Kultúrkörünkben a testi fáradtság el- és beismerése dicséretes: azt jelenti, jól és sokat dolgoztunk, megérdemeljük a pihenést. De mi a helyzet a mentális, lelki kimerültséggel? Szükségünk van a mentális kikapcsolásra is? Egyáltalán a mai életvitelünk mellett lehetséges-e fejben is kikapcsolni?
Az „édes semmittevés” egyfajta befelé fordulás, magunkra figyelés, egyértelműen pihenést jelent Hausdorf Annamária pszichológus számára.
„Valójában rendszeressé kellene tennünk a kikapcsolást, minden nap időt kellene erre szánnunk. Öt-tíz perc megpihenés is elegendő lehet eleinte” – magyarázza a szakember.
Szellemi munkát végzőknek nem könnyű mentálisan kikapcsolni, a „golyóstollat” délután 4-5-kor eldobni, és a megoldandók hosszú listáját a fejből törölni – mondja Ágota. „Kisgyermekkel hasonlóan nem egyszerű: az alvásai alatt – bár elméletileg pihenni is lehetne – mindent próbálsz belesűríteni abba a rövid időbe, elrendezni, amire napközben nem volt módod, enni, mosogatni, összekapni a házat. Mindig meglátsz valamit, amit odébb kellene tenni, a száraz virágot, a lehullott almát, a locsolásra váró muskátlikat, mocskos a kutya tálja, meg kellene varrni a pokrócot, odatenni egy mosást, előkészíteni az uzsonnát, megrendelni a rég halogatott dolgokat internetről, felhívni a hanyagolt barátokat, stb. Pedig akár – frissítő szellemi zuhany gyanánt – olvasgathatnál, netán napozhatnál is azalatt. Nagyon nehéz elengedni magam” – vallja az egyedülálló kisgyermekes édesanya.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a főzésnek, a virágok locsolásának, a takarításnak van számomra egy pihentető hatása is, de tudjuk, mégsem az a teljes kikapcs. Amióta hétvégéket tartok – mert korábban csaknem húsz évig hétvégente dolgoztam a leginkább – egy dolog vált be: az aktív pihenés, ha nem vagyok itthon. Ha új helyre megyek, ha emberek között vagyok, ha a természetben járunk, az teljesen ki tudja mosni a szinte szüntelenül zakatoló agyam. Még ha fizikailag el is fáraszt, szellemileg az a restart.”
Az édes semmittevés valóban nem megy mindig mindenkinek: ha úgy szoktuk meg, hogy nem szánunk erre időt, akkor előbb tudatosan kell azt beiktatni a mindennapjainkba. „A tudatosság lenne az első lépés, hogy felmérjük, erre van szükségünk. Kezdetként napi néhány perc is elegendő, amikor csak úgy „nézünk ki a fejünkből” – tanácsolja a pszichológus. Kikapcsolhatunk a reggeli kávénk mellett, ha közben kinézünk az ablakon, de zuhanyzás közben vagy úgy is, hogy sétálunk egyet.
– ajánlja Annamária. A „kütyüzés”, a Facebook vagy Instagram görgetése egyértelműen nem kikapcsolódás, jegyzi meg: ha valóban pihentetni szeretnénk az elménk, akkor ilyenkor határozottan kerüljük a képernyőket!
Csatlos Tünde kolléganőnk beismeri: gyakran kapja magát azon, hogy nem tud igazán kikapcsolni. Vagy nem akkor, amikor ennek időt, teret szánna. „Ha mondjuk környékezne az unalom, rögtön dolgozni kezd az agyam, hogy mi mindent lehetne csinálni. Ha érzem, hogy kiszakadnék egy kicsit a jelenből, és elvonulnék egy szundira a függőágyba, vagy télen egy kád forró vízben töltenék egy kis időt, meginnám reggel nagy nyugalomban a kávémat, vagy este egy pohár bor mellett néznék ki egy kicsit a fejemből, nem mindig tudok csak úgy lenni, s nem gondolni semmire, semmit tenni. A gondolataim nem hagynak békén” – avat be Tünde.
