A férj gyorsan bepötyögi telefonja emlékeztetőjébe, hogy semmiképp el ne felejtse. Ám nem sokkal később, amikor még mindig lóhalálában hazaugrik a laptopjáért, hogy elérjen arra a bűvös kilenc órára a munkahelyére, a máj sehol.
így, mintha mi sem történt volna, a szokásosnál kissé feszesebb testtartásban csókolja szájon szíve választottját, s a mulasztást mélyre süllyeszti a hippocampusba. Egyelőre.
A férfinak pontban kilenckor, munkahelyének kapuján belépve jut eszébe, hogy elfelejtette elmondani feleségének, hogy az otthonuk és az iskola közötti egyetlen üzletben valami rendszerhiba következtében nem volt lehetséges a kártyás fizetés, és úgy emlékezett, van készpénz nála, de aztán mégsem volt. Gondolja, köze lehet ez utóbbinak a tegnap otthon felejtett pénztárcájához, meg a szintén tegnap érkező, irtó fontos DHL-szállítmányhoz. Mintha mondott volna is erről valamit az asszony. Eszmefuttatását telefoncsörgés szakítja félbe. A beszélgetés végeztével még dereng valami a csirkemájról.
Később a nő ebédhez terít. Megint félrerakja az üres virágvázát, s azon morgolódik, hogy nem veszi a lapot a drága férje, hogy már három napja virágért kiált az üres váza. De hát a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet türelmes, így még vár. Ebéd végeztével is színpadiasan helyezi vissza a vázát, miközben arról magyaráz, hogy örül, hogy végül is ízlett az ebéd kedvesének, mert tulajdonképpen valami egészen mást tervezett fő fogásnak... Semmi reakció.
S mivel a bölcs asszony azt is tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy
Jó de mit? Hát finomat. De mégis mire gondolsz? Krémes, habosra. Elmélkedik, elmélkedik eme bonyolult megbízáson a teremtés koronája, aztán egy, a semmiből keletkező migrén ignorálja a vásárlás körüli gondolatokat.
A nő csaknem repül szembe vele, s várja a krémes-habos, meglepetés finomságot. Nem hisz a szemének, amikor csupán laptop táskájával a kezében lép be az ajtón a kedves.
Csak úgy, passzív agresszívan csörömpöl mosogatásnál és említi meg kétszer is, hogy én bezzeg kimostam a sportfelszerelést, amit rám bíztál.
Üsse kavics, a férfi útja másnap reggel, iskola után a cukrászdába vezet, s már hozza is a legkrémesebb-habosabb nyalánkságot. Felesége kikerekedett szemmel rója meg. Ez most komoly? Én mától fogyókúrázom. S koppan az üres váza a már majdnem megszokott helyén, az asztal közepén.
S munkaidejéből nem sajnálva néhány percet, gyorsan metsz három szál rózsát a szomszéd kertjéből. A nő egy pillanatig elgondolkodik, megbocsásson-e rögtön vagy majd csak később. Aztán jobbnak látja most azonnal – különben kinek mondaná ki az óhatatlanul szükséges napi huszonegyezer szót?
Forró csókokkal búcsúznak. Néhány perccel később a nő a kanapéra gömbölyödve majszolja a krémes-habost. A családi békéért fogyózik majd holnaptól. No, ugye, hogy a nyílt kommunikáció a jó házasság alapja? Még jó, hogy fellapozta azt a párkapcsolati kisokost. Hála annak a bölcs asszony immár azt is tudja, hogy jó kommunikációval a szeretet soha el nem múlik.
korábban írtuk
A függőség a magány betegsége
Azt mondják, a függőség a magány betegsége. Egyrészt, mert a szenvedélybeteg falakat épít maga köré, másrészt, gyakran előfordul az is, hogy valaki éppen a magány elviselésére, enyhítésére kezd el valamilyen szert használni.
