Mint minden önkifejezési formánál, így az öltözködésnél is a hitelesség, az önazonosság a legfontosabb szempont, jegyzi meg Kinga. „Ugyanúgy, ahogy más területein is az életnek, a természetességből indulok ki, és némi önismeretből, olyan ruhadarabokat szeretek viselni, amelyek az adott életszakaszomhoz találnak. Harminc évvel ezelőtt még lázadtam az öltözetemmel, szerettem meghökkenteni, felhívni magamra a figyelmet, hogy »Hé, emberek, én most szemtelenül fiatal vagyok, és enyém a világ!«” – meséli nevetve.
Ekkortájt hordott holdjáró cipőket, csőnadrágra szoknyát húzott, a csípőgatya pedig télen sem maradt a szekrényben. Később, amikor színészként dolgozott a váratlan stíluskeverést szerette: öltözeteiben is az egyediségre, a kreativitásra törekedett, mert a színpadon is azt kérték tőlük. „Azt próbáltam sugallni, hogy nem vagyok a kisvárosi tömeg része. Ötven darabos kalapgyűjteményem volt, amelyeket merészen hordtam a mindennapokban is” – eleveníti fel.
Klasszikusan bohém
Ma már, csaknem 44 évesen, visszafogottabb, ismeri el. „A hétköznapokban a klasszikus-bohém öltözetet kedvelem, letisztultabb vonalak, minőségibb anyagok, időtálló darabok, egy-egy kiegészítővel feldobva.
Nem igazán követem az aktuális divatot, a személyre szabott öltözködést részesítem előnyben, de szeretek képben lenni, örömmel és kíváncsisággal figyelem a fiatalok öltözködési szokásait” – avat be Kinga.
Gyakran – mint a fotózás idején is – bőr karkötőt hord a csuklóján: számára ez a szabadságra való törekvést jelképezi. De rendszeresen viseli a fotókon látható ezüst, türkiz medálos nyakláncot is, ezt évekkel ezelőtt egy Key West-i régiségboltban vásárolta. „Vannak ékszerek, amelyek évekre hozzám nőnek, ez a lánc ilyen” – magyarázza.
Ruhákban őrzött emlékek
Ruhatára számtalan izgalmas darabot rejt, olyanokat, amelyeket az utazásai során vásárolt. Mint ez fekete-sárga láma-mintás poncsó, vagy a díszes kalap. „Guatemalában például a kézművesség, a helyi hagyományos öltözködési formák is jelen vannak a kis üzletekben, ezek a darabok nagyon jól kombinálhatóak a mai gúnyákkal.
Olaszországban a nőies ruhákat szoktam keresni, a nem ismert márkákat, kis butikokban, piacokon lehet rájuk találni, szabásukban tökéletesek, tényleg mintha ránk szabták volna,
jó az anyaguk, Made in Italy-s kifinomult elegancia. A teendőim miatt télen Floridában vagyok pár hetet, ott a januári árleszállítások alatt veszem meg, ha szükségem van valamire. Síkosztümöt, téli kabátot hetven-nyolcvan százalékos kedvezménnyel dobják utánad, csak fogyassz” – osztja meg a tippjeit. De van olyan darab is, amelyet ajándékba kapott, mint ez a kis, hímzett táska, amelyet az egyik szállóvendége készített számára. Megbecsült darab.
Kinga számára a „munkaruha” kényelmes, a streetfotózáshoz például az egyszerű és nagyszerű farmert választja, egy pólóval, sportcipővel vagy bakanccsal kész is a szett – de nem hiányozhat ez a bőr oldaltáska sem.
Kevesebbet, tudatosabban
Ruhanemű vásárlásánál a tudatosságra törekszik Kinga, többször is átgondolja, hogy tényleg van-e szüksége a „kihagyhatatlan darabra”. A székelyföldi turkálók ez alól kivételek, árulja el, ott az alacsonyabb árak miatt gyakran kísértésbe esik, és olyan dolgokat is megvásárol, amelyek aztán évekig kihasználatlanul állnak a szekrényben. Ilyen bűnbe esünk még néhányan…
