Címke: hagyomány

Köllő Nóra ceremóniamester: Nincsen esküvő baki nélkül

Egy modern köntösbe bújtatott vőfély, aki segíti a párokat a nagy nap lebonyolításában. Kicsit kaméleon – mondja magáról –, mert forgatja a szemeit mindenfelé egész éjjel, hogy mindent lásson. Hogyan lesz egy nő az esküvők karmestere? Köllő Nóra mesél.

Ahol jó lenni: Tömbházban is lakályosan

Nem való a mi otthonunk a lapba – szabadkozik Nemes Annamária, a székelykeresztúri ifjúsági lakás ajtajában, de mi sem hagyjuk lebeszélni magunkat olyan könnyedén és gyorsan.

Szilágyi Szilamér: Együtt, Erdélyben

Nincsenek véletlenek. Pár napja csűröm-csavarom magamban a gondolataimat a tolerancia kapcsán, aminek nem sokkal ezelőtt volt a világnapja. Így advent és karácsony előtt még érzékenyebb. Az elmélet és a gyakorlat között nagy különbség van, főleg ha a toleranciáról beszélünk.

Külső rend, belső rend, táncrend: Táncházban az Én helyett a Mi-vel kell törődni

1978 őszén Székelyudvarhelyen rendezték meg a világ első táncháztalálkozóját, majd 2017 őszén jelentkezett az első „újabb kori” Erdélyi Táncháztalálkozó, ugyancsak Székelyudvarhelyen. A két dátum között eltelt majdnem négy évtized alatt rengeteg változás történt, de a táncházas lét és életérzés köszöni szépen, él és virul. Mit nyújt ez a közeg tagjainak? Mennyire határozza meg ma az értékrendet? Olyanoktól kérdeztük, akiknek lételemük ez a világ.

Népi színkavalkád és kultúrsokk Kalotaszegen

Tősgyökeres székelyként, sokáig azt hittem, hogy Székelyföld Erdély legautentikusabb, legtradicionálisabb része. Ahhoz, hogy meggondoljam magam, két kirándulás volt szükséges: egy a mezőségi Székre, egy pedig Kalotaszegre. Míg előbbi a hagyományőrzéssel, a mai napig viseletben járó helyi asszonyokkal bűvölt el, Kalotaszeg szinte kultúrsokk volt minden értelemben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)

Ferencz Angéla: A kultúra képlékenysége egy csoda

Ferencz Angéla neve összefonódott a kultúrával – legalábbis a mi csíki fejeinkben – és ennek több oka is van. Egyik természetesen az, hogy ő vezeti a Hargita Megyei Kulturális Központot. Egy életutat sok tényező befolyásol: Angélát a középiskolás magyar irodalmi tantárgyversenyek, az erdélyiség megtapasztalása, a pécsi egyetemi évek és a csíkborzsovai élet egyaránt formálták. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Ferencz Kinga: Huszonöt év után is honvágyam van

Székely ruhát varr magának, kovászos kenyeret süt, kolbászt tölt és ad el, ha éppen úgy kívánja az élethelyzet, s bár élete nagyrészét Peruban élte le, semmit sem csillapodott a honvágya. Még mindig könnybe lábad a szeme Ferencz Kingának, amikor átutazik a Hargitán Csíkszereda fele. A szerelem vitte Dél-Amerikába, és gyerekei tartják ott. Gyökereit nem feledi, és ahová csak lehet, becsempészi a székely népi kultúrát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

„A magyar népzenénél és néptáncnál szebb és összetettebb nincs a világon”

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit nyújt számára a néptánc. Miért érdemes időt szánni rá? Megerősített benne: sosincs késő a néptánctanuláshoz sem.

