Címke: önismeret

Fincziski Andrea: Hamarabb meg kellett volna tanulnom, hogy ki vagyok

Csaknem negyed százada él Székelyudvarhelyen ez az ízig-vérig nagyvárosi nő. A kisvárosban is megtalálta a helyét, sokrétű tevékenységét, ami jóval túlmutat a színész szerepén: drámapedagógiai csoportok, színházi nevelési programok, rengeteg fiatalokat-, nőket támogató munka kapcsolódik hozzá. Fincziski Andrea maga az elegancia és a kreatív pezsgés, s ha van olyan, hogy belső kisugárzás, akkor az ő egyénisége erre vitathatatlanul az egyik legjobb példa, akivel valaha is találkoztam. (Cikkünk a Nőileg mag

Az anya, a feleség, a testvér, a kolléga, a szomszéd: mindennapi szerepeink

Színház az egész világ, színész benne minden férfi és nő – tudjuk ezt Shakespeare óta, de csak kevesebben tudatosítjuk magunkban szerepeinket. Nem a megjátszásra, színpadiasságra gondolunk, hanem az életszerepekre: az anya-, a gyermek-, a szomszéd-, a kolléga-, a feleség- vagy éppen a szerető szerepére. Életszerepeink viselkedésminták, amelyek a társadalmi elvárások mentén alakulnak, személyiségünk pedig szerepeink összességéből tevődik össze. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent m

A kudarc nem a siker ellentéte, hanem a része

Kudarc az, amit annak érzünk. Minél maximalistább valaki, annál nehezebben viseli a kudarcot, annál több mindent él meg kudarcnak. Jó lenne, ha nem félnénk tőle, ha mernénk hibázni – egyebek mellett erről beszélgettünk Tófalvi Beáta pozitív pszichoterapeutával. Jó tanítómester a kudarc, mégis, még beszélni sem szokás róla. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.)

Sok múlik azon, hogy milyenek voltak a tükreink, amelyekben láthattuk önmagunkat

Az emberek többsége élete során legalább egyszer eljut arra a pontra, hogy megkérdezi saját magától, ki is ő valójában. A különböző életszakaszi válságok akarva-akaratlanul felvetik a kérdést, hogy merünk-e azok lenni, akik valójában szeretnénk? De vajon választ is tudunk adni ezekre a kérdésekre? Tudjuk egyáltalán, hogyan valósíthatnánk meg önmagunkat, vagy mi az, ami gátol ebben? Ezeket a mindannyiunkat érintő kérdéseket jártuk körbe Hausdorf Anna-Mária székelyudvarhelyi pszichológussal.

Riviére Zsuzsi pszichológus, sámán – Ősi gyógymódok nyomában

Klinikai szakpszichológusként és pszichoterapeutaként dolgozott magánpraxisban Kolozsváron, majd hét évvel ezelőtt egy éles váltással a perui őslakosok gyógymódjára váltott, és a felső amazóniai őserdőbe költözött Riviére Zsuzsi. Itt ismerte meg férjét, Yann Riviére sámánt, akivel együtt vezetik az állami engedéllyel működő, tradicionális gyógyító központjukat, az Oka Wasit. Itt avatják be – a shipibo indiánok hagyományát követve – a növényi gyógyítók csodás világába azokat, akik erre hívást éreznek. (Ci

El Camino – Amikor hív az út: „Aki erre az útra lép, valami jót akar kihozni magából”

Hadnagy Izabellát évek óta hajtja a kalandvágy: a Farkaslakáról származó lány megfordult már Európa számos városában, néhány hónapot Amerikában is töltött, élt Londonban, majd Budapesten telepedett le egy időre, jelenleg pedig a hazaköltözését tervezi. Iza számos utazása közül az egyik leghíresebb zarándokút, az El Camino az, amire a legszívesebben emlékszik vissza, amitől a legtöbbet kapta.

Kurkó Stefánia: „Sorsfeladatom lelkemmel gondolkozni, tanítani és szeretni”

Legnagyobb tanítómesterei a gyermekei. Éltet, alkot. Csíktaplocai családi házuk mögött kialakított veteményese több tucat magaságyásával ma már kuriózumszámba megy. Ízig-vérig nő, aki jól érzi magát magas sarkú cipőben, de nem zavarja a ganés gumicsizma sem. A női szerepek fontosságáról, egó és lélek harcáról beszélgettünk Kurkó Stefániával.

