Tóth Gödri Iringó

Ahol pezseg a kortárs kultúra – Hová térhetünk be Szentgyörgyön és Kolozsváron, Gyergyóban vagy Csíkban?

Ikonikus kultúrkocsmája volt Székelyföldnek a G., az évek során felvonult az igényes alternatív kultúra színe-java. De hová térhetünk be most, ha érdekelne egy kis kulturális csemege, vagy, ha csak sö..., azaz találkozásra szomjazunk helyi barátokkal?

Tóth-Gödri Iringó: A kézfogás ma sem a kedvencem

Amikor a céges csapatépítőn már harmadszorra meséltem el, hogy miért nem tudok három pohár bort egyszerre elvinni a pulttól az asztalig tálca nélkül, akkor hasított belém: ki más meséljen a betegségéről, ha nem én? Noha nem érzem magam betegnek.

Kántor Melinda: Egyszer csak elkezdi az ember élni azt, hogy minden mindennel összefüggésben van

Kántor Melinda a Kolozsvári Állami Magyar Színház mindig mosolygós, örökmozgó színművésze. Energiája hátterében többek között régóta gyakorolt hobbijai állnak, a csikung és a tai chi segít neki a testét és a lelkét is formában tartani.

Westernfilm nőknek? Igen! Az angolok rájuk is gondol

Normális ember – s főként nő – napjainkban nem néz westernt, hiszen ezekben a filmekben maximum az idétlen díszletvárosok kurtizánjai nőneműek. Az angolok éppen ezeket a sztereotípiákat rombolja le.

Több mint édesség: a közös készülődés öröme

Régen a szaloncukor szorgos, közös munka eredménye volt, de ma is éledezik az igény a sokunk gyermekkorát idéző, ráérős szaloncukor-készítésre.

Laczkó Vass Róbert: Mindenütt jó, de legjobb a konyhában

A gyergyóremetei származású Laczkó Vass Róbert a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának igazán sokoldalú tagja, könyveket ír, világot jár, és izgalmasabbnál-izgalmasabb ételeket főz barátainak, kollégáinak és a rászorulóknak. A Kolozsvári Magyar Opera visszatérő vendégelőadója a hobbijáról, a konyhaművészet iránti szeretetéről mesél ízesen, szenvedéllyel, inspirálóan.

Szex és lélek: Minden jót, Leo Grande

Szexkomédia. A létező legrosszabb skatulya, meghatározás, amit a Minden jót, Leo Grande című filmre ráhúzott már több kritikus, mint ahogy az sem a legjobb irány, hogy a tabudöntögetése miatt sokan a Szürke ötven árnyalatával emlegetik egy lapon. Tény, hogy Sophie Hyde filmje sokszor vicces és megnevettet, és tény, hogy tabut is igyekszik döntögetni, de egyúttal kifinomult, kimért és kicsit drámai is, szóval sokkal összetettebb, mint ahogy sokan leírják.

Csupaszív konyhatündér a kantinban

A „kantinkaja” egyedi és utánozhatatlan. Aki valaha is evett kantinban – akár szerette, akár nem – emlékszik az ízekre, szagokra, a kis ablakon kiadott étel látványára, a nosztalgiát ébresztő kockás abroszra, na meg a konyhás nénikre és szakácsnőkre, akik ennek a világnak a „lelkei”. Bezsány Nagy Hajnalka 1985 óta a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum étkezdéjének szakácsnője és szíve-lelke, saját bevallása szerint sem tud olyan finomat főzni otthon, mint a kantinban. (Cikkünk a Nőileg magazi

Botházi Mária a jövő erdélyi újságíróiról: „Csodás fiataljaink vannak”

Botházi Mária a BBTE újságírás szakán egyetemi oktató, tudományos kutató, újságíró, szerkesztő, legutóbbi kötetének – Fűnyíró a Tündérkertben – már a címe is sugallja, hogy igen, ebben a nőben van humor. Látnak-e „fantáziát” az újságírásban a mai fiatalok? Kell-e temetni a (nyomtatott) sajtót? A novemberi nyomtatott lapban őt faggattuk, mit gondol.

