– Hogyan indul a reggeled?
– Nehezen, főleg ha éjszaka sokáig dolgoztam a számítógépen. Bagoly-típus vagyok,
De mivel „lábbusz-sofőr” is vagyok, így 7.35-kor már kint vagyok a megállóban, és várom az elemiseket, hogy szedjük össze a többi „stoppolót” a sulikezdés előtt. A reggel akkor jó nálam, ha a lábbusz-sofőrködés után még szundizhatok egyet (kacag).
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Szabadságolás a családdal, kávézás a barátokkal, kultúr-pillanatok, olvasás, zenehallgatás. Nem tudok csak egyet említeni, ezek mind egyenrangú kedvességek.
– Hát a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Nehéz kérdés, de talán a kitartás. Ebből jobb, ha csak egyet említek.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– A gyermekeim. Egy ideje már figyelem őket, közelebbről, távolabbról, melyikük mennyire engedi.
Sok az elvárás minden irányból, amiben tudunk, segítünk, amibe nem lát(hat)unk bele, abban támaszt biztosítunk nekik.
– Melyik élő embert tiszteled a leginkább?
– Elsősorban a felmenőimet. Úgy kell élnünk szerintem, hogy mindig legyen időnk segíteni a szüleinket, és általában véve az idősebbeket. Mindenki afelé közelít, érdemes az ő hajójukba képzelni magunkat, meglátni az akadályokat, enyhíteni ezeken, ha vannak.
– Mit bánsz a legjobban?
– Hát, ilyen nem igazán van, ami nyilvános. Talán azt a fajta emberi szólásszabadság hiányát, egészséges kultúráját, amit érteni kellene, megszívlelni, és nem személyeskedésnek vélni. A kritikát érdemes meghallgatni, az is egy külső vélemény, minden fenékberúgás egy pár centis előrejutás. Sokat változott a térség vitakultúrája (inkább az online térben), de még mindig van, ahová fejlődni.
– Melyik tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– A szervezési készséget és a rugalmasságot, ezek számomra elválaszthatatlanok.
– És egy férfiban?
– A biztonság megteremtését, fenntartását. Minden értelemben.
– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– Aggasztó ez a háborús pszichózis a közelünkben. A világ – tudom – átalakulóban van, de nem emberi életek árán kellene.
Főleg nem ártatlan embereknek… Kicsi kortól a bizalomra tanítjuk gyermekeinket, miközben a gyakorlatban egyre kevésbé tapasztalható ez a hozzáállás, folyton csalódik mindenki mindenben, és ez nem jó. Helyre kellene pattanjanak a fejek, végre!
– Mi a legértékesebb tulajdonod?
– A hitem.
– Van mottód?
– Légy jól és tegyél jót! Merj kérni, tudj elfogadni és megköszönni. (Biztosan van még más is...)
korábban írtuk
Perui lány Székelyföldön: Mintha egy álomban lennék
A perui Ysabella Angelest a szerelem hozta Székelyföldre. Limában nőtt fel, ahol a forgalom, a zsúfoltság és a hangos utcák a mindennapok részei, Csíkszeredában viszont – mint mondja – a nyugalom, a tisztelet és a biztonság uralkodik.
