Kultúrkoktél

Bevallom nem volt tervben, hogy leírom ezt a mondatot, főleg nem hónapokkal a premier után, na meg nem egy női magazinban. De akkor is ragaszkodom hozzá – a Top Gun: Mavericket látni kell. Félre kell tenni minden előítéletet, az olyan közhelyeket, hogy egy pasis akciófilm, meg, hogy hatásvadász hollywoodi pénzkidobás. Igen, akciófilm, igen, hatalmas költségvetésű, és igen, ha tízévente egy ilyen filmet néz meg valaki, akkor ez legyen az.

2022. januárban vehette kézbe első verseskötetét, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában megjelent Papírcsillagot. A gyergyóalfalvi Ilyés Krisztinka derűsen egyensúlyozik székelyföldi otthona és budapesti egyetemista élete között, verseiben és novelláiban gyermeki énje kibontakoztatása mellett a világ történéseire is érzékenyen reagál. Az irodalom megfejthetetlen titkait vizsgálgattuk az első kötetes költővel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Kiállítás egy falusi kisbolt előtt. Nem valami úri huncutság, hanem egy közösségi cél, amellyel szeretnék közelebb hozni a kortárs művészetet a falun élő emberekhez. Kerekes Emőke fotográfus mélyen hisz abban, hogy amit az ember valaha kapott, azt valamilyen módon vissza kell adnia a közösbe. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Van valami egészen különleges az önéletrajzi elemekkel átszőtt regényekben, valahogy életszerűbbek, és többnyire találunk hozzájuk olyan kapcsolódási pontot, ami a saját életünkhöz köthető. Barnás Ferenc regénye egyszerre emlékeztet Vida Gábor Egy dadogás történetére és Karl Ove Knausgard Halál című művére, ez utóbbira leginkább a pontos, nagyon apró részletekbe menő leírás tekintetében.

Vannak olyan pillanatok egy történet olvasása közben, amikor megáll az idő, megszűnik a külvilág, amikor annyira benne vagyunk abban a teremtett világban, amit olvasunk, hogy fizikailag érzékeljük a megjelenített tárgyakat, illatokat, ízeket, halljuk a természet vagy az emberek hangját, és ezek az érzések még sokáig velünk maradnak.

Képzőművész, könyvillusztrátor, reklámgrafikus és örök gyermek – mind igaz a gyergyószentmiklósi Orosz Annabellára, aki Bukarest, Moszkva és London után hazatért szülővárosába, ahol nem kisebb lendülettel és lelkesedéssel alkot, részt vesz a város művészeti életében. Vizuális műveltségről, az itthonlét előnyeiről és a szakmai elismerés fontosságáról beszélgettünk egy hűsítő limonádé mellett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.)

Bevallom, nem tudom, hogy hogyan lehetséges, hogy eddig csak úgy „elmentem” a Malcolm és Marie mellett, hogy mostanáig nem néztem meg, és azt sem tudom, hogy miért kapott ez a 2021-es alkotás ilyen kis médiafigyelmet. Igaz, nem egy szokványos mozifilm, hanem egy fekete-fehér kétszereplős kamaradráma, melyben a színészeké, az érzelmeké és Rév Marcell operatőr fantasztikus képeié a főszerep.

Váta Lóránd színművész, egyetemi oktató, színházi szerepei révén és a filmvászonról is ismerheti a nagyközönség. Amellett, hogy tanít, ő maga is folyton tanul, fejleszti önmagát, nem (csak) az aktuális szerepeire készül, hanem távlatokban gondolkodik, minden lehetőségre készen áll. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészét az elmúlt évtizedek változásairól, önmaga formálódásáról faggattuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júlisi lapszámában jelent meg).