„Ezt a környezetem szokta jelezni, mert nem hallom meg, ha szólítanak, beszélnek hozzám. Ez előfordul kertészkedés közben, filmnézéskor, vagy akkor is, amikor mondjuk gombot varrok fel egy ingre” – osztja meg. De ha nem tudatos ez a kikapcsolás, attól még tud jó lenni? – merül fel a kérdés. „Remélem, igen. Szeretem az édes kis semmittevést, élvezni azt, amiben épp benne vagyok, de a nyüzsgő mindennapok megnehezítik, hogy erre ráhangolódjak, hogy megérkezzek időben abba a pillanatba. Hiszek abban, hogy lehet ezt tanulni, de ehhez egy kicsit le kell lassulni. Én még csak lassulóban vagyok” – teszi hozzá nevetve.
A téma kapcsán rögtön a kiégés jutott eszébe McAlister Magdolnának, aki szociális munkás, és jelenleg a Bonus Pastor Alapítvány munkatársa. Szerinte olyan világban élünk, ahol nem szeretjük a korlátokat, és sajnos elég gyakran mi magunknak sem akarjuk meghúzni a határokat. Hajtunk, dolgozunk és még csak nem is a nagyobb fizetésért, az előléptetésért, hanem egyszerűen azért, mert szeretjük a munkánkat.
Utolsó munkahelyét, a búzásbesenyői Gondviselés Házát is a kiégés miatt kellett otthagynia, hét év után. „Azt hittem, nincs szükségem korlátokra, megállókra, és nincs szükségem pihenőkre. Tévedtem”. A legnagyobb lecke számára, hogy a „most”-ban éljen. S ez már nem vágy, hanem tudatos döntés, amit persze szinte naponta újra kell tanulni. De a gyakorlat itt is segít: minél többször megtesszük, annál könnyebben megy majd.
„Életem édessemmittevés-nemes-gyönyörének megéléses pillanatai: jó zene hallgatása, a kutyámmal való sétálgatás, vagy a kis lepedőnyi nagyságú kertecském rendezése. Van, amikor csak kiülök a teraszra és hallgatom a madarak énekét, bámulom az eget, és jólesik, hangosan énekelek az autóban, főleg, ha csak egyedül vagyok, sofőrként. Végtelenül jólesik. De az is jólesik, ha a családommal elmegyünk úszni, kirándulni, vagy meghívom a férjemet egy randira a városba, vagy a lányomat egy fagyira. A kikapcsolás másik része a barátságok ápolása. Nincs sok közeli barátnőm, barátom, de velük rendszeresen találkozom, vagy esetleg órákig lógunk a telefonon, ha a fizikai távolság miatt nem lehetünk együtt. Ami pedig a legfontosabb, hogy a pihenés, a kikapcsolódás – az elcsendesedés, a csend szavának hallgatása, az Istenre való figyelésem, vagy az Ő figyelése az én életemre – azon belső erőforrásaim egyike, ahonnan nap mint nap erőt nyerek. Érdekes módon,
Tudok-e ennek a parancsolatnak a saját magam érdekében és a saját énem feltöltődésére engedelmeskedni? Döntés kérdése. Az én döntésem kérdése” – summázza tapasztalatait Magdolna.
A szellemi fáradtság nem csak a köznyelvben meghonosult kifejezés: a hosszas terhelés és a pihenés hiánya valóban vezethet szellemi kimerültséghez, erősíti meg a szakember. „A páciensek ilyenkor gyakran egy különös, a fizikaitól különböző fáradtságot éreznek, amely egy jó éjszakai alvással sem pihenhető ki. Fáradtan ébrednek, csökken a motivációjuk, sőt, a hatékonyságuk is. Mindezek egyvelege – amennyiben hosszasan fennáll – frusztrációhoz, depresszióhoz és súlyos esetben kiégéshez vezethet” – sorolja a pszichológus.
