Eleve gond van a várakozással. Egy ideje. Leszoktattak róla, hiszen az áldott gyorsfutár házhoz szállítja a világot. És el is viszi, ami nem kell. Gombnyomogatásra. Pedig pont ezt szeretnéd, hogy lelassuljunk, hogy elcsendesedjünk – legalább most. Ne haragudj, mindent tudunk rólad, néha már unjuk is ezt a tudást. Hogy a béke és szívjóság és jászol, csillag, meg a bölcsek… S Betlehem. A pásztorok egyszerűsége, megrendítő hite. Ó, hogy tudjuk! S a család meg a kihagyhatatlan rítusok, amelyek nélkül szétesne a formád, csonka lennél. Nosztalgiával keressük a gyermekkori érzést, csak egyszer élhetnénk át azt az ősbizalmat, a csoda bizonyosságát. Kétségtelenül van benned valami különleges, te képes vagy felrázni emberségre ilyenkor a legelvetemültebbeket is. Csomagok, masnival átkötött dobozok jutnak a nélkülözők kezébe.
Nem csak várunk, el is várunk tőled. Elég sok mindent. Költözz be a szívünkbe, nyugtass meg, nyisd fel szemünket, állítsd le a káoszt bennünk, körülöttünk, aztán szüntesd haragunkat, csillapítsd a bosszúvágyat, az irigységet, az ármánykodást. Töltsd be egész évben felgyűlt vágyainkat, tárgyi és érzelmi szinten. Te vagy az oly igen áhított csoda, így is hívnak: Karácsonyi csoda. Legyél titokzatos, sőt misztikus! Tehát mi nem csalódhatunk, ha már négy héten át kotorjuk ki magunkból a hozzád méltó hangulatot. Araszolunk feléd. Legyen patyolat az ablak, a szőnyeg, a fal. Közben telnek a napok. Gyűljenek a rejtekhelyen a meglepetések, csomagocskák, füstölődjön a sonka, őrlődjön a dió.
Legalábbis ezt reméljük. Törődünk veled, nem mondhatod. Csillogással aggatunk fel utcákat, beltereket idő előtt, beindul a hajsza, és az indokolatlan ajándéközön, hogy dúskáljunk, szeretteinkkel együtt. Igazán megérdemeljük, hadd jutalmazzuk magunk, annyit küszködünk egész évben, legalább ilyenkor. Ha jössz. Pedig nyilván tudjuk, nem palotába, nem jólétbe érkeztél az idők hajnalán. Nem is rendre vágysz, nem is rendezettségre, hanem nyitott ajtókra, hogy betérhess, és arra a pillanatra, amikor rád néznek, amikor felemelik a tekintetüket. Arra az egy pillanatra.
Hozd te is, amit illik, hát tudod, a békességet! Hogy az ünnepi asztalnál ne torzsalkodjunk, hogy szépen az ajtón kívül hagyjuk a bántást, a rég dédelgetett tüskéket, és ne pont a gőzölgő finomságok mellett akarjunk érvényt szerezni jogos igazságainknak, azt remélve, hogy az ünnepen a másik kivételesen szeretettel túlcsordult szíve megnyílik, végre megért, végre átölel, végre megbékél, elengedi a tartozást.
Mennyivel egyszerűbb elandalodni a csomagnyitogatás lázában, és harmadik napon azt mondani: lejárt, megüresedve és gyakran csalódottan, hogy semmi különös nem történt, pedig történhetett volna, mert tudjuk, hogy a csoda ígérete ott rostokol az ünnepben, de magától nem nyílik ki, fel kell törni, mint a diót… Az ünnep legfőbb tartozéka a csönd. Hát abból nem sok van.
Félünk is tőle, a lelkiismeret megszólíthat, és rávehet valami képtelenségre, például, hogy átengedjük magunk a váratlannak, hogy megértsük, nem kell mindig jól járni. Hogy fölös, akár pusztító ragaszkodásainkat átgondoljuk, mérsékeljük magunkat, annak ellenére, hogy a világ azt hangoztatja: tedd, amit jónak látsz, szerezd be, szerezd meg, minden áron, „ha szíved leég is tövig”, „ha lábad beletörik a hétmérföldes csizmába”.
Túl sokat akarsz te tőlünk. Legyünk igazabbak, lépjünk közelebb az Éghez s egymáshoz, legyünk egyszerűbbek és szegényebbek, engedjük el büszke igazságainkat, értsük meg a másikat jobban. Azért ez sok, nagyon sok.
Mégis, tedd azt velünk, amit szoktál:
Juttasd eszünkbe, mit is ünneplünk, emlékeztess, hogy beléphetünk abba a kitüntetett időbe, a három napba, amíg velünk vagy rendetlenül is, felkészületlenül is, sivár lélekkel is. Elbukva. Összetörten. Mert úgy jössz, hogy belátsz a csillogás mögé, látod a fájdalmat, a tehetetlenséget, a keresést.
Nézz le ránk csillagfényes szemeddel! Látod: félünk is. Látod: elfáradtunk, kínlódunk, szeretetéhesek vagyunk.
Tudsz te valamit, karácsony! Felforgatod a világot minden évben, eszébe juttatod azt a másfajta örömöt. Elhozod az Ég ölelését számunkra.
Érkezz szelíd arcoddal végre ismét meg, ahogy szoktál mindig is, hadd szelídüljünk mi is vissza önmagunkhoz és embertársainkhoz.
korábban írtuk
A karácsony olyan, amilyenné tesszük (VIDEÓ)
Az ünnepi készülődés nem csak a takarításból, főzésből és ajándékvásárlásból kellene álljon: a lelki felkészülés legalább olyan fontos. Ha nem fontosabb.
