Több ezer népi dallamot gyűjtött össze, előtte hasonlót csak Bartók Béla, a folklórkutatás egyik legkiválóbb képviselője ért el. És Jagamas János népzenekutató, Erdély századosa.

Nekünk, európaiaknak is van „kínai nagy falunk”, csak másként hívjuk. Ez az egykori Római Birodalom határvédelmi rendszere (limes), amely egy három kontinenst átölelő védműrendszer, és hazánkban több mint ezer kilométernyi szakaszáról tudunk.

Az idei Libri irodalmi közönségdíjas regény kapott hideget és meleget a kritikusoktól, én azonban szeretek magam meggyőződni egy könyv értékéről, legyen az irodalmi, szórakoztató vagy elgondolkodtató jellegű.

Táncot tanít, közösséget épít, és népi hagyományainkat próbálja átörökíteni a székelyudvarhelyi gyerekekbe immár negyedszázada. A Kékiringó néptánccsoport alapítója a Magyar Kultúra Lovagja is, ám tanítványainak ő csak egyszerűen Tanci.

A Magyar Kultúra Magazin főszerkesztőjével az identitás-tapasztalatok összetettségéről, küldetésről, párhuzamos valóságokról, a csakazértis-morálról beszélgettünk, valamint a készülődésről a derűbe, amelybe jó lesz megérkezni, valamikor.

Magyarságunkat legbelül kell hordanunk, szellemi javainkkal pedig ideje felhurcolkodnunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni, tartotta Kányádi Sándor.

Egy zenei óriás árnyékából kinőve lett a világhírű Madrigal kamarakórus karnagya. A szinte népmesei bravúrt véghez vivő sepsiszentgyörgyi származású Ungureanu Szabó Anna zenészei számára egyszerre igyekszik anya, főnök és biztonsági szelep lenni.

Tekeregni csalogat az idő, s gyakran vagyunk ötlettelenek, hová menjünk hétvégén, mi az, amit még útba lehetne ejteni, egy-egy kirándulás mellett. Kevésbé ismert múzeumokat, gyűjteményeket ajánlunk, amelyek remek szellemi töltődés lehetnek a családnak.

Aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet – jelenthetnénk ki a virágos közmondást újragondolva, és ebből kiindulva, azokat a helyeket is bátran ajánljuk, ahol a könyv mellé kávét, vagy a kávé mellé könyvet is kínálnak.

Miután apja a második világháború valamelyik frontján maradt, a magára maradt édesanya tartotta el a családot. Zilah gyermekseregének fele árvának számított akkoriban. „A Valahol Európában világát éltük.” Így indult Szilágyi István élete.

Külföldön jártunkban-keltünkben, amikor kifejezetten a ráérős városnézés a napunk célja, még csak-csak rácsodálkozunk a gazdagon díszített épületekre, a saját környezetünkben azonban ezekre a szépségekre legtöbbször fel sem nézünk.

Kezdetben volt az eszme. És a hit, amely nem kérdezősködött tervezhető jövő felől, csak gyűjtött, vásárolt, felhalmozott. Miközben soha nem hangoztatta: lesz múzeum. Mert tudta, hogy lesz. És lett. És lesz iskola, mindegy, hogy miből. Lett.

Ikonikus kultúrkocsmája volt Székelyföldnek a G., az évek során felvonult az igényes alternatív kultúra színe-java. De hová térhetünk be most, ha érdekelne egy kis kulturális csemege, vagy, ha csak sö..., azaz találkozásra szomjazunk helyi barátokkal?

Egyre-másra bukkannak elő évszázados időkapszulák azokon a székelyföldi településeken, ahol felújítják a templomokat. A régiek – bevett szokás szerint – a nehezen elérhető toronygombokba rejtették azokat az iratokat, amelyek jellemzik az adott kort.

Zorkóczy Zenóbia előadóművészként elképesztő ritmusban dolgozik, évente 100-200 előadást tart gyermekeknek, ráadásul turnéit egymaga szervezi. Ír, kutat, építkezik, házat ment, és – nem utolsó sorban – kimagasló tehetségű gyermeket nevelt fel – egyedül.

Ezt a két oldalt férfiaknak (is) írtuk. Ha nem tudják, mire vágyhat szívük választottja, súgunk az Angyalnak. A Nőileg ezen oldalait – színessel jelölve a tetszetős tételeket – kéretik elcímezni, s kirakni az ablakba.

Nincsenek véletlenek. Pár napja csűröm-csavarom magamban a gondolataimat a tolerancia kapcsán, aminek nem sokkal ezelőtt volt a világnapja. Így advent és karácsony előtt még érzékenyebb. Az elmélet és a gyakorlat között nagy különbség van, főleg ha a toleranciáról beszélünk.

Családias hangulatot teremtenek, ahol csak egy akkordot is pendítenek, nem tömegkultúra az Evilági együttes zenéje. A muzsikált versnek mégis van létjogosultsága, amíg egyetlen ember is részt vesz a koncertjeiken, zenélnek. Orbán Ferenc, az Evilági frontembere „kávézott” velünk virtuálisan, noha egy offline borozás sokkal jobban illene a bordalokat is éneklő zenészhez. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)