– Hogyan indul a reggeled?
– A reggel szöszmötöléssel indul, mindkét gyerekem bebújik mellém az ágyba, és cseverészünk, ölelés van, simogatás, szeretet. Ilyenkor óriásnak érzem magam, és erősnek. Békésen indul a reggel.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Legjellegzetesebb tulajdonságom a kitartás és a feltétel nélküli alkalmazkodás.
– És a tökéletes boldogság számodra?
– A tökéletes boldogság mostanában az, amikor sikerül tiszta cipővel, nyugodtan elindulni otthonról, és időben megérkezni valahová, vagy amikor reggel felhúzom a kedvenc zoknimat. Egyébként
ilyenkor tudok figyelni a körülöttem lévő világra, és ez boldogsággal tölt el.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– A tervezgetés. Egy tárgy újragondolása, egy lakás átrendezése, egy ruhadarab újratervezése. Szeretem a folyamatos változást.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Bárhol élnék a világban, ha békés, kedves emberek vennének körül. Tényleg, bárhol.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– Csergő Aranka néni jutott az eszembe, valódi hős, aki a testi korlátai és kora ellenére megküzd a hétköznapokkal, érdeklődése és tettrekészsége határtalan. De
és minden apát, illetve férfit, aki nyomon tudja követni a saját, párja, családja dinamikájának alakulását, fejlődését. Ez biztonságérzéssel tölt el. A játszótéren szoktam ezeket figyelni, tanulságos.
– Mit bánsz a legjobban?
– Azt bánom, hogy nem vállaltam fiatalabb koromban gyereket.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Félek, hogy valami baj történik a gyerekeimmel.
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– Kincsem az erőm, és ha kézzelfogható dologban gondolkodunk, akkor a nagymamám varrógépe és egy hegyi kristály.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Talán a természetben vagyok a legboldogabb, ott van a legnagyobb szabadságérzetem. Eszembe jutott hirtelen egy hely, a Szent Jakab út végén, Muxiában, az óceánparton volt egy templom, és ott találtam a zsebemben két mandula magot, amit még az út elején szedtem. Együtt ez a lét hatalmas boldogsággal töltött el.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Ami minden gyermeknek járna
A kis bőröndbe pakolok. Amikor összehúzom a cipzárt, lelkiismeret-furdalás keveredik a zavarodottságommal. Tényleg csak ennyi mindenre van szükségem? És én ezt most tényleg megteszem? Elmegyek egyedül, a családom nélkül négy napra?
