Sándor Ella: Ezek bizony mi vagyunk Harmatverők

Már messziről hallom a hangjukat. A közös füttyünk dallama becsengi a szürkületet, és én már kapom is a hátamra a kockás inget, majd jövök, szólok vissza a kapuból, és szaladok feléjük. Sosem növöd ki őket, mondja édesanyám, mégis nagy dolog, hogy leányka korod óta neked senki más nem létezik, csak ezek! Édesanyám, maga nem értheti, hogy nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád, amelyiknek minden tagját ismered már totyogós korod óta, és bár mostanra már szétszéledtetek, de a fütty hangjára összerohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.

Hirdetés

Fotó: illusztráció: Pixabay

Habár nem is igaz, hogy csak lógatjuk a lábunkat. Világmegváltó terveinket és álmainkat nevelgetjük. Felérnek már az Esthajnalcsillagig, éppen vele vacsoráznak, amikor megfogadjuk, hogy mi aztán soha, hogy mi aztán mindig, mert vannak kivételek, és mi vagyunk a kivételek.

Olykor megéhezünk, és ilyenkor felosonunk Durzóba cseresznyét lopni, segítségünkre kel a sötétség.

Nem tartozik senki másra, hogy mi történik útközben vagy a fán, vagy a fa alatt, csak az útmenti padokat, kerítéseket, köveket avatjuk be a titkainkba. Az is előfordul, hogy kiadósabbat kívánunk, ilyenkor a pincénkből elemeljük a frissen sült házi kenyeret. Nem hiszem el, édesanyám, hogy reggel nem veszi észre, hogy hiányzik egy kenyér a tekenőből, sőt, azt sem hiszem, hogy éjjel nem hallja a pincebeli kuncogást… Marciéknál aztán az asztalra duvasztjuk, a zsíros bödön és egy kancsó bor mellé. A rétről hozunk zöld hagymát.

Kenjük a kenyeret, rágjuk mellé a hagymaszárat, és azt gondoljuk, hogy mindig ilyen egyszerű lesz a világ.

Olyan is van, hogy éjfélkor kimegyünk a Nagyvízre, és ruhástól megfürdünk, csak azért, mert mi ilyen bátrak vagyunk. Nem, fiúk, addig én innen ki nem szállok, amíg el nem fordultok, mondom, amikor felfedezem a holdsugárnál, hogy rám van tapadva az a vacak póló. Eleinte jót kacagnak rajta, de aztán csak elfordulnak, hát ez képes reggelig a vízben maradni, mondják. A lányokkal is jól megvagyok, de a fiúkkal jövök ki igazán. Szerintem ők is bírnak engem, még ha olykor meg is gyűlik a bajuk velem, mert szigorú játékszabályokat állítok fel magunk között,

Hirdetés
és elhiszem, hogy míg a világ, addig fog ez működni.

Már messziről hallom a hangjukat. A füttyszó is ismerősen cseng. Ezek szerint ma újból szembe megyek velük. Fel is bukkannak, ni, ott vannak az utca sarkán, meggyet esznek, köpködik a magokat, ide érezni a parfümmel összevegyült feromonokat.

Ebben a pillanatban az egyik lány hátára felugrik egy suhanc, büdös túrót vegyenek, a lány meginog, lesuppannak a földre, és

csak kacagnak és kacagnak, mire odaérek, már könnyesre kacagták magukat.

Nézem őket hosszasan, és nem hiszek a szememnek. Hát kérem szépen, ezek bizony mi vagyunk, sziasztok, sziasztok, de jó újra látni titeket, ugye, hogy ezeket a nyári, szürkületből estébe átmenő sétákat, ezeket szeretjük a legjobban, amikor olyan tiszta a levegő, és olyan szép az ég, és olyan őszinte a kacagás, és olyan finom a meggy, hogy ki sem lehet beszélni... Csókolom! Csókolom!

korábban írtuk

Pálffy Tünde: Az endometriózis nem holmi kényeskedés
Pálffy Tünde: Az endometriózis nem holmi kényeskedés

Világszerte mintegy 200 millió nőt érint az endometriózis. Minden tizedik, fogamzóképes korban lévő nő szenved az elviselhetetlenül erős menstruációs görcsöktől vagy más hasi és derékfájdalomtól, mégis, hosszú évekbe telik, míg diagnosztizálják.

Hirdetés