Tíz-tizenegy éves lehettem már, amikor ugyancsak ő adott mikrofont először a kezembe, az akkori Udvarhelyi Televízióban – riporterként és műsorvezetőként – éveken át gyermek- és ifjúsági műsorokat gyárthattam. Mi lett belőlem 25 éves koromra? Televíziós szerkesztő-riporter, s később kiegészült az újságírással.
Kós Katalin Zsuzsanna – Kós Károly unokája – életútját olvasva jutott ez eszembe, mennyire meghatározó, hogy kik között cseperedünk fel, milyen emberek hatnak ránk a legfogékonyabb életszakaszainkban. Arról persze, hogy milyen közegbe születünk, nem sokat tehetünk, arról azonban igen, hogy milyen (szellemi) környezetet teremtünk mi a ránk bízottaknak. Egész életpályájukat meghatározhatja az, hogy – általunk – kikkel érintkeznek, milyen hatásokkal találkoznak.
„Nem tudok hazát cserélni. Ahhoz nekem szívet és lelket kellene cserélni” – teljes valómmal tudok azonosulni e havi címlaposunk, a Jászai-díjas színművész, Fülöp Zoltán – a jóságos „Füles bácsi” – érzéseivel, és vele együtt hiszem azt is, hogy egy jó szó hegyeket mozgat.
A családban, a gyermekeink életében nem vagyunk helyettesíthetőek! A munkahelyen igen. (Bármennyire is szeretnénk hinni, hogy a mi munkánk pótolhatatlan.) Ebből a lapból én ezeket a gondolatokat viszem magammal.
Könnyű visszarázódást kívánok a tanévkezdő szülőknek a feszes hétköznapokba, derűsebb reggeleket mindannyiunknak! (Már csak mintegy kétszáznyolcvannégyet kell aludni, s újra találkozhatunk a Nyári Vakációval.)
