– Hogyan indul a reggeled?
– Általában nehezen kelő vagyok. Nagyon sokáig dolgozom, zsúfolt és későig tartó programjaim vannak minden nap, s miután hazaérek, még beülök a számítógép elé pályázatok, papírmunkák végett, így későn fekszem le. Reggel pedig ébresztővel, önmagam győzködésével kelek. Kávézni az ágyban szoktam, hosszasan, azalatt átgondolom a napomat, teendőimet.
– Mi a mottód?
– Közösség, összetartás, becsületesség, tisztesség. Ezek nagyon fontosak nekem!
ebben a szellemben dolgozom minden nap.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– A saját gyermekem, Eszterem, s a családom boldogsága, egészsége elsősorban. Valójában nagyon sok mindentől boldog vagyok, egyszerű, őszinte mosolytól, egy jó szótól, egy öleléstől, tanítványaim örömteli tekintetétől, baráti biztatástól, egy sikeres fellépéstől, egy jó programtól, egy táncba való felkéréstől, ha valakinek örömet szerezhettem, szóval, egyszerű dolgok jelentik nekem a boldogságot.
– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
– Számomra a legtiszteletre méltóbb ember Kovács Norbert Cimbi barátom. Kiscsőszön (Magyarországon) lakik, nem a mi vidékünkön. Csodálattal nézek fel rá, mint igaz, becsületes emberre, s mindarra, amit és ahogyan megvalósított, az igazi értékrendek mentén, alázattal, tisztességgel. Mint egy mágnes, vonzza maga köré a jó embereket, s közösen egy csodálatos világot teremtettek, egy alig 100 fős kis faluban.
– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?
– „Három és…” Viccesnek tűnhet, de táncot tanítok a nap sok-sok órájában, s minden lépéskezdésnél ezekkel a szavakkal indítom a folyamatot. Gyakran használom azt is, hogy „ügyes vagy”, „jó lesz”, „mosolyogj”, „Kösd be a cipődet, nem érzed, hogy lóg a fűződ?”, „Vedd le a felsődet, meleg van!”, „Húzd ki magad!”, „Emeld fel a fejed!”, „Énekelj, csujjogtass!”, „Betyárosan!” De ezek valójában már nem csak szavak, hanem sokszor elhangzott mondatok, még rengeteget idézhetnék.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Attól félek a leginkább, hogy úgy halok meg, hogy nem végeztem el a dolgaimat, nem fejeztem be a feladataimat, s túl sok mindent hagyok ezekből a lányomra.
– Milyen esetben szoktál hazudni?
– Igazából nem szoktam hazudni. Nem nevezném hazugságnak, inkább nem mondok el dolgokat, például, ha meglepetést vagy ajándékot készítek, akkor szoktam nem elmondani, amire készülök. Vagy olyan esetben nem mondok el valamit, inkább „szépítek”, amikor nem szeretném, hogy a szeretteim aggódjanak miattam.
– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?
– Ebből bizony van egy jó pár! Az egyik közülük a halogatás. Nagyon sok mindent utolsó percre hagyok, legtöbbször azért, mert rengeteg egyéb fontos tennivalóm van ugyanabban az időben, s amikor már nyomás alá kerülök, akkor kapom össze magam, s csinálom meg. Túl sokat aggódok, mindenért s mindenkiért. Nem tudok nemet mondani, pedig már jártam pórul, mert visszaéltek egyesek ezzel.
– Miben tartod magad a leginkább különcnek?
– Mindig, mindenhol szoknyában járok, csipkékkel, bársonnyal díszítve! Ahogyan tanítok, az sokak szerint „furcsa”, különc talán. Én nem látom annak, de azt tudom, hogy másképpen magyarázok, másképpen „szedem szét” a lépéseket, a mozdulatokat, másképpen építek fel egy órát, egy táncpróbát, mint a legtöbb oktató. De azt is tudom, hogy
– Hol élnél a legszívesebben?
– Én szeretek itt, Székelyudvarhelyen élni. Ide születtem, s ennek biztos, hogy megvan az oka, itt van a helyem! Még jobb lenne ez a hely, ha az emberek összefogásban, közösségekben lennének, ha nem széthúzva, irigykedve, lenézve viszonyulnának egymáshoz. Bízom benne, hogy egyszer mindenki rájön arra, hogy mi lenne a jobb!
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– Elsősorban Eszterem, a lányom a legbecsesebb kincsem. Egy csodálatos lélek, örülök, hogy az én gyermekem, jóságos, talpraesett, igazi kincs. A szüleim, akik még 80 évesen is a segítőim, a testvéreim, családom minden tagja. A Kékiringó, s a benne lévő emberek, a közös élményeink, összetartásunk. Minden barátom, akik igaz szívükkel mellettem állnak, szeretetükkel építenek, megtartanak.
korábban írtuk
Bokor Barna: Ekkora sikerben, mint amit a Tündérkert adott, még nem volt részem
Van, amiben hasonlít Bethlen Gáborhoz, de talán több mindenben különbözik tőle. Egy biztos: a nézők többsége szerint Bokor Barnához nagyon passzolt Bethlen karaktere, akit a Tündérkert című sorozatban alakított.
