Tőlünk nyugatabbra már hétköznapinak számít, hogy a továbbtanulás előtt álló diákok egy évre felfüggesztik tanulmányaikat: az okok között a sikertelen felvételitől a világlátásig több is szerepel. Bár az élethosszig tartó tanulás fogalma ma már nálunk sem idegen, mégis beivódott a tudatunkba, hogy az a sikeres, aki minél zsengébb korban pályát választ, ha kell, egyetemet végez, s aztán gyorsan pénzkeresővé válik. Pedig legtöbben, akik évet kihagynak (még ha kényszerből is) nem bánják meg a döntésüket. Sőt!
„Elfáradtam, eltávolodtam önmagamtól”
Több okból kifolyólag döntött úgy, hogy kihagy egy évet a középiskola befejezése után, osztja meg velünk Bartalis Vivien székelyudvarhelyi diák, aki idén érettségizett. „A legfontosabb ok az volt, hogy még nem döntöttem el, hogy milyen irányba mehetnék tovább, vagy, hogy mivel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. A 12. osztály elején elhatároztam, hogy eldöntöm minél hamarabb, hogy hová felvételizzek egyetemre, de a sok tanulás, stressz miatt nem tudtam igazán befelé figyelni, és rájönni, mi az, ami szeretnék lenni. Ezért végül úgy döntöttem, jobb lesz kihagyni egy évet és megpihenni” – magyarázza Vivien. A középiskola négy éve alatt elfáradt, ismeri el, mi több, eltávolodott a hobbijaitól, kedvenc időtöltéseitől, de legfőképpen önmagától.
„Számomra nagyon fontos, hogy a későbbiekben a munkám a hivatásom legyen, és szeressem, amivel foglalkozom, ezért is fektetek akkora hangsúlyt erre a döntésre. Nem szeretnék megfelelni a társadalmi elvárásoknak és meghozni egy döntést, amit nem is akarok.
Ezért azt gondolom, először kitűzök egy célt, és megnézem, mit kell tennem annak érdekében, hogy azt elérjem: egyetem kell-e ahhoz, vagy akár egy tanfolyam, kurzus. Nem ragaszkodom hozzá, de nem is vetem el az egyetem lehetőségét. Ez az egy év tökéletes lesz arra, hogy magamba nézhessek, és rájöjjek, mi az én hivatásom, mi lehet az, ami igazán örömet szerez. Valamint lesz időm utánanézni mindennek, ami felé érdeklődést mutatok, és listát írni az opciókról” – sorolja az indokait. Még nem tudni, hogy pontosan milyen is lesz ez az időszak, jegyzi meg ugyanakkor Vivien, ez teszi igazán izgalmassá. „Féltem ettől a döntéstől és mások véleményétől is, és bár még nem tudom mit hoz ez az év, úgy érzem, jó döntést hoztam. A szüleim és a szeretteim véleménye számít nekem igazán. Ők pedig mindenben támogatnak, és segítenek a döntésemben. Nem helyeznek rám még nagyobb nyomást, mint amit a társadalom rám rak. Hagynak nekem időt, és megértik a döntésem, nem erőltetnek semmit. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. Izgatottan állok az előttem álló év előtt, és kíváncsian várom, milyen változásokat hoz rám és a jövőmre nézve”.
Megpihenni is kell
Bár felénk ez egyáltalán nem általános, rengeteg haszna lehet a „gap year”-nek, ha a fiatal jól használja a rendelkezésére álló időt és lehetőségeket, erősíti meg Dimény-Varga Tünde integratív gyermekterapeuta, pszichológus.
Akár önkénteskedik, akár utazik, akár dolgozik – ezek kombinációja is gyakori tőlünk nyugatabbra –, a fiatal nagy valószínűséggel önállóságra, önismeretre, önbizalomra tesz szert.
„Ezen kívül a vállalt feladatoktól függően konkrét tevékenységi területekkel ismerkedhet meg, új kompetenciákra tehet szert, mint például a nyelvtanulás vagy a szociális készségek. Ha utazik, akkor vélhetően a kulturális tájékozottsága is bővül, ez köztudottan elfogadóbbá tesz a különbségekkel szemben. De az is haszon, ha a fiatal »csak« megpihen a középiskola után, feltölti a lemerült készleteket, és majd újult erővel vág neki az egyetemi éveknek” – sorolja a szakember.
