• Fotó: Mihály László
Frissen sült sütemény illata fogad a lakásban, ami még inkább elmélyíti az otthonosság érzését. A kétgyermekes család alig néhány hónapja költözött be új otthonába, a tömbházlakást, a városi létet hagyva maguk mögött. Mint mesélik, a telket már évekkel ezelőtt megvásárolták, és mivel nem sürgette őket az idő, volt, ahol lakniuk, a házépítés folyamatát is volt idő átgondolni.
Tájba, faluképbe illő, modern székely házat szerettek volna – meséli Orsolya és László –, s bár, mint mondják,
tetszik nekik a bontott és átköltöztetett régi parasztházak romantikája, mégsem tudták elképzelni, hogy életvitelszerűen egy hasonlóban éljenek.
Amíg Laci fejében lassan körvonalazódott, hogy milyen támpontokat is adjon Szigeti Vajk István csíkszeredai építész-tervezőnek, addig Orsi már első perctől határozottan tudta, hogyan kellene a család számára a lehető legpraktikusabban kialakítani a belső tereket.
A belső terek különleges bája
A ház első pillantásra letisztult, szinte minimalista, külső formavilága egyszerű, belépve azonban egészen más világ tárul elénk, mint amire talán számítottunk. A belső terekre is a letisztultság jellemző, de egyben nagyon bájos, otthonos és ízléses, helyenként merész megoldásokkal. A kétszintes ház alsó szintjén egy légtérben van a konyha és a nappali, valamint a bejárathoz közel egy fürdőszoba. A felső szinten található a szülők hálószobája, fürdőszoba és a gyermekszoba, amelyen egyelőre a négyéves Luca és a nyolcéves Marcell osztozik.
A szobákat összekötő tágas átjáró idővel, ha a gyermekek megnőnek, szobává alakítható, így mindenki külön kis saját térrel rendelkezhet.
Külön szempont volt a tervezésnél, hogy nyáron árnyékosak legyenek az ablakok, az alacsonyabban álló téli nap sugarai pedig bevilágítsák, melegítsék a belső tereket.
Számukra a letisztultság volt a fő szempont – derül ki –, ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy amennyiben lehet, egyedi is legyen újdonsült otthonuk.
„Kétszobás tömbházlakásból költöztünk ide, és mindig azt tapasztaltuk, hogy nincs elég hely a baráti összeülésekre, és amíg a nappaliban vendégek vannak, addig én egyedül a konyhában vagyok.
Azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan tér, ahol fogadni tudjuk a vendégeinket, miközben a konyhában is zajlik az élet.
Ez az elképzelés bevált, sokszor a konyhapultot is körbeálljuk, falatozunk, beszélgetünk. Itt mindenki jól érzi magát. Ugyanakkor ragaszkodtam a tárolófelületekhez, és ahhoz is, hogy legyen a konyhának kamrája is” – magyarázza Orsi a konyha és a nappali kialakításának alapgondolatát. Az egy légterű nappali-konyhában a gyermekekkel is látják, hallják egymást.
A lakás minden kis zuga saját ízlésüket, elképzelésüket tükrözi, összességében nagy büszkeségük az új otthonuk. A fürdőszoba merész fekete csempéje, az itt-ott fellelhető hangulatvilágítás, a rejtett fények, a hálószoba nyugalmat árasztó egyszerűsége mind arról mesélnek, hogy a ház belső tereiben minden apróságnak szerepe van, és részletekbe menően meg van tervezve.
Új otthon, régi emlékek
A berendezés érdekessége, hogy a konyhaszekrények kivételével egyetlen különálló szekrény sem található a lakásban. Esztétikai szempontból és a praktikus megoldások tekintetében is a beépített szekrények dominálnak, így a háziak minden lehetséges kis zugot kihasználtak a tárolásra.
„Nem vesznek el a térből, és még a port sem kell törölni a szekrény tetejéről” – mosolyog Orsi. A szobákban meleg, otthonos hangulatú, földes tónusú színek dominálnak, egy-két színes kiegészítővel kombinálva. És ha már a kiegészítőknél tartunk – amelyek helyi képzőművészek és iparművészek tehetségét dicsérik –, a fürdőszoba fekete kerámia kancsójáról mindenképpen említést kell tenni. Örökség: a múltat, Laci kászoni felmenőinek emlékét idézi.
„Kászonban volt a nagyszülői ház, amely sokáig üresen állt, állapota egyre csak romlott, és nagy dilemma volt számunkra, hogy miként őrizzük meg, de végül eladtuk. Nyilván
kimentettük belőle az olyan személyes tárgyakat, amelyek jó állapotban voltak,
és kötődtünk hozzájuk. Ilyenek a százéves vázák, néhány bútordarab, képkeretek, régi edények, porcelánok. Végül is abból a házból mentettünk át számunkra fontos tárgyakat, így mégsem veszítettük el teljesen” – meséli Laci.
A ház fűtését és hűtését energiatakarékosan hőszivattyús rendszer biztosítja. Tervezik napelemek felszerelését, idővel szeretnének önfenntartókká válni.
Jól érzik magukat Csomortánban – mondják. A falu befogadó, s külön öröm számukra, hogy a település szélén élnek, ahol erdő és mező látványa fogadja őket, ami egyben védelmező, de a szabadságérzést is táplálja. Sok tervük van még: az udvaron bőven akad hely veteményesnek, virágágyásnak, akár tyúkudvarnak is. Egy biztos – itt megtalálták azt a fajta nyugalmat és szabadságot, amiért érdemes volt ideköltözni a városból.
