Máthé Melinda

Amikor a lélek a testen keresztül imádkozik

Cseke Ágnes tízévesen került a tánc szépséges és rögös útjára Budapestre, majd huszonhárom év után jött haza, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola balett-tanára. Hazatérni sokszor bátorság, és adott esetben a keskenyebb út vállalását is jelenti.

Boldizsár Ildikó: A mese létfontosságú tudást tartalmaz a világ működéséről

„A mese élőlény. A mese hatalom. A mese titok” – állítja Boldizsár Ildikó. Az emberiség öröktől fogva vonzódik a titkokhoz. Erről a titokról faggattuk a József Attila-díjas írót, mesekutatót, etnográfust, a Metamorphoses Meseterápiás módszer megalkotóját.

Horváth Mária: Addig élünk igazán, amíg tudunk változni

Horváth Mária férjével, Horváth Levente református lelkész-teológiai tanárral csaknem harminc éve álmodta létre a Bonus Pastor Alapítványt, ahol drog-, játék- és alkoholfüggőket segítenek a szabadulásban. Szakmája szerint tanár, öt gyermek édesanyja.

Abodi Nagy Blanka: Megéri nem feladni

A vele készült interjúkban visszatérő kulcsmondat: „Adni akarok”. Az Erdély Hangja győztese, X-faktor egyszer, Voice, majd X-faktor 13 év után, másodszor… Rivaldafény – elcsendesülés, rivaldafény – elcsendesülés, mintha ez lenne életének az alapritmusa.

Máthé Melinda: A zene ünnep

A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.

Visky András: Boldogok akkor vagyunk, amikor nem gondolunk a boldogságra

Van egy könyv.Van egy (család)történet, amely 4 év, 2 hónap és 18 nap lágerlét eseményeit meséli el. Visky András Kossuth-díjas író, költő, dramaturggal – és nem utolsó sorban négygyermekes apával – beszélgettünk családról, örökségről és a Kitelepítésről.

Benczédi Zselyke: Az elsődleges erőforrásunk mi magunk kell legyünk

A nő hat alma – határtalanul áradó női erő címmel hívta kerekasztal-beszélgetésre a Lemanguria Élettánc Egyesület az udvarhelyszéki nőket. Erről kérdeztem a Lemanguria szemlélet és módszer udvarhelyi „nagykövetét”, Benczédi Zselykét.

Máthé Melinda: Lehet-e karácsonykor nem karácsonyra gondolva élni?

Lehet-e a karácsonyra a megszokott rituálék nélkül készülni? Vajon, ha egyszer kifordulnánk a szokásos sémákból, mi történne? Ha fittyet hánynánk az örökölt szertartásainkra, és elutaznánk a Bahamákra, nézni, hová is lóg le a világ pereméről a lábunk.

Máthé Melinda: Hová mennek a nagyanyák?

Mi a gyász mértékegysége? Mi tompítja a bugyborékoló, fel-felzúgó és áramló fájdalmat, vajon merre csatornázza el a lélek? A szív melyik pitvarába lehet beterelni, hogy valahová eltűnjön, kicsit elhallgasson?

György-Rózsa Sándor: Az éneklés egy ősállapot, mindannyiunkban ott van

Interjúalanyokat keresve hívták fel a figyelmemet erre a különleges nevű székelyre. Nem csak a játékstílusa, de a modora is természetes, olyan jó otthoni. György-Rózsa Sándor operetténekest, színészt és drámainstruktort kérdeztem.

Gáspár Kata Ágnes: Az ember nem lehet mindennel szemben engedékeny

Idegenben, még ha az „csak” az édesanyánk, Budapest, keresi az ember a földit, szemmel, füllel, szívvel. Lehet-e az embernek két hazája? Mekkora dolog, ha a diák megtanulja hallani a csöndet? Erről is beszélgettünk Gáspár Kata Ágnes zongoratanárnővel.

Bonczidai Éva: Ha van nőideálom, akkor az a bölcs öregasszony, akinek a ráncain látszik, hogy derűs ember

A Magyar Kultúra Magazin főszerkesztőjével az identitás-tapasztalatok összetettségéről, küldetésről, párhuzamos valóságokról, a csakazértis-morálról beszélgettünk, valamint a készülődésről a derűbe, amelybe jó lesz megérkezni, valamikor.

Orbán Erika: Erdélyi magyar maradok mindenhol és mindörökké – aztán unitárius

Székelykeresztúrról indult, az unitárius teológia elvégzése után egy év marosvásárhelyi „vallástanárkodás” után visszakerült Kolozsvárra kórházlelkésznek, aztán Sepsiszentgyörgyre, majd Budapest és az USA váltakozva kerültek fel a lakcímkártyájára.

Nagy Koppány Zsolt: A honvágy luxusa megmarad

Annyi elcsángált hazánkfia tesz-vesz idegenben, többen jelentős sikerekkel, és közülük szép számmal Budapesten. Nagy Koppány Zsolt, József Attila-díjas író, költő, műfordító mesélt írói létről, humorról és honvágyról a Nőilegnek.

Fesztiválöltözet: amit én már megtanultam

Több mint egy évtizede minden évben fesztiválozunk, ha esik, ha fúj, ha hőség van. Méltán mondhatom, hogy elmúlt években sokat fejlődtem a fesztiválöltözködés terén, ma már nem vétek alapvető hibákat, és nem két bőrönddel érkezem a táborba.

Fényes, egyedi és extravagáns: Simó Erzsi otthona

Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.

Tulit Éva: A nagyvilág tele jó emberekkel

Kisbuszban élve, 268 nap alatt 51 067 kilométert tett meg a sepsiszentgyörgyi Tulit család: Éva, Zsombor, valamint gyermekeik, Eszter és Gergő. A Belső-Ázsiáig tartó, az arab világba is „benéző” utazás tapasztalatairól Éva mesélt.

A szoknyás-pulcsis édesanya: Hajnal Csilla

Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.

Rebarbara – már hangzásában is kellemes

A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.

Bencze Emese gardróbja: Szeretek készülődni

Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.