Négygenerációs színészdinasztia tagja Siménfalvy Ágota. Az Operettszínház művésze nem éli ezt meg teherként, hiszen ismertebb rokonai, édesapja, Siménfalvy Lajos prózai szerepekben, nagyapja testvére, Siménfalvy Sándor pedig filmekben alkotott maradandót.
Bartha Boróka egyedüli erdélyiként, a Figura Stúdió Színház ajánlására és a szakmai szavazás után bejutott a Kaszás Attila-díj döntőjébe. A díjjal azokat a színészeket jutalmazzák, akik szakmai teljesítményük mellett közösségük meghatározó tagjai is.
Dr. Boros Kinga habilitált egyetemi docens Csíkszeredában él, építész élettársával két kamasz fiút nevelnek. Idén első magyar teatrológusként vehetett át UNITER-díjat. Színházról, szakmai kihívásokról, elismerésekről és felismerésekről beszélgettünk vele.
Meg kell tanulni jól szeretni és előtérbe helyezni magunkat, bűntudat nélkül – mondja a csíkszeredai Fazakas Nóra, aki csaknem tíz éve tanít balettozni apró kislányokat, kamaszokat a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola oktatójaként.
A Jászai Mari-díjas Pálffy Tibor – vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Hobó – humorral és öniróniával mesélt pályáról, időről, szerepekről, családról, elköteleződésről, az alkotás öröméről és fáradtságáról.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Székely Csaba Bányavirág című drámája – és az abból készült első előadás – korszakalkotó, a magyar drámairodalom új fejezete nyílt meg vele (majd a Bányavidék-trilógia többi részével: Bányavakság, Bányavíz).
Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, kutató és kulturális menedzser, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője számára a magyar kultúra nem csupán hivatás, hanem maga az élet.
„Hányódás” és rugalmasság, dinamizmus és teremhiány, alternatív helyszínek és logisztika – címszavakban talán így lehetne körülírni a székelyföldi színházak helyzetét, amelyeknek hosszabb-rövidebb ideje nehezíti a működését az épületeik felújítása.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
Ha van, akire maximálisan talál a nonkonformista jelző, Márton Erikára biztosan. Lüktető a székelyudvarhelyi látványtervező egész lénye és világa, szókimondása, tüzes jelleme pedig úgy világlik ki a képmutató tömegekből, mint az elmaradhatatlan rúzsa.
Két csodagyerek találkozik a Pesti Broadway Stúdióban, a fiú marosvásárhelyi, a lány miskolci. Színművész képesítést kapnak, aztán hét év múlva ismét találkoznak… Nemes Tibor és Mikita Dorka szinte azonnal eljegyzik egymást. Regénybeillő történet.
Aranyló por száll fel a színpad sokat látott és hallott deszkáiról. Nincs közönség, nincs taps – csak emlékek vannak. Ebben a félhomályos csendben ülünk le beszélgetni Fülöp Zoltánnal, a Csíki Játékszín Jászai Mari-díjas színészével.
Cári Tibor azon kevesek egyike, aki meg is él a zeneszerzésből. Bel- és külföldi színházi és filmrendezőkkel dolgozik huszonöt éve, tavaly pedig UNITER-díjjal is elismerték a székelyudvarhelyi születésű, Temesváron élő zongorista-zeneszerző munkásságát.
Képzőművészet-tanár, kirakatrendező, díszlet- és jelmeztervező, dekoratőr – amióta ismerem Biró Boglárkát, egészen másként gondolok a művészeti pályára. Vele beszélgetve kitárulnak a szakma kapui, és talán bátorságot is ad az érdeklődőknek.
Vekerdy Tamás szerint nem művészeket, hanem művészettel kell nevelnünk, mert az érzelmi fejlődés alapvető feltétele a művészetek közelsége: a tánc, a zene, a költészet, a színjátszás... Az októberi lapszámunk is ebben erősít meg engem.
Németországban tanult, hét nyelven is játszó színésznő, bábszínész és rendező, egy tízéves kisfiú édesanyja. A Tompa Eszter főszereplésével készült Kontinental ’25 a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medve-díjat nyerte el a Berlinalén.
Határozott, markáns vonások – erős állkapocs, mélyen ülő szemek, tekintélyt parancsoló kisugárzásával mintha egy letűnt kor harcosa térne vissza. Molnos András Csaba, Macsi a temesvári magyar színház meghatározó alakja.
Arról, hogy milyen közegbe születünk, nem sokat tehetünk, arról azonban igen, hogy milyen (szellemi) környezetet teremtünk mi a ránk bízottaknak. Egész életpályájukat meghatározhatja az, hogy – általunk – kikkel érintkeznek, milyen hatásokkal találkoznak.
Kommunikációs szakemberként kezdte pályáját, ma pedig egy több mint ötezer munkavállalót foglalkoztató vállalat HR-vezetője. Dobre Nóra szerint a humánerőforrás-menedzsment ma már nem csupán a bérpapírokról vagy az állásinterjúkról szól.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Van, aki a kilátókat keresi egy idegen városban, más híres vendéglőket vagy a legszebb strandot, én előbb-utóbb biztosan a piacon kötök ki. Van, ahol a piac a legolcsóbb hely, és van, ahol a legdrágább. Én csak élvezem a zsongást.
Megállsz a tükör előtt egy gyönyörű színű ruhában. Olyan árnyalat, amit már láttál másokon ragyogni. Olyan, amibe első pillantásra beleszerettél. És mégsem stimmel valami.
Szakáll vagy simára borotvált arc? A férfiak ápoltsága ma már jóval több egy gyors borotválkozásnál. Szász Ferenc-Barna borbéllyal a barbershopok reneszánszáról, a jó borotválkozásról és az ápolt szakáll titkairól beszélgettünk.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.