Ahány viselkedés, annyiféle kiváltó ok lehetséges, azonban vannak bizonyos jellemző kategóriák, amelyek csoportosíthatóak:
Alkalmazkodási mechanizmusok: Az élet nehézségeivel, nyomásra, vagy bizonyos stresszhelyzetekben a felnőttek gyakran kifejlesztenek bizonyos alkalmazkodási mechanizmusokat. Ezek közé tartozik a gyerekes megnyilvánulás is, amely bizonytalanság, szorongás vagy más érzelmi reakció eredménye lehet. Ez az élet több területén is megjelenhet, mint gyerekkorból átvitt viselkedés.
Felelősség elkerülése: A felelősség vagy kényelmetlen szituációk elkerülésére kialakított gyermekies viselkedést értjük alatta.
mind a magán-, mind pedig a szakmai életében. Ha gyerekkorban gyakori stratégiaként, ezen taktikai játszmákkal megúszott felelősségre vonásokat, s nem szembesítették következményekkel, valamint bizonyos helyzetekben nem kérték ki a véleményét, vagy soha nem volt beleszólása rá is vonatkozó döntésekben, jellemzően ezen viselkedésmód felnőtt korra is hibásan rögzül, nehezebben módosítható.
Függőség és kapaszkodás: Míg gyermekkorban szülőkre vagy segίtő felnőttekre támaszkodunk, felnőttkorban a hasonló, másokra való támaszkodó hajlam gyermeki attitűdnek minősülhet. Egy bizonyos kor után a gyereknek le kell szakadnia támogatóiról, s önerőből, egyedül is képesnek kell lennie megállni a saját lábán.
mert megszokja, s természetesnek veszi, hogy a szülő helyette úgyis eljár.
Humor reakció: Azon megnyilvánulás, amikor egy jellemzően komoly magatartást megkövetelő reakció helyett az adott személy – zavarában – humorral válaszol, vagy nevetésbe menekül.
Impulzίv viselkedés: Mivel a gyerekek sokszor nem képesek előre látni a következményeket, könnyebben és gyakrabban hoznak impulzίv döntéseket, vagy engednek meg maguknak ösztönös cselekvést, amelyet felnőttek esetében gyerekes viselkedésnek titulálunk. Értelmileg és érzelmileg érett egyén képes előre mérlegelni megnyilvánulásainak következményeit, s annak megfelelően, higgadtan reagálni akkor is, amikor az elsődleges ösztönreakció mást diktálna.
Konfliktusok kerülése: A gyerekek a büntetések elkerülése vagy a negatív következmények miatt hajlamosak kerülni a konfliktusokat, vitát generáló helyzeteket, kitérnek a számukra érzékenynek tekinthető témák elől.
Lázadás vagy megfelelési kényszer: Felnőtt korra is megőrződnek vagy beágyazódhatnak az elvárásokra való megfelelési hajlamok vagy azok ellenkezői, amelyek a dac- és kamaszkorra jellemző lázadási megnyilvánulásokat foglalják magukba. Ezt a fajta viselkedési megnyilvánulást leggyakrabban a szülő-gyerek kapcsolatban figyelhetjük meg, amikor a felnőtt gyerek szüleivel – érett kora ellenére – azokat a kommunikációs és viselkedésbeli megnyilvánulásokat gyakorolja, amelyeket gyerekkorában is. Ilyenkor valójában nem történt meg a felnövés, a leválás.
Lelki sérülés vagy korai traumatizálódás: Akik gyerekkorban traumatizálódnak, vagy komolyabb lelki sérülést tapasztalnak, hajlamosak felnőtt korukban is ismételni, vagy alkalmazni a korábbi megküzdési mintáikat, olyan helyzetekben is, amikor már rég nem beszélünk sérülékeny vagy kiforratlan gyermeki személyiségről. Ilyenkor az áldozat attitűd megteremtése és táplálása történik, amikor – megnyilvánulásával ellentétben – az érett reakció és az azzal való boldogulás már elvárható lenne.
Személyiségjegyek: Bizonyos személyiségtípusoknál vagy személyiségjegyeknél megfigyelhető a gyerekesebb viselkedés. Például akik komolytalanabbak, vagy könnyen befolyásolhatóak, stb.
