: megmutatni, hogy a mai terekben is lehet, sőt, van funkciójuk ezeknek a hagyományos lakberendezési tárgyaknak.
Képzőművészet-tanár, kirakatrendező, díszlet- és jelmeztervező, dekoratőr – amióta ismerem Biró Boglárkát, egészen másként gondolok a művészeti pályára. Vele beszélgetve kitárulnak a szakma kapui, és talán bátorságot is ad az érdeklődőknek.
Gyermek- és felnőttirodalomban is otthonosan mozog, és örömét leli mindkettőben. Szabó Róbert Csaba szerint a két alkotói világ nem zárja ki egymást – épp ellenkezőleg, inspirálja és erősíti egyik a másikat.
Igencsak szerteágazó és további kutatásra váró társadalomtörténeti kérdés, hogy Erdélyben a művészeti központoktól távolabb eső településeken milyen tényezők határozzák meg a képzőművészeti élet alakulását, a kisvárosi képzőművészek sorsát.
A Bagossy a nyeregben kisfilm nem pusztán koncertközvetítés Csíksomlyóról: érzelmi ívre felfűzött dokumentum arról, hogyan dolgozik, alkot és ünnepel együtt a Bagossy Brothers Company és a közönsége.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.