A fürdőkultúra fellendülése nem csak nálunk, hanem egész Európában a 19. században következett be, bár megannyi településen már a rómaiak óta hódoltak ennek az élvezetnek. Erdély híres fürdői az Osztrák–Magyar Monarchia idején, az 1860–1918 közötti időszakban épültek ki, amikor a gyógyvizeket tudományosan is vizsgálták, hatásukat népszerűsítették.
Előpatak, Borszék, Szejkefürdő, Tusnádfürdő – csupán néhány a térség messze földön híres fürdőhelyei közül, amelyek ma már csak nyomokban őrzik az egykori pezsgő élet nyomait. Üdítő ellenpélda a sorban Szováta, ahol ma is virágzik a fürdőélet. A sajátos építészeti stílusban épült villák többsége is megőrizte eredeti formáját, így turisták tízezreit vonzza évente nemcsak a vizek gyógyhatása, hanem a kisváros bájos, múltidéző hangulata is.
Az erdélyi fürdőélet aranykorában a vendégek jellemzően kádakban kapták meg az előírt gyógyvizes kezeléseket,
ezeket általában fürdőházakban vagy kabinos elrendezésű épületekben működtették, ahol a gyógyulni vágyók a kor normáihoz igazodva, diszkréten, az orvosi utasítás szerint fürdőzhettek. A nagyobb telepeken – például Borszéken, Tusnádfürdőn vagy épp Előpatakon – a fürdőzést általában teadélutánok, séták, zenés estek követték. Ugyanakkor a fürdőéletbe szervesen illeszkedtek az ivókúrák is, és szintén a kezelés része lehetett a mofettázás, amelynek gyógyhatásait már a 19. században is tanulmányozták.
Császári kedvenc
A legnevesebb fürdőhelyekhez megannyi anekdota is kapcsolódik híres látogatóik kapcsán. A fürdők királynőjeként emlegetett Borszék – a közbeszéd szerint – Ferenc József császárnak is az egyik szíve csücske volt, és bár nem valószínű, hogy személyesen ellátogatott a székelyföldi településre, úgy tartják, hogy udvari orvosa tanácsára rendszerese itta forrásainak vizét.
Erzsébet királyné, azaz Sissi neve is gyakran felmerül a vendégek között, azonban az ő esetében is inkább az a valószínűbb, hogy a bécsi udvarban fogyaszthatta valamelyik székelyföldi forrás vizét. Milos Obrenović szerb fejedelem 1841-1842-ben kereste fel Előpatak fürdőit, ahol később ortodox templomot is építtetett hálából. Gróf Bethlen István későbbi magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn tett látogatást,
Bánffy Miklós író és politikus, az erdélyi arisztokrácia egyik legismertebb alakja pedig több alkalommal is élvezte Előpatak vendégszeretetét.
Az akkori fürdőélet varázsa egyébként a korabeli írók, publicisták szövegeiben is fel-felsejlik: Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is említette írásaiban a székelyföldi gyógyvizeket, Orbán Balázsról nem is beszélve, aki először írta le részletesen a székelyföldi borvízforrásokat.
Az említett településeken fényűző fürdőkultúra alakult ki, fürdőházak, villák, nyaralók épültek, ezzel párhuzamosan létezett egy másfajta fürdőélet is a térségben. A helyi emberek a falusi feredőket látogatták előszeretettel: a borvízforrások köré emelt egyszerű deszka- vagy kőmedencéket.
A második fénykor
Bár a trianoni változások hanyatlást hoztak az erdélyi, székelyföldi fürdőéletben is, Románia fürdőhelyének az 1950-es évektől kezdődően egyfajta második fénykora kezdődött. A román állam kisajátította ezeket és integrálta az egészségügyi ellátórendszerbe: a legtöbb gyógyfürdő szanatóriummá, gyógyüdülővé vált, a fürdőlátogatás pedig egyfajta tömeges, államilag támogatott rekreációs formává vált.
Nyírfürdő, Csíklázárfalva • Fotó: Magyari Tekla
Ebben az időben modernizálták többek között Tusnádfürdőt, Borszéket, sőt kisebb helyeket is, mint például Kovásznát vagy Előpatakot. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kommunizmusbeli fürdőélet meg sem közelítette a századforduló virágzó időszakát, az idősek visszaemlékezései nyomán mégis felsejlik, hogy
bizony a 20. század második fele is vibrálást hozott a fürdőhelyek mindennapjaiba.
A Kovászna megyei Málnásfürdőn például egy gyerekszanatórium is helyet kapott, s a vendégek állandó jelenléte miatt az aprócska településen megannyi szórakozási lehetőség volt: hétvégenként a központi pavilonban fúvószenekar játszott, cukrászdák, vendéglők, kávézók szolgálták a gyógyulni vágyók kényelmét.
Dungó feredő, Homoródkarácsonyfalva • Fotó: Magyari Tekla
A konkrét kezelésekre épülő gyógyturizmus manapság elsősorban az idősek számára opció, az aktív generációk tagjai közül csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy három hétig „lógassák a lábukat” a medence szélén ülve.
A legtöbb egykori fürdőhely ma inkább üdülőként próbál talpra állni.
A kádas fürdők helyét modern komplexumok, szpák veszik át, amelyek rövid idő alatt is élvezhetők, de épp ezért elvész az egykori fürdőzések sajátos eleganciája, nyugalma és bája: a ráérős beszélgetések, a hosszú séták, a társasági élet, a természet és a borvizek párhuzamos élvezete.
Cikkünk a Nőileg magazin 2025. júliusi számában jelent meg.
Keressétek a friss lapot az újságárusoknál, vagy rendeljétek meg itt!
korábban írtuk
Tapasztó Ernő: Nálunk véletlenszerűen történik minden
Míg az Aradi Kamaraszínház saját produkciói provokatív, élvezeti színházat kínálnak, addig a meghívott előadások inkább a „nagyközönségnek” szólnak. Ez a kettős lét igazolta önmagát az elmúlt két évtizedben, és a kamaraszínház sikeresen működik.
