Sándor Ella

Sándor Ella: Hát megvan, édesapám!

Amint hullani kezdenek a megsárgult levelek, rövidülnek a nappalok és lehűlnek az éjszakák, rendszerint elkezdek foglalkozni a halállal. Eszembe jutnak a régi, gyermekkori világítások is.

Sándor Ella: Van, ami örökre kitart

Fejtettem le az utolsó csöveket, elbíbelődtem velük vagy egy órát. Miért is ne bíbelődnék, gondoltam. Hát van időm bőven. Aztán meg itt van ez az utolsó zsáknyi törökbúza. Ennek minden szemét meg kell simogatni, mielőtt végleg kicsúszik a kezem közül.

Sándor Ella: Tanulj, ha tanulnivalód van!

Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.

Sándor Ella: Na, indíts, s menjünk!

Édesapám azt mondja, kirándulni azok járnak, akiknek nincsen elég dolguk otthon, így aztán nem csoda, ha nem kapják a helyüket, s csak keringenek erre-arra a nagyvilágban. Hát mondd meg őszintén, létezik-e ennél szebb hely, mint a Málnász oldala?

Sándor Ella: Az utolsó kalongyarakó

Két nyomós okom is lenne, hogy otthon maradjak, de amikor meglátom, hogy édesapám a sütő előtt feni a sollót, már tudom, hogy elvesztem. Lassan hetvenéves, de attól a tizenáras földtől nem ijed meg. Addig vágja, amíg le nem fogy.

Sándor Ella: Ezek bizony mi vagyunk

Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.

Sándor Ella: Leánygyermeknek diploma?

Az nem úgy van, te Juliska, hogy a leánykának kedve szottyan egyetemre menni, s akkor ti engeditek. Mégis hogy fogjátok beosztani azt a kicsi nyugdíjat? Ugyan minek kell egy leánygyermeknek diploma? Stafír kell annak, nem diploma!

Sándor Ella: Mi van akkor, ha zörög?

Simogatja a szél az arcomat, ez a ló a miénk, a szekér is a miénk, és éppen olyan büszkén húzom ki magamat, mint majd tíz év múlva is fogom, amikor a Magyarországra tartó busszal járok vissza Kolozsvárra, és édesapám szekérrel visz ki a megállóba.

Sándor Ella: A hóvirágok vonzzák a gólyákat?

Március van, végre megcseppent az eszterhéj, és a latyakos sárban tapicskolunk gumicsizmáinkban hazafelé az iskolából. Hamarosan a gólyák is megérkeznek, egyezkedünk nagyokosan, ezt már mi is tudjuk, az elmúlt években megtapasztaltuk.

Sándor Ella: A Balázs-napot mindennél jobban várom

Már januárban számolgatni kezdem, hogy hányat kell aludni február harmadikáig. Előveszem a tanítós füzetecskémet, és listát írok a meghívottakról. KERESZTANNYÁJÉK, AMÁLI NÉNYIJÉK, TAMÁS BÁCSIJÉK, DÉNES BÁTTYA kerülnek fel a listámra.

Sándor Ella: Édesapám árnyékában

„Nyakamon az államvizsga, és hirtelen büdös és meleg és fullasztó lett a város, és belém villant, hogy otthon elkezdődött a kapálás, akkor kiálltam stoppolni, és hazautaztam, és két napon át vágtam, vágtam, csak vágtam a burjánt édesapám árnyékában...”

Sándor Ella: Zoltán

Zoltán volt az első, aki halk szavával a szívébe lopta magát. Zoltán hétévesen maradt árván. A falubeli favágók megsajnálták, és magukkal vitték az erdőre. Azóta havonta egy hetet lenn töltött, a faluban, hármat pedig a havasokban.

Hirdetés

Mentett udvarház, zölddel

Működött a falai között adóhivatal, laktanya, használták a pincéjét fogdaként, túl van számos tulajdonoscserén, átalakításon. D. Balázs Ildikó és férje, András István tágas kert ölelte csíksomlyói háza ma már melegséget és nyugalmat árasztó otthon.

Dimény-Varga Tünde: Üvegbe zárjuk a nyarat

Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.

Öltöztesd fel szeretettel azt, aki már itt van

Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.

Furfangos, színes, művészi: élettel teli otthon

Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.