– Szeretem, ha a reggel lassan indul, ezért tudatosan figyelek arra, hogy mindenki időben keljen, ha pontosan kell érkezni valahová. A reggelek pedig nagyrészt a pontosságról szólnak. A kapkodás lebénít. Próbálom úgy szervezni, hogy legyen idő a nyugodt búcsúra a napközinél, hosszú ölelésre iskolába induláskor, egy jó szóra még mielőtt belemerül mindenki a munkába.
– Apró örömökre gyakran találok okot: az eső hangja, könyvek, kreatív pillanatok, egy kirándulás vagy egy hétvége otthon, de igazán boldognak akkor érzem magam, ha harmónia van bennem, elégedettség.
– Imádom a csendet, a nyugalmat. Pajzsként ölel körül. A problémákat, konfliktusos helyzetek többségét képes vagyok higgadtan kezelni, végigviszem a nehéz feladatokat, a folyamat közben mindig a cél a lényeg, a megoldani vágyás. Mindig
– Negatívból mindig többet lehet mondani, talán a leginkább munkára szoruló tulajdonságom a túlgondolás, bizonyos helyzetekben a dolgok eltúlzása. Gyakran veszem észre magamon, hogy már olyan részleteknél tartok, amik meg sem történtek, és ezekből is van már több forgatókönyvem.
– Irigylésre méltó számomra az olyan ember, aki fittyet hány a társadalmi elvárásokra, nem érdeklik a sztereotípiák, a különböző szerepkörök és az azokkal járó kötelezettségek.
ha smink nélkül is nőnek érzi magát, ha egy anya ráér játszani a gyerekével, még akkor is, ha számtalan dolog nincs elvégezve.
– Gyakran álmodoztam arról, hogy én majd nagyvárosban élek. Szeretem az idegen országokat. Sokáig úgy képzeltem, hogy én is az leszek majd, egy idegen valahol. Most azt mondom, szívesen élek itthon, jelenleg a legszívesebben. Gyakran koncentráltam a kisváros hiányosságaira, és dühös voltam a sok minden miatt, amit nem lehet. Most kicsit másképp is tudok nézni, látom a jó dolgokat, a család közelségét, a biztonságot. Vida Gábor egyik könyvbemutatóján mondta, hogy milyen ember az, aki szidja, ahol él, de mégsem megy el onnan. Miért jó az? Ha maradsz, szeressed, ha menni akarsz, ne kritizáld, keress neked valóbbat. Lehet itt tört meg a jég,
– Leginkább azt, ha egy férfi illedelmes, udvarias. Az udvariasság kezd kihalni, olykor az az érzésem. Szeretem, ha a férfiak tisztában vannak az illemszabályokkal, és jó érzés, ha nőként ezt érezni lehet. Volt abban méltóság, ha a nők jelenlétében a férfiak előkelőbb nyelvezetet használtak, amikor előreenegedik a nőket az ajtón, a magázás is szép dolog szerintem, tiszteletteljes.
korábban írtuk
Kikapcsolni jár – de vajon jut is? Legyen prioritás a pihenésünk!
Kies tájainkon a semmittevésnek pejoratív értelmet tulajdonítunk, henyél az, aki léhűtő, nincs jobb dolga vagy lusta. Pedig pihenésre, kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van. Minden nap!
