Kallós Zoltán tízezer darabot számláló, csodálatos gyűjteménye olyan, mint a szív lüktetése, amely az erekbe pumpálja a vért, az életet, a tudást, a megtartó erőt. Ez a középpontja, a működést elindító és mozgásban tartó ereje a róla elnevezett alapítvány tevékenységének, amelyet évek óta rendületlenül visz a csapat.
A népi kultúra karbantartja az ember lelkét
Minél korábban kezd el egy gyermek foglalkozni a népi kultúra megfelelő ágával, annál hamarabb válik nyitottá. Biztonságosabban tud majd közlekedni a világban, mert van egy alapja, ha el is szakad tőle, bármikor vissza tud csatlakozni hozzá – vallja Balázs-Bécsi (Balla) Gyöngyi tanítónő, az alapítvány elnöke.
Nagyszerű csapatot alakított ki maga körül, akik segítettek az ingatlan felújításában, és ő felajánlotta nekik használatra. Zoli bácsi mellett nagyon sok ember megfordult, aki folytatni akarta azt, amit ő elkezdett, ő pedig támogatta az új elképzeléseket. A szórványkollégium hozta el azt a robbanást, ami az alapítványban megtörtént. Elindították az óvodát, és a korábban huszonöt évig szünetelő alsó tagozatos iskolát, majd a mezőgazdasági szakképzést, tangazdasággal. Öt megye (Beszterce, Maros, Kolozs, Fehér, Szilágy) gyermekeit iskoláztatják. A válaszúti csapat őrzi, és tevékenységével minden évben életre hívja, újraalkotja Zoli bácsi hagyatékát.
Nyolc tábort szerveznek, minden korosztály számára
Az alsó tagozatnak szóló szórványtábor célja beépíteni a magyar nyelv használatát a mindennapokba. Két ifjúsági táborukban párhuzamosan zajlik a hangszeroktatás és a táncoktatás. Az erdélyi zeneiskolák haladó diákjait hívják meg erre, az intenzív hangszeroktatáson különböző tájegységek zenéit dolgozzák fel, megtanulnak együtt zenélni, zenekarban, tánc alá muzsikálni. Emellett kötelező az énektanulás, mert a zenésznek tudnia kell az ének szövegét, különben hogy tudná, mikor mit húzzon?
A Napsugár gyermeklap táborának is helyet adnak, noha nem ők szervezik. Ezt követi évente a Bolyai Nyári Akadémia népművészeti tábora pedagógusok számára, aztán a híres családos tábor, a kézműves tábor, kimondottan felnőtteknek, hat műhellyel, valamint az augusztus második hetében megrendezett felnőtt tábor.
Erre idén háromszázan jelentkeztek, tíz országból, Amerikától Kínáig, Angliától Hollandiáig érkeztek résztvevők, de legtöbben az anyaországból. Leginkább a 20–30 év közöttiek képviseltetik magukat, aztán a 16–20, őket a 40–50-es korosztály követi létszámban, de zömmel van jelen 60 pluszos is.
A felnőtt tábor jellegzetessége a korosztály és a nemzetiségek színessége, három táncrendet és három tudásszintet kínálnak fel számukra. Sok a visszajáró, van, aki évek óta csak a kezdő szinten marad, mert neki ez épp elég ahhoz, hogy mulatni tudjon, de van olyan is, aki nyolcadik éve tanulja a haladó boncidai táncokat, és noha magabiztosan tudja, attól még a figurák gazdag világa minden évben visszacsalja.
Önfeledt szórakozás
A válaszúti tánctábor sikeréhez hozzájárul a hely szelleme, a színvonalas oktatás, az öt zenekar, a két helyszínen zajló táncházak, a hajnalig tartó éneklés, mulatozás, a szervezők segítőkészsége. Szinte állandóan szól a muzsika, kivéve az étkezések és a napi kétórás szünet idejét, ennélfogva felfokozott, dinamikus a hangulat, szinte sodorja magával a táborozókat.
Még a céltalan, szemlélődő ücsörgés is fantasztikus itt. Délután szakmai előadások várják az érdeklődőket a gyűjtemények házában. A tábori életet a váltakozó vásárosok jelenléte is színesíti, hol Teréz cigányné, hol a székiek, kalotaszegiek kínálják pazar portékájukat a tábori népnek. A Kallós-gyűjteménynek mindenki csodájára jár, nagyszerű a tárlatvezetés. Naponta kétszer zajlik énektanulás, a délutáni alkalmakon általában idős mezőségi adatközlők is tanítanak, a maguk autentikus módján. A több náció és generáció szerves egységben együtt lüktet, valami elképesztő egységben, örömben és felszabadultságban, hiszen hat napig megszűnik a kinti világ, a hétköznapi élet, és egyfajta jótékony transzállapotban lebeg mindenki.
Hedy, indonéz származású, negyvenhárom éve táncol, kitűnően beszél magyarul, férjével együtt Hollandiából érkeztek. Véleménye szerint táncolni olyan, mint lélegezni, szükségünk van rá, ahhoz, hogy élni tudjunk, a magyar zene pedig olyan, mint a szívdobogás. Gabi, New Jerseyből, a táncot testen kívüli élményként, rendkívüli boldogságként éli meg, a szigetszentmikósi Zsuzsi számára a tánc olyan, mint ajándékot adni és kapni, közös erővel eljutni egy rég áhított célig, büszke saját nemzete tánckultúrájára. A tánc maga a kiteljesedés.
A diaszpórában élők számára a néptánc az identitás megtartásának eszköze, kapcsolódás a gyökerekhez. De
Dr. Székely Melinda, magyartanár és a Sapientia néptánc karának oktatója, tizenhat éves korától tanít táncot, már a kezdetekben ott volt Zoli bácsi csapatában. Párjával is Válaszúton történt a kapcsolódás, tehát életük meghatározó helyszíne. Miközben különböző nemzetek és korosztályok forognak körülötte az oktatás alatt, úgy véli, a legalapvetőbb egy tánctábor alatt a kapcsolódás, ahogy férfi, nő, idős, fiatal, európai, keleti, a tánc nyelvén kapcsolódni tud egymáshoz…
Hát ilyen ez a Válaszút, válaszokat adó, válaszút
Sőt, vannak ott még szavakon túli, megfogalmazhatatlan dolgok, amelyek beragadnak a lélekbe, és sokáig, nagyon sokáig összetartják a szétesni akaró része(in)ket.
A sámánisztikus kultúrákban, ha valaki panasszal ment a gyógyítóhoz, mert lehangolt, csüggedt volt, akkor a sámánok a következő kérdéseket tették fel:
Táncolni, énekelni, mesék igazságát őrizni szükséges, mert a lélek madár és szárnyalni szeret, és erre első körben a legkézenfekvőbbek a saját táncaink, dalaink, meséink, mert őseink lelkületét őrzik, ezekben találhatunk legigazabb önmagunkra.
korábban írtuk
A régi, a népi és az új összefonódása egy kollekcióban - (VIDEÓVAL)
„Komplex magyar élmény” Németh Hajnal Aurora, az Aurora FolkGlamour megálmodójának új kollekciója, hiszen nem megszokott divatbemutatón ismerkedhetett meg a nagyérdemű a darabokkal.
