Szemelem a törökbúzát, szemelem, és közben arra gondolok, hogy az egész azzal kezdődött, hogy az én deli édesapám egyszer csak egyik pillanatról a másikra öregember lett. Elméletileg fel voltam erre készülve, már jó ideje tudatosan óvtam minden vele töltött pillanatot, mégis, amikor először nézett rám olyan furcsán, és csak úgy szemlélt és hunyorított, majd kibökte, hogy én asse tudom, hogy te hol laksz, most honnan es jöttél ide, akkor úgy meglepődtem, hogy ijedtemben félrenyeltem a sütőtököt, mint Dólfi nagyapám. Az volt ilyen, hogy feszt nyelt félre, és csak krákogtam és tátogtam, még a fülem is bedugodott szépen. Most még itt megnyuvadok, futott végig az agyamon, azzal gyorsan kiszaladtam az udvarra. Emlékszem, cseperészett az ónos eső az arcomra. Rátámaszkodtam a hátsó kapura, és
Ott ült édesapám még azonmódúlag az ágyon, felém fordította azt a kétségbeesett, ismeretlen tekintetét, csak úgy nyilaldosott belé a szívem. Hát már hogyne tudná, Édesapám, hogy honnan jöttem, kaptam elő a telefonomat. Ne, látja-e ezeket a képeket? Ezek mind nálunk készültek. Itt van az udvar, itt pedig a konyha, még maga is látszik rajta. Aszta, mekkora tortaszelet van maga előtt, látja-e? És akkor hirtelen visszatért a fény a szemébe. Hát tényleg, te leányka! – csapott az asztalra. – Tényleg itt laksz! Most már emlékszem. Hogy is felejtettem el? Azzal ittunk egy pohár jó hideg vizet erre a nagy ijedtségre.
Na, ekkor döntöttem el hazafelé menet, a nagy ködben, hogy
Harminc ár terület csak akkor nagy, ha kézzel kell megkapálni. Szakadott is bele a derekunk, de olyan jólesően szakadott! Az uram persze csak hajtogatta, hogy tiszta bolondok vagytok, testvérestől, apástól, ki kapál már kézzel a mai világban, de azért egy héten keresztül a kicsi traktorral bevitetett minket a földre, s mikor végeztünk, hazahozatott. És bár életében nem szeretett kapálni, még csöszmötölt is velünk, amíg haza nem küldtük, hogy inkább vigyázzon a gyermekekre, miattunk ne izgassa magát, mi itt jól elleszünk. Le kellene permetezni, s annyi, szólt vissza. Na, még csak azt kéne, suttogtuk, meg ne hallja Édesapám.
Két traktor utánfutóját pakoltuk tele a terméssel, majd felmásztunk mi is a zsákok tetejére. Édesapám lába alá csutakot vittünk, kettő húzta, kettő nyomta, még a könnye is kiesett a kacagástól, úgy élvezte. Nagygazdásan végigmentünk a falun, édesanyám szinte gutaütést kapott, amikor betolattunk a kapun, édesapám meg ott mosolygott a remorka tetején.
Heteken át tartott a törökbúzahántó. Jöttek a komák, a rokonok, a szomszédok. Ej, de rég csináltunk ilyesmit, mondták, már el is felejtettük, milyen! Azért elég hamar eszükbe jutott. Egyik este aztán édesapám ismét nagyon furcsán, sőt haragosan kezdett nézelődni, még morrogott is magában. Hamar félrehívtuk. Valami gond van, Édesapám? – kérdeztük. Hát nem restellik magukat így hangoskodni, ilyen későn? Takarodjon haza az egész, mert aztán mindjárt megyek, s megmondom nekik, hogy szégyellhetik magukat.
Így hát finoman elnézést kértünk komától, rokontól, szomszédtól, és mindenkit hazatessékeltünk. Most meg itt vannak ezek az utolsó csövek. Biztosan van közöttük legalább egy, amelyiken rajta lapul az ujjlenyomata. Vajon éppen ezt szedte le Ő, vagy inkább amazt hántotta? Azok meg ott össze vannak kötözve, tisztára édesapámfajta bog van rajtuk. Meg is érintem a csomót. Kérges és kemény, mint a tenyere. Emerre meg egész biztosan megcsóválta a fejét: Hát nézz ide, micsoda törökbúza! Valami ilyesmit mondhatott, mert isten biza’, ritka szép példány. Még így, pár év után is hibátlan. Akár meg is tarthatnám emlékbe. De már látom is a legyintését. Tiszta hiábavalóság lenne. Hízzanak csak azok a tyúkok, mindjárt itt a konfirmálás, legyen finom a húsleves.
Húzom az időt, amíg lehet, de lassan lecsupaszodnak a csövek. Gurulnak a törökbúzaszemek szanaszét, velük gurulnak édes perceim.
korábban írtuk
Ladó Hunor: Kis területen is sok mindent meg lehet termelni
Ladó Hunor tanulmányai, majd külföldi és marosvásárhelyi munkavállalás után Homoródremetén talált otthonra feleségével és lányaival. Itt termeli meg kertjében és gyűjti be a falut övező réteken az alapanyagot színpompás és ízben gazdag salátakeverékeihez.
