Kedves Olvasó, ne haragudj, de már az elején csalódást okozok: nem fogom a téma kapcsán az Ízek, imák, szerelmek című, sokak által ismert „klasszikust” ajánlani (Julia Robertssel és Javier Bardemmel). Nem azt mondom, hogy nem jó film, de számomra pont az a kategória, amire a bevezetőben utaltam: csodás tájak, lenyűgöző kultúrák és emberek, de még a főhős sem megy végig igazi jellemfejlődésen, nemhogy a nézőben beindítson valamit – azon kívül, hogy irigykedik az utazások láttán. És
nem hiszem, hogy feltétlenül utazni, vagy keleti bölcsektől kell tanulni az újrakezdéshez.
Ajánlok jobbakat.
Minari – amerikai álom másként
A hivatalosan amerikai, de tulajdonképpen dél-koreai alkotás az amerikai álmot és megvalósításának lehetőség mutatja be – egy kicsit másképp, mint ahogy azt megszokhattuk. A nyolcvanas években játszódó történetben egy dél-koreai család egy arkansasi farmra költözik, hogy új otthont alapítson, és egyúttal vállalkozást indítson. Míg a férj optimista, felesége szkeptikus életük alakulása, gyerekeik jövője kapcsán, ám arra egyikük sem számít, hogy a Dél-Koreából segítségként megérkező nagymama mekkora változást hoz az életükbe. Lee Isaac Chung 2020-as filmje egyébként 6 kategóriában is Oscar-esélyes volt, végül egy szobrocskát zsebelt be.
Napos oldal (Silver Linings Playbook) – a film, amivel Jennifer Lawrence tarolt
Az egykori tanár (Bradley Cooper) hazatér szüleihez az elmegyógyintézetből, és szeretné rendbe tenni az életét, ám ez nem túl egyszerű. Véletlenszerűen ismeri meg a nem sokkal azelőtt megözvegyült Tiffany-t (Jennifer Lawrence), akinek az élete szintén szétesőben van.
Negatív tapasztalataik jelentik a kapcsolódási pontot,
a közös témát, ám szép lassan egyre több pozitív élményt is szereznek az együtt töltött idő által. David O. Russell 2013-as filmje – akárcsak a címe – igazán szívet melengető.
Távol Afrikától (Out of Africa) – leporolni való klasszikus
Minden filmnek ad egy pikantériát, ha tudjuk, hogy a története (nagyjából) igaz. Sydney Pollack 1985-ös filmje alapjául Karen Blixen dán írónő Volt egy farmom Afrikában című, önéletrajzi könyve szolgált, amelyben életének Kenyában töltött időszakát meséli el. Egy európai nő történetét, aki nagy tervekkel érkezik Afrikába, aki belevág élete kalandjába, amely örökre nyomot hagy rajta, benne.
Meryl Streep és Robert Redford zseniális játéka csak pont az i-re,
hiszen az érdekes történet, a csodás operatőri munka, az emberi kapcsolatok sokszínűsége már önmagában is elég lenne, hogy ajánljuk a filmet.
Vándorút (The Way) – a klasszikus útkeresős film
Ha valaki csak egyetlen filmet néz meg zarándokút vagy El Camino témában, akkor Emilio Estevez 2010-es filmje legyen az. (A rendező nem mellesleg a film főszerepét alakító Martin Sheen fia.) A történet szerint Tom, akinek fia a híres Szent Jakab zarándokúton egy viharban életét vesztette, úgy dönt, hogy beteljesíti gyermeke vágyát: hamvaival ő maga járja végig az utat. Lezárás, feldolgozás, újrakezdés – minden van ebben az igazán mély filmben.
Vadon (Wild) – „El Camino-s történet” amerikai felfogásban és helyszíneken
Jean-Marc Vallée 2014-es filmjében Reese Witherspoon végleg bebizonyíthatta, hogy „kinőtte” a Dr. Szöszi elhíresült címszerepét. Cheryl, a film főszereplője, miután úgy érzi, hogy élete teljesen összeomlott,
vándorútra indul az Egyesült Államok nyugati partján,
hogy megküzdve a természettel, a magánnyal és a saját démonjaival, visszataláljon önmagához, elfogadja önmagát és tetteit. Cheryl útja nem szokványos, nem változik meg 180 fokban – mint ahogy azt elvárnánk –, de sok szempontból bölcsebbé válik az út során.
A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) – egy film egy barátság végéről, amely nyomán a néző újraértékeli a saját életét
Martin McDonagh tavalyi – nem mellesleg Oscar-esélyes – alkotását többnyire vígjáték-horrorként vagy vígjáték-drámaként határozzák meg, de ez senkit se riasszon el, a Brendan Gleeson és Colin Farrell neve által fémjelzett alkotás egyszerre abszurd és mély, érzelmekkel teli. A film egyszerű emberekről, emberi sorsokról szól, és arról, hogy
a nagyravágyás, gyarlóság vagy épp a kitaszítottság hogyan nyomja rá a bélyegét életekre.
A film egy barátság története, amely egy fiktív ír szigeten játszódik a 19. században, ahol a zárt közösség különös kapcsolatrendszere, megnyilvánulásai is fojtogatók.
A szoba (Room) – durva, de egyszer látni kell
A 2015-ös A szoba nem egy könnyed délutáni film. Már a történet kiindulópontja is görcsbe rántja a néző gyomrát: Ma-t egy férfi évekkel korábban elrabolta, és egy szobában tartja fogva. Fia, Jack már a szobában született, számára az jelenti a teljes világot.
Szökésük, szabadulásuk az új élet, a kezdet reményteljes lehetőség jelenti,
ám hamar kiderül, hogy nem könnyű vissza- és beilleszkedni a külvilágba, a társadalomba, a saját családjukba. A Ma-t alakító Brie Larson méltán kapott legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Cikkünk a Nőileg magazin 2024. márciusi lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
Márton Erika: Bátor vagyok, és az is akarok lenni
Képzőművész és (színházi) látványtervező, vagány nő, aki nem fél a váltástól. Roppant kreatív és szókimondó, semmilyen skatulyába nem tuszkolható. Márton Erikát nézni és hallgatni egyaránt szórakoztató.
