Figyelemre minden gyereknek szüksége van (VIDEÓ)
A velük töltött minőségi idő, az odafigyelés a legfontosabb, amit gyermekeinknek adhatunk, hangsúlyozza Száva Iringó gyermekpszichiáter.
A velük töltött minőségi idő, az odafigyelés a legfontosabb, amit gyermekeinknek adhatunk, hangsúlyozza Száva Iringó gyermekpszichiáter.
„Ezek a mai gyerekek már nem hallgatnak senkire!” – halljuk sokszor. Szülőként olykor nehéz megtalálni az egyensúlyt: hogyan neveljük az életre a gyermekeinket úgy, hogy ezeket a készségeket a megváltozott világban is hasznosítani tudják?
A folyton módosuló tanévszerkezetben látszólag egyre több a rövidebb-hosszabb vakáció. De mi célt szolgál a vakáció? És mi a ráció az egyre több iskolai szünidő mögött?
A gyerek a napi 146 értesítéssel – mert ennyi érkezik átlagosan egy okostelefonra – soha nincs egyedül a gondolataival. Nincs csend, nincs unalom, nincs az a belső tér, ahol az ember megtanulja, ki is ő valójában.
A gyakorló szülők már tudják, szeptembertől májusig tart a „szezon”, mindenféle virózisok egyvelege. De nem minden tünetegyüttes jelenti azt, hogy a lurkó nem mehet napiba, suliba. Tegyük tisztába: mikor mehet a gyerek közösségbe?
Székelyudvarhelyen Jógakaland néven működik kifejezetten a kicsiket célzó jógaoktatás: a mozgásforma a testre és lélekre is jótékony hatású, játékos foglalkozás, ahol nincsen kényszer vagy verseny, csak a szabad mozgás öröme.
„Kezelhetetlen gyerekek, kezelhetetlen rendszer – kimondjuk végre?” – Rusz Csilla drámapedagógusként, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött mondta ki: az iskola falai között ma nem tanítás, hanem túlélés zajlik.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Nem állítom, hogy teljes a siker, de úton vagyunk: néhány éve még sikerként éltem meg, hogy reggelente nem késtünk el, ma már a reggeli készülődés milyenségére is igyekszem figyelni. Valljuk be, a reggeli indulás gyerekekkel kemény meló.
Hozzáértőként teszteltem a mesterséges intelligenciát nevelési és szoptatási kérdésekben. Miután egyre több édesanyától hallom, hogy „a chatGPT ezt nem mondta”, őszinte kíváncsiság vezérelt, amikor kipróbáltam: vajon akkor mit mond?
Kütyüt kér és kap karácsonyra a gyerek, aztán észrevétlenül elveszítjük: a kütyüzési szokásokat – főleg a kiskamaszoknál – mi magunk alakítjuk azzal, hogy mit adunk a gyermek kezébe. Mikor, mennyit, hogyan, mivel? Ezek a kulcskérdések a kütyüzésnél.
Hivatalosan tizenhárom éves korhatár van, a gyakorlatban egy nyolcéves is tud TikTok-fiókot nyitni. Az életkor-ellenőrzés jelenlegi formája annyira hatékony, mintha egy kétméteres kerítéssel próbálnánk védeni az udvart – miközben a kapu tárva-nyitva áll.
Amikor a gyermekünk másképp viselkedik, mint ahogy azt várnánk, arra összpontosítunk, hogy hogyan változtassuk meg a viselkedését. Külső kontrollal közelítünk felé. De vajon ez a célravezető?
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
A harag egy alapvető megélés, amely mindenkit érint, kivétel nélkül. A harag nem egyenlő az agresszióval. Tanuljuk meg hát kezelni, megélni és elengedni a haragunkat. És tanítsuk erre a gyermekünket is.
Az autizmushoz hasonló tüneteket okoz a túlzott képernyőhasználat, kütyüfüggőség a gyermekeknél – hangzott el a Nőileg magazin által szervezett, a Gyermekünk és a kütyük nevű panelbeszélgetésen az Udvarhely Napokon.
Az örökbefogadás nem úgy zajlik, hogy besétálsz egy árvaházba, mint valami áruházba, és rámutatsz a gyerekre: „Ez kell!” – bocsátja előre Gálovits Rózsa székelyudvarhelyi könyvtáros, a Nőileg Élmény sorozatának szerzője.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.