Maga a hónap is két olyan ünnepnappal kezdődik, különösen a katolikusok számára, amely erre a szemléletváltásra érzékenyít. Mind a mindenszentek, mint a halottak napja összeköti az eget a földdel, az élőket a halottakkal. Megváltozik a perspektívánk is, nemcsak az élők szemszögéből tekintünk az életre, hanem az elhunytakat is bevonjuk ebbe a folyamatba. A temetőben való megállás megengedi nekünk, hogy egyrészt emlékezzünk az elhunyt hozzátartozóinkra, másrészt megéljük, hogy a gyászt, a veszteséget miként öleli át az élet, miként növi körül, fonja be finomra hangolt szálaival a remény.
Jó pár éve megtaláltam a nekik megfelelő zugot a kertemben, ahol túlélik a telet és jelenlétükkel színesítik azt. Érdekes módon mindkét növény szorosan kapcsolódik az egyházi szertartásokhoz is. A rozmaringot és az izsópot ismerjük meg most.
Rozmaring (Salvia rosmarinus)
Maga a rozmaring szó a latin „ros marinus” kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy „a tenger harmata”, utalva a növény Földközi-tenger partvidékéről való eredetére. A rozmaringhoz számos hagyomány, szimbólum és asszociáció kapcsolódik: az emlékezés és a hűség, a szeretet és a kitartás, de a gyász és a túlvilág is megjelenik. Nem véletlen hogy esküvők és temetések jelképévé is vált.
Az ókori görögök és rómaiak a növényt az emlékezet serkentésére használták, a tudósok kutatásaik során rozmaringkoszorút viseltek. A rozmaringra Shakespeare Hamletjében is történik utalás: „Itt egy rozmaringszál, az emlékezetre; kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe.” A viktoriánus korszakban (19. század) a rozmaring gyakori eleme volt az esküvői szertartásoknak.
Örökzöld mivolta miatt a rozmaringot régóta az örök élet fogalmával is társítják. A gyászolók gyakran dobtak rozmaringágat a sírba, jelezve az elhunyt felé, hogy nem felejtik el.
A rozmaring számos gyógyhatással rendelkezik, amelyeket belsőleg (tea, ételek fűszerezése) és külsőleg (olaj, krém, fürdő) is használhatunk. Talán az egyik olyan növény, amely emésztési és mozgásszervi problémákra is ajánlatos. Belsőleg teaként fogyasztva enyhíti az emésztési zavarokat, a puffadást és a bélgörcsöket. Támogatja a bélflóra egészségét. Nyugtató hatású is, segít a stressz csökkentésében, és bizonyos esetekben az alvás minőségét is javítja.
Külsőleg alkalmazva (krémek, bedörzsölők, fürdő) serkenti a vérkeringést, különösen a végtagokban, hatékonyan enyhítheti az ízületi és izomfájdalmat, a reumatikus panaszokat, a köszvényt, valamint az izomgörcsöket. A rozmaringolaj népszerű a hajápolásban is, mivel erősíti a hajszálakat, csökkenti a töredezést, és a fejbőr vérkeringésének javításával a haj sűrűbb, fényesebb lesz.
Izsóp (Hyssopus officinalis)
Az izsóp elsősorban a megtisztulást, a bűnbánatot, az alázatot és a hűséget jelképezi, különösen a keresztény és zsidó hagyományokban. Kulcsszerepet játszott az ókori zsidó szertartásokban (például pészah idején az ajtófélfák meghintésénél), és gyakran említik a Bibliában a bűntől való megtisztulással kapcsolatban. A Bibliában az izsópot szent növényként említik, a héber „ezob” szóból eredően. A zsoltárok könyvében Dávid király így fohászkodik: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” Ezért is vált a bűnbánat és a lelki megtisztulás szimbólumává.
A középkorban a kolostorkertek állandó növénye volt, az állhatatosság és a hűség jelképeként is tisztelték.
A mindennapokban ezt a növényt is érdemes használni légúti és emésztési zavarok esetén. Fűszerként a konyhában elsősorban zsíros húsokhoz és halakhoz, levesekhez, egytálételekhez és salátákhoz ajánlott. Enyhén keserű, kámforos, mentára emlékeztető, ezért óvatosan kell bánni vele. Frissen és szárítva is használható, továbbá gyógyteához, fűszervajhoz és pácokhoz is kiváló.
Ajánlott mindkét növényt a téli időszakban rendszeresen fogyasztani mind fűszerezésre, mind pedig gyógyhatású teaként vagy borogatásként.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: A bölcs asszony tudja…
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