A „felnőtt bőrbe bújtatott gyerekek” esetében nem beszélünk mentális zavarról. Az élet kihívásaira mindannyian különbözőképpen reagálunk, s fejlődésünk is egyéni, sajátos módon, eltérő időfaktorok és tényezők hatására történik. Ilyen jellegű problémákról akkor beszélhetünk, ha ezek a gyerekes megnyilvánulások az illetőnek vagy környezetének már gondot okoznak, akadályozzák a boldogulásban, kommunikációban, s elgondolkodtató válaszreakciókat szülnek. Ilyen helyzetekben érdemes már szakember véleményét kérni.
Míg biológiai érettségünk látványosan nyomon követhető, az értelmi és érzelmi érettség egy bonyolultabb, és jóval szélesebb megnyilvánulási, képességbeli skálán mozog. A felnőttkori státuszt jogi, társadalmi és pszichológiai szempontok alapján határozták meg. Jogi értelemben a nagykorúság egy adott ország törvényeiben rögzített életkorhoz kötött. Társadalmi szempontból a felelősségvállalást, önállóságot és önálló döntéshozatal képességét értjük alatta. Ez maga után vonzaná az érett gondolkodást is, ami véleményem szerint fontosabb, mint az életkorból fakadó jogi nagykorúság.
Az értelmi érettség intellektuális és kognitív képességekkel és fejlettségi szinttel való rendelkezést jelent, s nem csupán a tanuláshoz kapcsolódik, hanem a boldogulás különböző megnyilvánulási területein is fontos szerepet játszik. Minden ember különféle erősségekkel, megküzdési képességgel rendelkezik, ezért az intelligencia jóval komplexebb, s nehezebben standardizálható.
Az érzelmi érettség egy személy pszichológiai fejlettségében, tapasztalatában és tanulásában tükröződik. Számos dimenziót foglalhat magába, mint például:
– empátia: ez a képességünk segít megérteni mások érzéseit és szükségleteit, növeli az együttműködés képességét, segíti az emberi kapcsolatokat;
– érzelmi intelligencia: az érzelmek megértésének és hatékony kezelésének képessége, ami által hatékonyabban tudunk együttműködni embertársainkkal, segít a konfliktusmegoldásban és érzelmi kapcsolatainkban boldogulni;
– érzelmi önazonosság: az érzelmi érettség fontos része, hogy az adott személy képes legyen azonosítani, megérteni és elfogadni saját érzelmeit – ez önismeretet és tudatosságot feltételez mindahhoz, ami az érzelmi világunkban történik;
– érzelmi szabályozás: az érzelmek szabályozásának képességét jelenti, ezáltal magába foglalja azoknak az eszközöknek a megtalálását, amelyek segítenek az érzelmi kihívások kezelésében, és elkerülik a destruktív vagy impulzív viselkedést.
Míg a gyerekeknek viselkedési mintáik vannak, addig az érzelmileg érett felnőttség az életkortól, élettapasztalattól, tanulástól, környezeti tényezőktől meghatározott,
Érett felnőtteknél is előfordulnak olykor gyermeki viselkedésre jellemző megnyilvánulások, ezek azonban tudatos stratégiák eredményei. Ilyen esetekben az illető a hatékony érzelmi reakció elnyerése érdekében, kommunikációs stratégiaként alkalmazza megnyilvánulásait (ez már felnőtt játszma), vagy egyszerűen lazítás, szórakozás céljából teszi. Ilyenkor, bár gyerekesnek tűnhet, valójában tudatos megnyilvánulásról van szó.
Viselkedésünkre sok minden hatással volt, van és lesz, fontos azonban, hogy azok életkorunknak, környezetünknek és az adott szituációnak megfelelő elvárások mentén történjenek. Az attól gyakran eltérő vagy zavaróan ismétlődő, kínos szituációkat teremtő megnyilvánulások kommunikációs nehézségekhez vezetnek, és nem megfelelő, vagy nem előre vivő válaszreakciókat szülhetnek, ezek pedig minden érintett életére negatív hatást gyakorolhatnak.
korábban írtuk
Pakot Mónika: Testünk ápolása a lelkünket is megérinti
Kultúrkörnyezetünkre érvényes, hogy az ünnepek körüli örömszerzés leginkább a nőkre van ruházva. De tehetünk-e valamit azért, hogy mi is megérezhessük a megajándékozottság örömét? Mi tudná a lelkünket és a testünket támogatni a téli időszakban?