Nehezebb a pályaválasztás is
Nem meglepő és alaptalan az a vélekedés sem, hogy manapság nehéz a pályaválasztás, és nem feltétlenül várható el az iskolapadból frissen kikerült diáktól, hogy tudja: mi is lesz, ha „nagy” lesz. A pályaválasztási döntés ma jóval nehezebb, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, ért egyet Tünde is. Eleve több szak, szakma közül lehet választani, ez is nehezítő tényező, de a munkaerőpiac, az egyes szakmák jövője is kevésbé kiszámítható, ami tovább nehezíti a választást. „18-19 évesen még nem fejeződött be a kamaszkor, a fiatalok pedig nagyon különböznek egymástól abban, hogy hol tartanak a fejlődésben, érésben. Tehát nem várható el mindenkitől egyöntetűen, hogy a pályaválasztási döntését meghozza a ballagásig” – hangsúlyozza a pszichológus.
A kihagyott év kifejezetten indokolt lehet tehát abban az esetben, ha nagyon bizonytalan a serdülő a továbbtanulást illetően, de akkor is, ha nem motivált, nincsenek céljai.
„Akkor is ajánlott a „gap year”, ha kiégett a fiatal, ez ma egyáltalán nem ritka, és főleg az ún. elit gimnáziumok jó tanuló diákjait érintő probléma. Ezekben az esetekben érdemes pszichológus segítségét igénybe venni, ugyanakkor minél több szakmával közelebbről megismerkedni. Mert lehet, hogy például a bűnügyi nyomozó szakma nagyon érdekesnek tűnik a filmekben, de a valóságban nem biztos, hogy ugyanilyen vonzó lesz” – osztja meg a szakember.
Idő az újratervezésre, önreflexióra
Pontosan a példára rezonál Dávid példája, aki három éve még nyomozónak készült, és elhatározásában olyannyira szilárd volt, hogy az első sikertelen felvételi után, egy év kihagyást követően ismét felvételizett a bukaresti rendőrakadémiára. „Másodszor is elhasaltam az egyik vizsgán. Nagyon csalódott voltam, mert semmilyen más szakmában nem tudtam elképzelni magam. Úgy éreztem, ez az én hivatásom. Bár igaz, akkor valójában fogalmam sem volt, hogy mit feltételez ez a szakma” – ismeri be a fiatal. Dávid tehát úgy döntött, újabb évet kihagy, s közben munkát vállal. A nyári fesztiválszezonban elszegődött rendezvényszervezőnek. „Már a nyár végére éreztem, hogy ez nekem nagyon tetszik. De nem akartam megint beleugrani valamibe, amit nem ismerek kellően, úgyhogy a következő nyári felvételiig utánajártam, hogy pontosan milyen továbbtanulási lehetőségei is vannak annak, aki ilyesmivel szeretne foglalkozni. Így kötöttem ki a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikációtudományi karán. Nagyon szeretem” – áradozik a fiatal.
Közben minden adandó lehetőségnél önkéntes vagy gyakornoki munkát vállal a leendő szakmájában: úgy érzi, most már biztosabb lábbal indulhat el ezen a pályán.
„Eleinte zavart kissé, hogy én két évvel idősebb vagyok a csoporttársaimnál. Úgy éreztem, hogy elvesztegettem ezt az időt. Lehet, hogy ezt sokan most is így látják. De ez kellett ahhoz, hogy felnőjek egy kicsit, elgondolkodjak azon, mi az, amit szeretnék és amihez tehetségem is van” – ismeri be Dávid.
A továbbtanulás felfüggesztése nem várt előnyökkel is járhat, ha megfelelően használjuk azt. „Semmilyen szakma gyakorlásához nem elégséges pusztán csak a szakma ismerete, ám rengeteg olyan terület van, amelyhez elengedhetetlen például az együttműködés, a kommunikáció, a rugalmasság, a döntés képessége. Ha ezek fejlődnek az alatt az egy év alatt, az az egyénnek és a közösségnek is hasznos. Kevés olyan szakma van, ahol egy év kihagyás behozhatatlan hátrányt jelenthet, talán csak a versenysport” – véli Dimény-Varga Tünde is.
„Semmiről nem késtem le”
Sipos Betti kolléganőnk is kihagyott egy évet a középiskola befejezése után, visszagondolva, úgy érzi: szüksége volt arra az egy évre. „Amikor leérettségiztem, egyetlenegy egyetem egyetlenegy szakára jelentkeztem. Mindenki beírt három-négy intézményt, én egyet. Azt az egyet akartam, semmi mást, alibi szakokat minek is jelöltem volna be? Az írásbeli felvételi zseniálisan sikerült, pedig nagyon nehéz volt, a szóbelin viszont lefagytam. Én, aki pont a beszédben vagyok erős, aki akár egy tollseprűvel is elbeszélget. Nem vettek fel” – osztja meg. Először szégyenként élte meg a kudarcot, hogy a környezetében az „okoskák” mind bejutottak, ő meg lecsúszott, elrontotta, „béna”, de aztán úgy fogta fel:
van egy szabad éve, amikor semmi nem nyomasztja majd, amikor kicsit felszabadultan élheti az életet, és megpróbálta mindezt a javára fordítani.
