Bruncsák Anna: Az anyák is sírnak

Az anya boldog, elégedett, mindig vidám, alázatos, türelmes és erős, vagy ha nem, akkor valami baj van vele. Ezt gondolja, és ezt várja a társadalom. Ezt gondoljuk, és ezt várjuk mi magunk is.

Fotó: Freepik

Ha eddig senki sem mondta neked, hogy nem így van, vagy mondta, de te nem hittél neki, akkor íme egy rövid összefoglaló arról, hogy mit érez sokszor egy újdönsült anyuka. Lehet, hogy találsz ismerős elemeket a felsorolásban:

kétségbeesés, kiszolgáltatottság, kimerültség, bűntudat, megfelelési kényszer, szorongás, tehetetlenség, boldogtalanság, magány, kitaszítottság, meg nem értettség.

Ez nem minden, de gondolatébresztőnek elég lehet az anyai tabuk világában, hogy lássuk: az anyaság nem csak örömteli pillanatokból áll. Támogassuk, erősítsük magunk körül az anyukákat, mert nagyon nagy szükségük van rá.

„Milyen boldog lehetsz most! De jól nézel ki, csak úgy ragyogsz!”

Képzeljük el ezt az üdvözlést, mintha egy jeges, keskeny sziklaperemen lógó, hegymászóhoz szólna. Lehet, hogy a „hegymászó” megpróbál válaszolni neked, de nagyon kicsit valószínű, hogy kedvedre lesz a válasz. Ha a hegycsúcsra ért, az már más. Analógiánkat számos variációval kipróbálhatjuk: amelyben hegymászónk tűző napsütésben, izzadva kúszik felfele; amelyben akkora ködben halad felfelé, hogy az orráig sem lát, nemhogy a csúcsig. Minden variációban adott, hogy egy csecsemőt, majd rövidesen egy gyermeket kell feljuttatnia épségben a hegytetőre. Ugye most már kezd derengeni, honnan a sok negatív érzés?

„Milyen szerencsés vagy! És? Jó baba?”

Egy anyuka úgy nevelkedett, hogy az a minimum, hogy az anya napi 24 órában repdes az örömtől, és a harmónia kiteljesedik női tudatában, ugyanakkor egészséges összetevőkből minden nap főz háromfogásos ebédet, ragyog a háza, vasalt ingben jár a férje, és természetesen figyel az alakjára. Ünnepnapokon három tortát süt: egy minden menteset, egy krémes-csokisat és egy könnyű gyümölcsöset. Mindez zsigerből megy neki. És akkor még nem is beszéltünk

a váratlanul elé gördülő nehézségekről, amelyek csak fokozzák pontszámait a jóanyafokmérőn.

Ilyen körülmények között érthető, hogy azonnal bűntudat marcangolja, ha valamelyik feltételnek nem tesz eleget maradéktalanul.

Inkább csendben nyeli a könnyeit mint, hogy megkérdőjelezze az elvárások jogosságát. Pedig a hiba nem az ő készülékében van (és nem is babáéban, aki nem felel meg a standard jóbaba leírásnak).

„Anyuka, az ön gyermeke neveletlen. Nem bírunk vele. Tessék végre megnevelni.”

Tényleg elrontja? Tényleg hiába mászott, és cipelt és küzdött, sohasem éri el a csúcsot? Hol lehet a hiba, és hogyan lehet kijavítani?

A hiba valahol egészen máshol van.

korábban írtuk

Vinczellér Zsuzsa, aki itthon újra felfedezte önmagát
Vinczellér Zsuzsa, aki itthon újra felfedezte önmagát

Külföldről hazatérni egy kisvárosba – ahol mindenkit ismernek, és ahol a kötött normák határozzák meg a hétköznapokat – nem könnyű feladat. Pláne, ha az ember olyan színes, különleges és egyedi személyiség, mint Vinczellér Zsuzsa.