ARCHÍV Mesés harmónia, több száz éves házak

Székelyudvarhelytől 25 kilométerre, a Kis-Homoród völgyében járunk, pontosabban a Szabók utcájában, ahol valamikor öt Szabó atyafiság lakott. Elődék a Muszka melléknevet viselik, de itt született a falu neves szülötte, Szabó Gyula is, aki Kurta-leszármazott. Emlékszobája éppen átellenben található, Erdély legrégebbi parasztházában.

„A födém 1645-ös építésű, feltehetően eredetileg a ház is, de azt többször átépíthették” – pontosít Előd. Ők kimondottan régi, szászföldi mintára, forró mésszel, kőből készült házat szerettek volna. Abban, hogy végül két házuk lett, nagyban közrejátszott, hogy aggódtak, mi lesz, ha a másikat olyan valaki vásárolja meg, aki nem lát benne lehetőséget, és lebontja. Pontos korukat nem tudni, de építészeti jegyeik alapján nem lehetnek sokkal „fiatalabbak”, mint az emlékház. „Pár házzal fennebb lakott a nagymamám, és vannak nagyon szép emlékeim, például, hogy várjuk ketten a bivalycsordát” – emlékszik vissza.

Az örökösök kilétének tisztázása több idejüket emésztette fel, mint maga az építkezés, hiszen az évtizedek óta lakatlan házak egykori tulajdonosainak már a gyermekeik sem mind élnek. „Van, hogy egy építkezés szétcincál egy házasságot, minket ez a hét év összekovácsolt” – mondják, hozzátéve: kiváló almási szakembereket találtak.

Bíborka és Előd az építkezéskor és a házak berendezésekor is egyetértett abban, hogy amit lehet, a környékről szereznek be. Nagybaconi cseréppel fedtek, a nyílászárók Székelyudvarhelyen, a konyhabútor Székelykeresztúron, a kandalló csempéi pedig a korondi Páll Árpád kályhásmester műhelyében készültek. Az örökölt régi bútorok mellé vásároltak még környékbeli kereskedőktől, festményeket szintén többnyire hazai képművészektől.

„A modernt megtaláltuk volna Németországban is. Ha már Erdély, akkor olyat szerettünk volna, ami összeköt a múlttal. Mindig vonzódtunk a múlthoz, ebben nagyon egymásra találtunk Előddel” – osztja meg velünk Bíborka.

Nagyon rossz állapotban voltak a házak, de a szakemberek mentették, amit lehetett. A falakat megerősítették, a tetőszerkezeteket azonban cserélni kellett, a tetőtérben kaptak helyet a hálószobák, valamint a tízéves Virág és a három évvel idősebb bátyja, Albert szobája. Az első ház egykori lakószobájában alakították ki a konyhát és étkezőt, a tisztaszobában pedig a nappalit. Aztán benne lakva rájöttek, vendégeikkel is többnyire a konyhában gyűlnek össze, így másodjára mosókonyhát és egy szaunával ellátott fürdőszobát terveztek a valamikori tisztaszobába. Mindkét házat használják, bár – teszik hozzá – télen inkább csak a másodikat, mert akármilyen jól szigetelnek a félméteresnél is szélesebb falak, nem kis munka fával kifűteni.

Alapjaiból építtették újra a második portán a csűrt, amelynek megvoltak ugyan a romos oromfalai, de köztük csalán, bodza és gyümölcsfa nőtt. „A csűr a házhoz tartozik, fontos eleme a székely portának. Nem gazdálkodunk ugyan, de a magas talajvízszint miatt felszámoltuk a pincéket, így kiváló tárolóhelynek” – mondja Előd. Az első ház mögött áll a filagória a kemencével, és itt kaptak helyet a magaságyások is. Mindenhol, a házakban és azok körül is meglátszik az alapos tervezés és a szorgos kezek munkája.

A gyümölcsfák, gyógy- és fűszernövények meghálálják a gondoskodást, Bíborka hobbija ugyanis a kertészkedés – az óriási, évszázados diófák pedig a gyermekek kedvencei. Akárcsak a meztelen csigák ellen bevethető kacsák vagy a két beagle házőrző, Csöpi és Tekla, akik vakkanatnak egy-egyet búcsúzásképpen.

korábban írtuk

A sós sütemények fogyasztása igazi közösségi élmény

Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.