Hagyománytisztelet és egy élet munkája Széken

A széki asszonyok jelentős része a mai napig hordja a hagyományos viseletét. Ezek a nők egyszerre üde és különleges színfoltjai az olyan nagyvárosoknak, mint Kolozsvár vagy Budapest, ahová dolgozni, takarítani, vásározni járnak. Csorba Zsuzsa néni is közel negyven éve jár varrottasaival a Kárpát-medence legjelentősebb vásáraiba. Otthona egyszerre tükrözi hagyománytiszteletét, és őrzi munkája gyümölcseit, utazásai emlékét. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Melles Endre: Úgy kell bánni a nővel, mintha a tenyerén hordozná az ember

Magába vetett hitét a táncból, a közönségből és a megérdemelt sikerekből meríti. Melles Endre fiatal tánckarvezető és előadóművész, a Háromszék Táncegyüttes oszlopos tagja. A néptánc és a vele járó életforma elfogadóvá tette nemcsak a színpadon, hanem az életben is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Minden körülötte forog: az éltető Nap

Fényt ad, melegít, éltet – nem csoda, hogy évezredekig istenként imádták, ma is minden körülötte forog. A Napot férfias isteni erőnek, a tudatosság megtestesítőjének tekintő napkultusz nemcsak az ókori egyiptomiaknál dívott, a világ számos vidékén, így a Kárpát-medence legfontosabb zarándokhelyén, Csíksomlyón is létezhetett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Czári Ernő prímás: „Zenélni szívből kell”

Sosem járt zenetanárhoz, a kottát nem ismeri, mégis, fiatal kora óta muzsikál nagy rendezvényeken is Czári Ernő cigányprímás. A nép ajkáról tanulta a nótákat, és a felmenőktől örökölt cigányzenei hagyományokra alapozva-, másokat hallgatva tanult meg hegedülni. Noha napjainkban már jelentősen kevesebb alkalom adódik a muzsikálásra, ha hívják, még ma is ő húzza a talp alá valót egy-egy összejövetelen, a zene szeretete ugyanis cseppet sem hagyott alább a nyikómalomfalvi prímásban.

Nem volt nehéz megörökölni a böjti- és a húsvéti szokásokat

Hóbortos az időjárás, így áprilisban. Csontig hatoló szél kavarja a szakadó havat odakint, legbelül pedig a tavasz melengető napsugaraira vágyunk. Egyre közeleg a húsvét, a böjt időszaka azonban nem járt még le, ez az időjárás pedig akaratlanul is azt az érzést kelti, mintha a természet is a feltámadás napját várná a tavaszi újjászületéssel. De bennünk mi hozza el az újjászületést?

Test és lélek tápláléka Székelyderzsen

Aki járt már az UNESCO Világörökség részét képező székelyderzsi erődtemplom falai közt, minden bizonnyal nemcsak a XV. századi Szent László falképek emlékét vitte magával, de az erődtemplom bástyáiból a füstölt szalonna csalogató illatát is. Merthogy nem csupán a lelki táplálék helye a derzsi unitárius templom, de a helyiek évszázadok óta a templom bástyáiban tárolják a szalonnájukat is. Mazochizmusnak tűnhet sokak számára böjt idején ínycsiklandó szalonnákat mustrálni, ám az unitáriusok számára nem előí

Dávid Botond: Nem szeretnék másnak látszani, mint ami vagyok

A világ összes kisebbségének népviseletét próbálja összegyűjteni Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész, és jó úton jár a cél felé: 57 ország 263 kisebbségének több mint kétezer viseletét már lefotózta, és további szakembereket is bevonna a Geofolk-gyűjteménybe. A székelyföldi fotós számára hobbiként indult a népviselet-fotózás, ám a rendszerező- és gyűjtőszenvedély látványos eredményét 2021-ben Európai Polgár-díjjal jutalmazták Brüsszelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent

Február, hol a nyár?

A megtisztulás ideje — Jégbontó, vagy Jégtörő hava, őseink pedig Szarvastor havának is nevezték februárt, a meteorológusok pedig télutóként tartják számon. A hónap neve, Februarius a „tisztulás” szóból ered. A február ugyanis már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságot követő testi-lelki megtisztulás idejének számított. Valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Az év utolsó hónapjában pedig illett az embereknek megtisztulniuk. Keresztény időkben a február a

A fergetegnek van itt az ideje

Január évkezdet – de mióta? Az első római naptár csak a mezei munkák szempontjából számba vehető tíz hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli „holt időt” – a Bak és a Vízöntő havát – csak az i.e. 700 körül iktatták be az új, 12 hónapos holdnaptárba, Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius névadója a kezdet és a vég istene,

Tájba illő rönkház a varsági tanyavilágban

Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.

Gondoskodás testnek, léleknek: krémlevesek

Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.