Villáminterjú Gedő Zsolttal: Szeretem azt a valakit megismerni, aki vagyok

Gedő Zsolt a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, a nagyérdemű a Bocsárdi László rendezte Rokonok-ban, vagy a Kodály és Bartók életéből inspirált, ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Ifjú barbárokban láthatta a fiatal színészt. Bár a Kincses városban él, Zsolt azonban több erdélyi kőszínháznál is vendégszerepelt az elmúlt években. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.

– Hogyan indul a reggeled?

– Ébresztő, egy-két szundi, aztán izgek-mozgok, átmozgatom a testem, főleg a lábaimat, de a nyakam, a vállaimat, a csuklóimat is. Próbálom mellőzni a képernyőt, amíg lehet. Fényt engedek be, vizet iszom, szellőztetek, ágyat vetek, fogat mosok és legtöbbször reggel is zuhanyzom, segít felébredni. Aztán jöhet a kávé, abból egy-kettő. Ez a folyamat van, hogy nyugis, de van, hogy gyorsított tempóban folyik.

– Mi a legnagyobb félelmed?

– A halál. A szeretteim elvesztése. Megszűnni létezni. Igen, azt hiszem sok minden, ami a halál általi ismeretlentől való félelemhez tartozik.

– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?

– Sosem akartam azonosulni történelmi személyekkel vagy bárki mással igazából. Szeretném az életemet minél önazonosabban élni és azt a valakit megismerni, aki vagyok, és kíváncsi lenni arra, akivé válhatok.

Azzal a kíváncsi kisfiúval szeretek azonosulni, aki gyermekkoromban voltam,

őt nem elfelejteni és olyan emberré válni, akivel ő szívesen azonosulna.

Viszont, hogy ha választanom kell valakit, aki mostanában nagy hatással volt rám, az Janovics Jenő lenne. Ő az, akinek lenyűgöz a mentalitása, a színház, a film, a kultúránk iránti szeretete és az egész életútja.

– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?

– Az, amikor meghasonulok, amikor fülön csípem magam, hogy valamiért, valahogy éppen akkor

úgy viselkedek, ahogy valójában nem szeretnék és érzem, hogy távol esek önmagamtól.

Nem mondanám, hogy helytelenítem ezt vagy bármi mást magamban. Inkább tudomásul veszem, megfigyelem, próbálom megérteni, elfogadni és, ha úgy érzem, „nem helyénvaló”, próbálok változtatni rajta.

– Mi a kedvenc folyamatod?

– Az alkotás, a keresés, a kérdezés, a határaim átlépése, a komfortból való kilépés, az utazás, a tapasztalás, a szeretet, a tartalmas beszélgetés, a zene, főzni is szeretek és még sok mást. Az élet, az a kedvenc folyamataim egyike.

– Melyek azok a szavak, melyeket túl sokszor használsz?

– Nem tudom.

– Milyen tudatállapotban vagy most?

– Építkező, fejlődő, bizakodó mentalitásban vagyok.

Keresem az egyensúlyt kívül-belül.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Ahol többet süt a nap. Mediterrán térségben szívesen, közel a vízhez, a hegyekhez, az erdőkhöz, a természethez.

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– Szeretek utazni, világot látni. Jó társaságban, szeretetben lenni, kacagni, játszani, zenét hallgatni.

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– Az érzékenységet, az érzékiséget, a kíváncsiságot, a gyöngédséget, a megértést, a bátorságot, az erőt.

korábban írtuk

Gagyi Katinka: Az új év tiszta lap, rajtam (is) áll, mivel írom tele
Gagyi Katinka: Az új év tiszta lap, rajtam (is) áll, mivel írom tele

A mai ember így gondolkodik: nekem ne szabja meg életem ritmusát a természet, tudom én anélkül is, mi a dolgom. Alkalmazásokból tudakolja az időjárást, ugyanazokat a zöldségeket fogyasztja minden évszakban, teából csak a filterest ismeri.