A romániai magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja Kolozsvár szülöttje, 2025. február 22-én immár 115-re kerekedik a születésnapja. A kincses város unitárius kollégiumában érettségizett, művészi pályafutását a helyi Magyar Színházban kezdte 1933-ban, és bár a szakmát nem főiskolán tanulta, 1934-ben már Lucifer szerepét alakította Az ember tragédiájában. Erdélyi szerzők műveiben nyújtott kiváló alakításaival, a két világháború közt divatos társalgási színművek szerepeinek megformálásával korán a vezető színészszemélyiségek közé emelkedett. Versmondó művészete is népszerűvé tette.
A Concordia Kolozsvárott
Zsidó származása miatt a vérzivataros időkben rá is kirekesztés, üldöztetés várt. Miután 1940 őszén a legtöbb zsidó közalkalmazott elveszítette az állását, a zsidó színészek Concordia néven saját színházat hoztak létre Kolozsváron. A társulat báró Kemény János, a Magyar Színház igazgatója támogatását élvezte, aki az új színház anyagi hátteréről is gondoskodott. Rendszeresen segítette színdarabokkal, jelmezekkel és kellékekkel is ellátta őket, ugyanakkor teljes igazgatói javadalmazását a színészek segélyezésére fordította. Ő biztosította Kovács György élelmezését is, megszervezte külföldre menekítését. Nagy mentora, megmentője ravatalánál 1971-ben a művész így mondott köszönetet: „Most már nem haragudhatsz érte, de ki mondja el helyettem, hogy
te voltál az, aki bakancsot, viharkabátot, bekecset adott, pénzt csúsztatott a zsebembe, és úgy engedtél utamra, hogy azt mondtad: ne félj, ez már nem tart soká.”
Korszakalkotó Vásárhelyen
Kovács György stílusteremtő korszaka az 1940-es évek második felében, a második világháborút követően kezdődött, a marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagjainak egyike. Az együttes vezető művészeivel, Tompa Miklóssal, Szabó Ernővel, Delly Ferenccel együtt az erdélyi színjátszás realista hagyományaira, a szép beszéd kultuszára alapozva fejlesztette színjátszó stílusát. A kolozsvári, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként 1950-től kezdődően ezt a színházszemléletet oltotta be számos színésznemzedékbe is.
– fogalmazott a Román Televízió Magyar Adásának adott 1971-es interjúban. – Az operett amúgy is a legjobb iskola volt, leadtuk a fölösleges kilókat időben és diéta nélkül, megtanultunk lélegezni, beszélni. A lelkesedés, az önként vállalt fegyelem, hagyománytisztelet, hagyományteremtés, sok-sok szenvedély, nem utolsósorban anyanyelvünk művelése – ezek az egykori Thália működésének legfontosabb, legtanulságosabb elemei.”
Élete alkonyán
Élete utolsó szakaszában főként filmszerepeket és rendezést vállalt, számos színházi vonatkozású cikket írt irodalmi folyóiratokban, drámaírással is megpróbálkozott. Előtte viszont volt híres Metternich, Cyrano de Bergerac, Lucifer, Hamlet, Tartuffe, Móka, Biberach, Szatyin (Gorkij Éjjeli menedékhelyében), Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond Úri murijának főhőse), Kossuth Lajos, az ostoba Li (Bánffy Miklós darabjában), Cațavencu, Mamlock (a Wolf-darabban), valamint több román filmalkotás főszereplője. Munkásságát kétszeres Állami Díjjal és a Nép Művésze címmel jutalmazták. Egy 23 szavalatát rögzítő Electrecord-lemez, A kor falára címmel 1975-ben jelent meg, amelyben Sütő András író szerint
Kolozsvárott Pirandello IV. Henrik című darabja rendezésére készült, amikor 1977. november 8-án szállodai szobájában utolérte a halál. A bemutató előadást már nélküle ünnepelte a közönség. Emlékét a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem falán elhelyezett plakett tartja fenn, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület pedig 1992 óta egy róla elnevezett díjjal honorálja a kiemelkedő teljesítményt elérő színészeket, illetve a szakmailag is nagy jelentőségű évfordulóhoz érkező előadóművészeket.
Kemény János ravatalánál mondta, de bőven értelmezhető rá is: életével példát mutatott, hogy volt, van és mindig lesz egy nemzedék, amely, ha kell, téglát hord, sziklákat görget, vagy éppen meszet éget, hogy felépüljön egy világ, ahol nem átok a születés, nem jótékony megváltás a halál. Ahol csak egy a fontos: mit végzünk el a két dátum között.
korábban írtuk
Marika dadus: Ötméteres kar kell, hogy minden gyereket egyszerre megöleljek
Gyermekkorunkból szívesen emlékszünk az óvónőkre, dadusokra is, akik mesékkel, finom ételekkel vagy éppen egy meleg öleléssel tették szebbé a napjainkat. Ahogy teszi Marika dadus is. Nála az ölelés kiapadhatatlan kút. Még én is kaptam belőle.
