Címke: tánc

Ahol jó lenni: Tömbházban is lakályosan

Nem való a mi otthonunk a lapba – szabadkozik Nemes Annamária, a székelykeresztúri ifjúsági lakás ajtajában, de mi sem hagyjuk lebeszélni magunkat olyan könnyedén és gyorsan.

Külső rend, belső rend, táncrend: Táncházban az Én helyett a Mi-vel kell törődni

1978 őszén Székelyudvarhelyen rendezték meg a világ első táncháztalálkozóját, majd 2017 őszén jelentkezett az első „újabb kori” Erdélyi Táncháztalálkozó, ugyancsak Székelyudvarhelyen. A két dátum között eltelt majdnem négy évtized alatt rengeteg változás történt, de a táncházas lét és életérzés köszöni szépen, él és virul. Mit nyújt ez a közeg tagjainak? Mennyire határozza meg ma az értékrendet? Olyanoktól kérdeztük, akiknek lételemük ez a világ.

„A magyar népzenénél és néptáncnál szebb és összetettebb nincs a világon”

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit nyújt számára a néptánc. Miért érdemes időt szánni rá? Megerősített benne: sosincs késő a néptánctanuláshoz sem.

Kecses lány tüllszoknyában: Nagy Ingrid

Lemondás, fájdalom, koplalás és rivalizáció a tüllszoknyák látványos világa mögött. A filmekben általában ez a kép rajzolódik ki a balett világáról, a balerinák és balerinok életéről. Nagy Ingriddel, a Kolozsvári Román Opera balettkarának táncosnőjével beszélgetve próbáltuk kideríteni, milyen Erdélyben egy balerina élete. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Melles Endre: Úgy kell bánni a nővel, mintha a tenyerén hordozná az ember

Magába vetett hitét a táncból, a közönségből és a megérdemelt sikerekből meríti. Melles Endre fiatal tánckarvezető és előadóművész, a Háromszék Táncegyüttes oszlopos tagja. A néptánc és a vele járó életforma elfogadóvá tette nemcsak a színpadon, hanem az életben is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Michael Flatley – nagy álmokból világraszóló siker

A tánc géniusza. 1994-ben léptek fel az Eurovíziós Dalfesztiválon a Riverdance formációval, ami annyira látványosra sikerült, hogy beírták magukat a történelembe. A Riverdance nevet később a Lord of the Dance váltotta, Michael Flatley pedig nem csak alapította-, de rendezi és vezeti a csapatot a mai napig is. Május 19-ei, sepsiszentgyörgyi fellépésük apropóján beszélgettünk vele.

Macaveiu Blanka: a tánc a karrierem, gyógyszerem, bátorságom

Lételeme a tánc. Nemcsak a zene, minden hang mozgásba hozza Macaveiu Blankát. Bár ritmikus gimnasztikával kóstolt bele a mozgás világába még gyerekként, végül a kortárs tánc mellett kötött ki. Megalapította a Navarra Dance kortárs tánccsoportot, ahol lassan tíz éve formál táncosokat a háromévesektől a tinédzserekig. S bár legtöbbünk még csupán ízlelgeti a kortárs tánc fogalmát, Blanka minden eszközével arra törekszik, hogy megszerettesse velünk ezt a világot.

Az őrkői Mocsel család: őrzik a táncot, amit a közösségből már csak kevesen

Az őrkői Mocsel családot táncos, néprajzos körökben jól ismerik – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is: négy generáció óta a Sepsiszentgyörgy melletti cigánytelep legjobb táncosai, akik nemcsak mulatni szeretnek, hanem tudatosan hirdetik, hogy számukra fontos a hagyományos cigány tánc továbbörökítése. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Lőrincz Hortenzia: Minden újrakezdés nagyon fontos

Finom, visszafogott jelenség, szavaiban – akárcsak a mozdulataiban – mélység van és őszinteség. A Székelyudvarhelyről indult néptáncos Magyarországon ért révbe, tehetségét és tudását a világ számos pontján megmutatta, és mostanában valami újra vágyik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Egy lány, aki hisz a szeretet erejében: Ádám Julcsi

Vannak emberek, akikkel élmény beszélgetni, Ádám Júlia, avagy Julcsi pontosan ilyen. Sokoldalú, üde, kedves és gyönyörű. Igazi egyéniség, aki határozottan tart célja felé: néptáncol, hangszeren játszik, vegán blogger. És egy kicsit divatdiktátor is. De ez csak úgy zárójelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

András Csaba jezsuita: A művészet számomra egy elfogadó tér

Szabad-e imádkozás közben dohányozni? – intézi a kérdést a viccben a ferences szerzetes a jezsuitához. Nem, de nagyon üdvös dolog még dohányzás közben is imádkozni – hangzik a frappáns válasz. András Csaba, a marosvásárhelyi egyetemisták fiatal lelkésze tánc és tortasütés közben is tud kapcsolódni Istenhez. A Rómából hazatért jezsuita szerzetest művészi látásmódról, szépérzékről és álmokról kérdeztük.

Deák Gyula Levente: A világ megy előre, mi meg benne vagyunk

Deák Gyula Levente szeptemberben kapta meg a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetését 27 éves munkája elismeréseként. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes vezetője, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke arra törekszik, hogy a néptánc a korral haladva találja meg méltó helyét az egyre átalakuló világunkban. (Cikkünk a Nőileg magazin 2017. novemberi lapszámában jelent meg.)

István Ildikó: A népdal és a népzene az én imádságom

Népdalénekes, akinek a kisugárzása már akkor megragadott, amikor a márciusi lapszámunk Kopogtató rovatához férjével kalauzolt végig sepsiszentkirályi házukban. Ízig-vérig néptáncos, gyerekeket tanít hagyományainkra, életben tartja mindazt, ami gyerekkorában beléje ívódott.

László Barna: Itthon is lehet

Mindig mosolygós a fiatal székelykeresztúri László Barna: olykor naiv megnyilvánulásait eltökélt célok és kitartó munka váltja. Bár még pályakezdő filmes, átütő pozitívsága ígéretes jövőt sejtet, s mint mondja, családi hátterének köszönhető, hogy céljai megvalósításához van is kellő önbizalma. Ha filmet készítene magáról, a boldogságról szólna. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. októberi lapszámában jelent meg).

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.