„Jártam angoltanárhoz, folytattam a tanulást az egyetemi felvételire egy bölcsész, levelező felkészítővel, és ami nagyon fontos, ekkor kerültem be a megyei napilaphoz külső munkatársként, ekkor kezdtem az újságírói pályafutásomat. Láttam végre igazi szerkesztőséget, megtanultam villanyírógépen írni, (akkor még nem számítógépen írtuk a cikkeket), itt kezdtem elsajátítani a szakma alapjait. Később pont emiatt mertem megpályázni az egyetemi újság főszerkesztői pozícióját, mert akkorra már nemcsak a postaládánkban láttam lapot, hanem készítettem a valóságban is” – eleveníti fel Betti. Kellett az egy év a függetlenedéshez, hogy elszakadjon „a puha, meleg családi fészektől”, fogalmaz kolléganőnk. „Nagy váltás lett volna a középiskolából, amikor is otthon laktam, rögtön elszakadni az ország másik végébe az egyetemre, így volt egy szelíd, emészthető átmenet. Önállósodás. Ugyanakkor, mint minden rendes ADHD-s életében, az enyémben is kicsit később jött (jön) minden. Egyetem, diploma, házasság, gyermek. A gyermekvállalás a biológiai tényezők miatt időben meghatározott, de a tanulás nem. Nem csúsztam le semmiről az egy év kihagyás miatt, sőt, azóta már elvégeztem egy újabb egyetemet. És nem biztos, hogy az utolsót” – teszi hozzá nevetve.
A Betti példája kapcsán Dimény-Varga Tünde is hangsúlyozza:
fontos, hogy a „pihenő év” ne teljen teljesen haszontalanul. A középiskola vége utáni nyári vakáció elégséges ahhoz, hogy a test és a lélek megpihenjen, feltöltődjön. Utána érdemes valamiféle napirendet kialakítani, fontos, hogy legyen valamilyen „felnőtt” tevékenység, munka a mindennapokban,
különben valóban csak céltalan sodródás lehet a felfüggesztett évből, amelynek a végén ugyanott tart a fiatal, mint egy évvel azelőtt. „Elsősorban a célok különböztetik meg az útkeresést a halogatástól. Az útkereső, ha nem is tudja, merre induljon, minden nap tesz valamit önmagáért, másokért és ezáltal fejlődik. Célszerű feltenni már a felfüggesztett év kezdetén a kérdést: miben szeretnék fejlődni? Érdemes kérdéseket megfogalmazni, leírni, és év közben többször reflektálni arra, hol is tart az illető” – tanácsolja a szakember.
Később sem árt néha megpihennünk
Ha tudatossággal tesszük tehát, a „gap year” hosszú távon is hasznunkra válhat. „Ma már élethosszig tartó tanulásban gondolkodunk, így időről időre mindannyian »visszaülünk« az iskolapadba, még ha virtuálisan is. Van, amikor el kell távolodni akár a vágyott dolgoktól is egy kis időre, hogy tisztábban ráláthassunk a motivációnkra: tényleg érdekel az a terület, vagy csak sodródunk a többiekkel, a trendekkel? Persze, ha olyan területről van szó, ahová felvételi van, akkor
célszerű év közben azért újra felvenni a fonalat,vagy ha lemaradások, pótolni való hiányosságok vannak, akkor bizony, tanulni kell”
– teszi hozzá Tünde. Egyébként úgy gondolja: a „gap year” fogalmát inkább kiterjeszteni kellene. Ne csak egyetem előtt legyen természetes, ha valaki szünetet tart, hanem akár egyetem után, vagy az életközépi válság közepette is legyen ez elfogadott. Ma már sokkal hosszabb ideig dolgozunk, mint bármelyik eddigi generáció, természetes, hogy időnként szükség van lefékezésre, újratervezésre.
korábban írtuk
Kit szolgál a döntésem: engem vagy a gyermekem?
Amióta anya lettem magam is, szinte egyébről sem beszélünk Lukácsi Katalin ügyvéddel, mint a gyermeknevelés művészetéről. A Gyermekeinkért Mozgalom egyik tagjával gondoltunk egy merészet, s megosztjuk a beszélgetéseink, hátha mások is épülnek belőle.