Népi színkavalkád és kultúrsokk Kalotaszegen

Tősgyökeres székelyként, sokáig azt hittem, hogy Székelyföld Erdély legautentikusabb, legtradicionálisabb része. Ahhoz, hogy meggondoljam magam, két kirándulás volt szükséges: egy a mezőségi Székre, egy pedig Kalotaszegre. Míg előbbi a hagyományőrzéssel, a mai napig viseletben járó helyi asszonyokkal bűvölt el, Kalotaszeg szinte kultúrsokk volt minden értelemben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)

Magassarkús nő a fehér köpeny mögött

Dr. Molnár Emőke igazi örökmozgó: Kolozsváron élő endokrinológusként Erdély négy különböző városában dolgozik, állandóan jön-megy Csíkszeredától Besztercéig, amikor pedig van egy kis szabadideje, repülőre pattan, hogy világot lásson. Azt képzelhetnénk, hogy ilyen életmód mellett öltözködésében a kényelem az elsődleges szempont, ehhez képest Emőke maga a hanyag elegancia: szinte csak magas sarkú cipőben dolgozik, s odavan a „kényes” fehér ruhákért. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jel

Nem egy tipikus életrajzi film, inkább hozza a kornak a hangulatát: Elvis

Sokszor csak egy hajszál választja el a színvonalas zenés filmet a giccses és gagyi próbálkozásoktól, mint ahogy abban is nagyon nehéz megtalálni a középutat, hogy életrajzi film egyszerre legyen egy hommage, tisztelgés a főhőse előtt, és legyen őszinte, a valóságból- és nem csak mítoszokból építkező. Az elmúlt évtizedekben Hollywood nagyokat alkotott a zenés életrajzi filmek területén, elég a Piafot, a Judy-t, A nyughatatlant vagy éppen a Bohém Rapszódiát említeni. Ebbe a sorba illeszkedik a látványvilá

Punkok, hippik, hipszterek – és a vasfüggöny emléke: Berlin

Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tapasztalatból beszélhessek arról, hogy a kommunizmus éveiben mit jelentettek egy romániai számára a „kelet-német” termékek, de elég idős, na meg elég kelet-európai ahhoz, hogy lássam őket magam körül még ma is: édesanyám még mindig használja az 1985-ben kapott NDK-s robotgépét és turmixgépét. Berlin ma már jóval több, mint az egykori Kelet- és Nyugat-Berlin újraegyesülése: punkok, hippik, hipszterek világvárosa – és a német tudományosság bölcsője. Berlin maga a történelem é

Kecses lány tüllszoknyában: Nagy Ingrid

Lemondás, fájdalom, koplalás és rivalizáció a tüllszoknyák látványos világa mögött. A filmekben általában ez a kép rajzolódik ki a balett világáról, a balerinák és balerinok életéről. Nagy Ingriddel, a Kolozsvári Román Opera balettkarának táncosnőjével beszélgetve próbáltuk kideríteni, milyen Erdélyben egy balerina élete. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Az idillen innen és túl: A Fehér Lótusz

Bár a nyár, a vakációzások időszaka lassan lejárt, a szeptemberi visszarázódás során még szívesen tekintünk vissza a tengerparti élményekre, a napsütéses délutánokra, a napfürdőzésekre, pancsolásokra. Erre ad lehetőséget az HBO Max sorozata, A Fehér Lótusz, melyben egy luxusüdülőhely néhány idegesítő vendégét ismerhetjük meg. Frappánsan megalkotott társadalomkritika.

Top Gun: Mavericket látni kell

Bevallom nem volt tervben, hogy leírom ezt a mondatot, főleg nem hónapokkal a premier után, na meg nem egy női magazinban. De akkor is ragaszkodom hozzá – a Top Gun: Mavericket látni kell. Félre kell tenni minden előítéletet, az olyan közhelyeket, hogy egy pasis akciófilm, meg, hogy hatásvadász hollywoodi pénzkidobás. Igen, akciófilm, igen, hatalmas költségvetésű, és igen, ha tízévente egy ilyen filmet néz meg valaki, akkor ez legyen az.

Azúr-parti csillogás: Nizza, Cannes, Monte-Carlo, Marseille

A lelkem mélyén megrögzött álmodozó, kissé romantikus és idealista vagyok, így az úti céljaimat is hajlamos vagyok regények, filmek, dalok alapján elképzelni. A Francia Riviéráról is izgalmas, pompás előképeim voltak, például a Marlon Brando és David Niven főszereplésével készült Dajkamesék hölgyeknek című, 1964-es film (a Riviéra vadorzói és Csaló csajok címmel készültek remake-jei is): csillogás, luxus, század eleji villák, drága oldtimer autók, jachtjaikon iszogató milliárdosok… (Cikkünk a Nőileg maga

Pál Tünde: Akkor vagy igazán hiteles, ha mindig ugyanazt képviseled

Románia egyik legjelentősebb építkezési cégének, a KÉSZ Romániának a gazdasági vezetője, nőként áll helyt egy férfiasnak számító iparágban. Pál Tünde ide vezető útját a fokozatos felfelé lépegetés jellemezte: húsz éve titkárnőként kezdett a vállalatnál. A két évtized tapasztalatairól, sikerekről és nehézségekről kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.