Napi nyolc órában újságíró – meg még heti néhányban –, napi négyben pályázatíró és bedolgozó egyetemi oktató, doktorandusz, aki épp a védése előtt áll, közben konferenciákra járó kutató, néha itt-ott moderátor – ez Rebeka szakmai élete röviden. „Be kell lássam, hogy így felsorolva tényleg kicsit soknak tűnik, és nem csodálkozom, hogy mindenki folyton azt kérdezgeti, hogy mikor pihenek. És nemcsak azért kérdezik, mert nem értik, hogy ennyi munka mellé hogy fér bele a napba az ebédfőzés, a kertészkedés, a takarítás és társai, sőt még az edzés is, hanem azért is, mert tudják, hogy bizony, az ukrajnai háború híreivel feküdni és egy pályázat költségvetésével kelni agyilag is megterhelő” – ismeri el. Megküzdési stratégiája, hogy az éjszaka elveszített órákat utazáskor pótolja. „Sokat utazom, és ha nem én vezetek, minden utat átalszom: a repülőn már azelőtt el szoktam aludni, hogy felszállna a gép, a városi buszokon pont a megállóban szoktam felébredni.
– hangsúlyozza Rebeka. Mivel hosszas kikapcsolódás már nem fér bele az életébe, ezért az apróságokban hisz: ha elég apróságot tud az ember egy napba zsúfolni, akkor azok legyőzik az aznapi stresszt. Reggel kávét inni a teraszon, úgy, hogy csak hallgatjuk a madarakat – se telefon, se rádió, se aznapi tervek; biciklivel sietni munkába – a szabadság, amikor az ember elsuhan a dugóban álló autósok mellett felbecsülhetetlen, mint ahogy az is, ha az ebédfőzést a saját rockkoncertjévé varázsolja AC/DC-t bőgetve és énekelve, vagy épp ír néptánc bemutatóvá a teregetést. „Keveseknek adatik meg, hogy wellnessben pihenjék ki a hétköznapok fáradalmait, és személy szerint nem is hiszem, hogy az a megoldás, hogy egy hónapig cipeljük a terheket, hogy aztán felszusszanjunk kicsit.
Nekem ez segít” – vallja Rebeka.
Véleményével a szakember is egyetért: Hausdorf Annamária is azt tanácsolja, ne az évi egy-két nyaralásra hagyjuk a pihenést, hiszen az nem elegendő. „Rendszerint két-három napba telik csak az, amíg a nyaralás alatt is el tudjuk engedni a mindennapi dolgainkat, és valóban a pihenésre tudunk fókuszálni. Képtelenség az egész évi fáradtságot, kimerültséget ennyi idő alatt kipihenni. A saját érdekünkben tehát szánjunk magunkra minden nap egy kis időt, hogy kikapcsolhassunk” – tanácsolja a pszichológus.
Nőkként, anyákként és szülőkként ugyanakkor fontos tudatosítanunk: a szerepeinktől függetlenül – valamint a társadalmi elvárások ellenére is – jár nekünk is a pihenés. „Fontos tudatosítani azokat a sokszor káros mintákat, amelyeket a családból, a környezetünktől tanultunk, hogy a nőknek, anyáknak csak minden más feladat ellátása után szabad magukkal is foglalkozni.
Ha prioritásként kezeljük a pihenést, és időt szánunk erre magunknak, akkor a környezetünk, a családunk, a gyermekeink is ezt a mintát tanulják meg” – summázza a szakember.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Darált hús, paprika, paradicsompüré, puszi
Aligha kaptam ezidáig karácsonyra az ideinél számomra értékesebb tárgyi ajándékot. Az Angyal egy mesterien megmunkált, gyönyörű, faltól falig könyvespolccal lepett meg. Ez nem csupán egy bútordarab számomra, hanem régóta dédelgetett vágy.
