– Hogyan indul a reggeled?
– Egy pohár vízzel és egy nagy nyújtózkodással.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Azt hiszem, az érzékenységem, és ezzel együtt az empátiám is.
– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Az élni akarásom, és a „csak azért is örülni fogok az életnek”.
– Mi a legtúlértékeltebb erény?
– A maximalizmus.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Az imposztor-szindróma, hogy egyszer csak kiderül rólam, hogy egy lufi vagyok, amely bármikor kipukkanhat.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– A rohammentősök és a katasztrófák sújtotta területen segítők, azok, akik most is ott vannak például a Gázai övezetben, és segítenek.
– Melyek a kedvenc neveid?
– Nincsenek, mert nagyon sok név eszembe jutott, akikhez a lélek köt, tehát olyan nevek, amelyek mögött emberek vannak, és akik fontosak nekem.
– Mit bánsz a legjobban?
– Hogy nincs annyi időm, mint amennyire kíváncsi vagyok a világra.
– Melyek azok a szavak, amelyeket túl gyakran használsz?
– A bocsánat és az ölelés, az ölellek.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Ha felfelé szeretnek
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