A papíron próbál meglepő vonalakat húzni, akárcsak nagy kedvence, a világklasszis jégkorongozó, Sidney Crosby, akit csodálva figyel, amint „rajzol” a pályán. Alkotásaiban erőteljesen „egyensúlytávoli” helyzeteket teremt, és próbál egészen a korlátokig elmenni, ami az életfilozófiáját is illeti. Céltudatos és sikeres – vagy épp azért sikeres, mert céltudatos? Valószínűleg mindkettő igaz a csíkszeredai képzőművészre, Részegh Botondra, az Új Kriterion Galéria művészeti vezetőjére, a BarabásiLab Rejtett mint

Pedro Almodóvar spanyol filmrendező alkotásait hajlamosak vagyunk meghökkentő, megbotránkoztató vagy épp polgárpukkasztó művészfilmekként definiálni, beskatulyázni, de a 72 éves rendező művei – egyre inkább – hozzánk szólnak, rólunk szólnak, egyre aktuálisabban, egyre gondolatébresztőbbek.

A sepsiszentgyörgyi születésű Giliga Ilka még csak a húszas éveiben jár, ám látvány- és jelmeztervezőként sikert-sikerre halmoz, nemrég a Látványtér 2022 szakmai kiállításon az év jelmeztervezője díját nyerte el, valamint a Külön falka című magyar filmben is megcsillogtathatta a kreativitását. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Azt gondolom, hogy nincs az az ember, aki felnőtt élete során ne gondolna az öregségre, arra, hogy mi lesz és milyen lesz majd idős korában. Általában vízválasztó a kerek születésnapok betöltése, nők és férfiak egyaránt megállnak és elgondolkodnak, esetleg vizsgálgatják önmagukat, amikor eljön a 30., 40., 50. születésnap, számba veszik a ráncaikat a bőrükön és a lelkükben, körülnéznek a környezetükben, hogy milyen változások történtek körülöttük, milyen hatással voltak ők maguk a környezetükre, mit értek

Fényt ad, melegít, éltet – nem csoda, hogy évezredekig istenként imádták, ma is minden körülötte forog. A Napot férfias isteni erőnek, a tudatosság megtestesítőjének tekintő napkultusz nemcsak az ókori egyiptomiaknál dívott, a világ számos vidékén, így a Kárpát-medence legfontosabb zarándokhelyén, Csíksomlyón is létezhetett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Civil, hétköznapi emberek révén igyekszik megmutatni a román többségnek, milyen magyarként élni Erdélyben az Unguri despre unguri. Szilágyi Szabolcs és Kőmíves István podcastje egy kalotaszegi kőcsűrben készül, előbbivel beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

Tudunk-e mit kezdeni egy kortárs képzőművészeti tárlattal? Egy absztrakt szoborral vagy festménnyel? Szimfonikus koncert, egy abszurd színházi előadás beszippant vagy elijeszt? Nem kellene tartanunk a minőségi kultúrafogyasztástól, mégis, az ismeretlen műfajoktól sokak elrettennek. Nekik próbálunk kapaszkodókat nyújtani egy-egy mű vagy műfaj könnyebb átéléséhez. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

„Azt mondta, retteg az egyedülléttől. Retteg tőle, hogy nélküle éljen. Hogyha majd elmegy, akkor olyan lesz, mint valami kis Bambi a jégen” – meséli a narrátor Julie-ról, Joachim Trier alkotásának hősnőjéről. Julie egy tipikusan olyan figura, akivel egyesek azonnal azonosulnak, mások meg rém idegesítőnek tartják útkeresését.

Talán nincs is olyan színházi előadás, amelyben egyetlen hangnyi zene ne lenne. De mi a célja? Hogyan szolgálja az előadást, és mit ad hozzá? Fiatal színházi zeneszerzőket – Boros Csaba és Bocsárdi Magor – kérdeztünk, akiknek szerzeményeit egyre több erdélyi színház előadásában hallhatjuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)

A szarajevói filmfesztivál érdeklődésének középpontja, az Astra Filmfesztivál fődíjasa. Egy film, amelyet mindenkinek látnia kell. Azért, hogy ne mondjuk, a mi városunkban, falunkban nincs pedofília. Azért, hogy ne mondjuk, ez a gyerek rosszat akar, csak kitalálta, álmodta vagy éppen ő szerette volna az aktust. Püsök Botond filmrendező a dokumentumfilm formaeszközével harcol a gyermekbántalmazás ellen. A csíkszeredai születésű alkotóval a Túl közel/Too Close/Apropierea előkészületeiről, társadalmi hátte