Szabó Éva: Időnként szükségünk van a váltásra

Az Erdélyi Magyar Televízió műsorvezetőjeként ismerte és szerette meg az erdélyi közönség. Tíz évig volt – egyebek mellett – a Hitélet vallási tematikájú magazin szerkesztő-műsorvezetője, és ebből a forrásból szökkentek ki folyamatosan a lehetőségek: emiatt végezte el az alkalmazott teológiát, és jött egymás után két ösztöndíj Amerikába, egy egyéves tanulmányi ösztöndíj és a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíja. A diaszpóra magyar közösségéért tevékenykedik, tanít és múzeumot-, könyvtárat épít a világ

Évek óta vágytam rá, hogy pingvineket és bálnákat lássak

Dávid Panni évekig volt kollégánk, ám néhány éve máshol jár. Mint meséli, számára az Izlandon töltött időszak fantasztikus önismereti utazás volt. Ott engedte el a megfelelést, onnan hozta magával a környezettudatos életformát – és nem utolsósorban a férjét is. A fiatal tartalomkészítő – író és fotós – jelenleg az Antarktisz felé evez, pontosabban egy arra tartó óceánjárón gyűjt tapasztalatokat néhány hónapig. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Miklós Csongor: Szeretem magam, de ez sok munka eredménye

Nehéz lenne Miklós Csongort beskatulyázni. Pszichológus? Fotós? Sportoló? Ugyanakkor apa, blogger, mentálhigiénés szakember és közösségépítő is. Sokrétű, mint a hagyma – mondja Shrek a népszerű animációs filmben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Rajongani – bolondulásig?

Ma már jót mulatok magamon, amikor eszembe jut, tinédzserként hogyan szaladtam a kedvenc fiúzenekarom turnébusza után, hogy autogramot kérjek tőlük, vagy miként vásároltam fel a teljes újságos standot, hogy le ne maradjak egyetlen rövid hírről sem a kedvenc zenekarom és Forma1-es pilótám kapcsán. Biztosan vannak kevésbé hevesen rajongó kamaszok, és valószínűleg nálam sokkal elvakultabbak is, de egy dolog bizonyos: a legtöbbünknek volt olyan időszaka kamaszkorában – vagy akár azon túl is –, amikor egy szt

Az utolsó vacsora

A gondviselés úgy hozta, hogy 2022 virágvasárnapjának hétvégéjét Olaszországban töltöttem. Életem első olaszországi útja a lombardiai régióba vezetett. A repülőgép utasainak többsége látható otthonossággal vette semmibe a légikísérők figyelmeztetését. Sétáltak, levették a maszkot, traccsoltak, a már Olaszországban született gyermekek affektálón fintorogtak a rendreutasító légikísérőknek.

A nemet mondás szabadsága

Mi igent mondunk rá. Mármint a nemre. Mert azt látjuk, hogy ez egyfajta határkijelölés, hogy eddig, és ne tovább. Nem dacolni, mindenáron harcolni szeretnénk, hanem megélni önazonosságunkat, a nekünk (is) járó időt, magát az életet – saját tempónkban. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Plátói szerelem – ártatlan epekedés vagy önsanyargatás?

Egész életemben szerelmes típus voltam. Óvodás koromból a román kisfiúra, Cristire emlékszem, aki egy utcában lakott velünk. Nagyon romantikusnak találtam, hogy ugyanaz a nevünk, és azt, hogy nagyon szépen nézett rám. Olyan szégyellősek voltunk, hogy sem kézfogás, sem arcra puszi vagy szerelmi vallomás nem történt közöttünk. Az élmény azonban megmaradt és sok-sok évvel később is emlékeztünk egymásra, amikor az utcában össze-összefutottunk.

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.

Lappföld: ahol még a természet a kormányos

Lappföld az utóbbi néhány évtizedben közkedvelt téli célpontjává vált az ázsiai, angol, holland, spanyol és német turistáknak. Nem is csoda, hiszen a tél már csak itt üt tartósan tanyát egész Európában.