ARCHÍV Egy otthon, ami szellemi táplálék is – a gyergyószentmiklósi örmény soron

Gyergyószentmiklós központja magán hordozza a történelmi idők lenyomatát, és mesél az arra járóknak. Az örmény sornak is nevezett városrészen a boltíves kapubejárók és a sokat megélt, vastag téglafalak ma is egy-egy család történetét rejtik, ahol a múlt szerves része a jelennek, és a jövőt is formálja. Az itt élő Fórika családnál a történelmi múlt hullámzásának és a 21. század pörgésének lenyűgöző kettősségét tapasztaltuk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2025. decemberi számában jelent meg.)

Hirdetés

Fotó: Benedek Helga

Gyermekkori emlékek, a múlthoz való ragaszkodás és a családi örökség továbbéltetése adta az alapot Sebestyénnek és Krisztinának, hogy közös életüket ebben az 1800-as években épült házban kezdjék el. „A házat nagyapám, Pál Ferenc vásárolta meg a második világháború után, amikor a felszegi otthonuk leégett. Kezdetben a testvérei is itt éltek családjaikkal, majd elköltöztek, és az ingatlant feldarabolták három részre: a mi tulajdonunkban maradt az első lakrész, ahol most is lakunk. Az évek során úgy alakult, hogy előbb a középső, majd nemrég a leghátsó lakrészt is meg tudtuk vásárolni, így az egész ingatlan visszakerült a család tulajdonába.

•  Fotó: Benedek Helga

Fotó: Benedek Helga

A középső lakrészben jelenleg édesanyám él” – kezd bele a ház múltjának kalandos útjába Sebestyén. A jelenleg is tágas udvar sokkal nagyobb volt a nagyszülők idejében: egészen a Gyilkostó sugárútig nyúlt hátra a birtok, amit az államosítás idején alaposan megrövidítettek – erre a területre épült a Forradalom negyed egyik tömbháza, a Fogarasy Mihály Általános Iskola épülete és tornaterme is.

Hirdetés
•  Fotó: Benedek Helga

Fotó: Benedek Helga

Folyton változik, mégis állandó

A házba lépve, a tágas nappaliban a kandallóban pattogó tűz látványa fogad, a gyertyafény, a lányok, Fruzsina és Zsolna kacagása tölti be a teret. „A ház pontos építési idejét nem tudjuk, de az 1800-as évek vége felé már tulajdonosváltásról írnak az akkori dokumentumok, feltételezzük, hogy a 19. század folyamán épült.

Akkor tornácos ház volt, amelynek nagy, tágas ablakai a szabadba néztek, így a hatalmas helyiségeket elárasztotta a fény,

egészséges levegő volt a házban, értelmet nyert a nagy belmagasság. Később a tornácot beépítették, és előszobaként funkcionált, egy hideg helyiség volt, ezt mi alakítottuk nappalivá. Bekerült a kandalló, vele együtt a melegség és a meghittség; néhány régi bútor ma is visszaadja a múlt hangulatát” – vezet körbe a házigazda.

•  Fotó: Benedek Helga

Fotó: Benedek Helga

A ház történelme „könyvben”

A gondosan megőrzött házkönyv szerint az évek alatt több zsidó család is élt itt, de örmény családoknak is otthont adott ez az ingatlan. A tisztaszobába lépve, magával ragad a múlt: a régi tárgyak történeteiből nemcsak a család, hanem a város múltjának egy darabja is megelevenedik.

A város múltjához többszörösen is kapcsolódó, teológus végzettségű házigazdánk megőrizte a korábbi tulajdonosok által itt hagyott tárgyakat, a nagyszülők emlékét őrző darabokat, megtalálva az egyensúlyt a régi és az új között.

A kislányok rózsaszín szobája és a múltat őrző tisztaszoba között képletesen és a valóságban is átjárás van: rózsaszín napszemüvegek, az ódon bútorok közé épített bunkerek a régi és az új együttélésének bizonyítékai. Sebestyén büszkén mutatja a budapesti zsidó festő, Csalány P. Béla cigánylányról készített festményét, a lányok szobájában a több mint száz éves, temesvári gyártású, díszes csempekályhát, s a több száz darabból álló családi fotógyűjteményt.

•  Fotó: Benedek Helga

Fotó: Benedek Helga

Megálmodott boldogság – kompromisszumokkal

A konyha a Krisztina birodalma: itt kapott helyet a búbos kemence, a helyi manufaktúrában készült keményfa bútor – a tágas helyiségből utólag választották le a fürdőszobát és a kamrát. „A búbos kemence melegénél sokszor összegyűl a nagycsalád, ez közös álmunk is, de egyetemistaként, amikor azt kérdezték, hol látom magam tíz év múlva, egy búbos kemence elé képzeltem magam, várandósan.

Bár eredetileg nem az volt a tervünk, hogy itt élünk, Sebestyén ragaszkodása a nagyszülői örökséghez engem is meggyőzött.

Nagyon sok probléma bukkan elő az évek során, ami nem csoda, hiszen a ház akkor épült, amikor még nem volt vezetékes víz és távhő sem a városban, ennek a nehézségeit érezzük, sokszor bosszúságot okoznak, de próbáljuk a legtöbbet kihozni a meglévő adottságokból” – mutat rá a háziasszony a hátrányokra is.

•  Fotó: Benedek Helga

Fotó: Benedek Helga

Kinyílik a múlt kapuja

A nappaliba visszatérve, nem győzünk betelni a ház hangulatával, a többféle fűtési lehetőséget biztosító megoldásokkal, a csaknem kétszáz éves terek nyugodt és méltóságos hangulatával. „Gyermekkorom óta ragaszkodom a régi épületekhez, tárgyakhoz, s ezzel függ össze, hogy kötődöm e házhoz is, nem engedem elveszni azt, ami már csaknem nyolcvan éve a családé. Ez az otthon ma is működő szellemi táplálék” – fogalmaz a házigazda, s terveikről is mesél: újra megnyitanák a város közösségi eseményei alkalmával a ház kapuját-ajtaját, hogy minden érdeklődő kapcsolódhasson a múlt értékeihez.

korábban írtuk

Villáminterjú Vaszi Leventével: Sokszor „makacs csángó” vagyok
Villáminterjú Vaszi Leventével: Sokszor „makacs csángó” vagyok

Az egyik legeldugottabb gyimesi faluból indult, és miután elnyerte a Fölszállott a Páva közönségdíját, majd földrajztanári oklevelet szerzett, ide is tért vissza. Feleségével hagyományőrző tevékenységekre és magyar nyelvre oktatják a kosteleki gyerekeket.

Hirdetés