Idejében elébe megy a dolgoknak. Már péntek este megfőz a lusta hétvégére, így másnap majd csak a cérnametéltet kell belefőzni a levesbe, és egy kis köretet készíteni a hús mellé. Igaz, éjszakába nyúlóan sikeredik a konyhai bravúr, de még így is megéri. Éjfélre kész is van, és azzal a jó érzéssel bújik be az ágyba, hogy tényleg
Szombat reggel, mintha csak összebeszéltek volna, korán kel a család, hogy aztán jól kihasználhassák a pihenőnapot. Reggelire bundás kenyeret süt, ha már ilyen ráérős, semmittevős ez a nap. Aztán reggeli után tanuláshoz parancsolja a gyerekeket, hogy mielőbb végezzenek. Jó alaposan átismétlik a feladott tananyagot, még plusz matekfeladatokat is ír nekik, majd javítja azokat. Ha már mindenre jut idő.
Aztán lassan nekifog az ebéd körüli utolsó mozzanatoknak, amikor a gyerekek kitalálják, hogy süssenek palacsintát. Hát mikor, ha nem egy ilyen békés, pihenőnapon? Hozzá is látnak, kavargatnak a kis kezek. Leragad az első, le a második is, így motivációjukat veszítve kisomfordál a konyhából a család apraja. De ha már be van keverve a tészta, bizony ő lesütögeti azt a harminc darabot. Még jó, hogy nincs egyéb halaszthatatlan dolga.
Kissé sietősen kanalazzák be az ebédet, hogy maradjon még idő a semmittevésre. Aztán ebéd után gyorsan, de nem elég gyorsan kipakolja és bepakolja a mosogatógépet, és mosásba teszi a céklalével megpecsételt asztalterítőt. Ha már ilyen régóta vágyott pihenőnap van, gondol egyet, és míg a család többi tagja sziesztázik, a gardrób rejtett zugából előkotorja a vasalásra váró, időközben kisebb heggyé dagadt ruhakupacot. Jóízűen vasalja simára valamennyit, s az utolsó darabnál már el is képzeli, hogy melyik könyvet emeli le a könyvespolcról, amikor jelez a kicsi, hogy részéről ennyi volt a délutáni alvás. Sebaj, hisz ez egy pihenőnap, majd együtt folytatják.
Épp a mosást szedik ki kettecskén, amikor ugat a kutya. Kedves barátok toppannak be, csak egy röpke kávéra. Éppen jókor, most pont alkalmas.
Fürdés, körömvágás, pizsiosztás, s már el is illant az első semmittevős nap.
Vasárnap reggel aztán gyors ellenőrzés, hogy minden rendben van-e a hétfői iskolakezdésre. Félszavakból kiderül, hogy még gyakorolni kell egy hegedűdarabot. Elő a hangszert, s minden zenei tudását bevetve húzzák-vonják szaporán, hogy aztán tovább lehessen semmit tenni. Közben a kicsi is feltalálta magát: virágfölddel szórta tele a játékos ládáját, s körülötte mindent, amit csak ért.
A gyakorlás végeztével a gyermekeket az édesapjukkal szabad levegőre bocsátja, ő pedig jó alaposan kitakarítja a játékbirodalmat és a körülötte lévő teret, így az egész földszintet. Ebédidőre kész is. Milyen jól sikerült, gondolja.
Ebéd után aztán, lévén napok óta először sziporkázó napsütés, újra kikívánkoznak a gyermekek, s ő is eltökéli, hogy velük tart – hát mikor, ha nem egy ilyen lusta napon? –, amint elpakolja a konyhában az elpakolnivalót. Pikk-pakk végez, és már ugrik is a cipőjébe, amikor megcsillan a kora délutáni nap a bejárati ajtó üvegén. Apró kéznyomok mindenhol. Ezt mégsem hagyhatja annyiban.
Na jó, de ha már minden elő van véve, gyorsan körbetekint, s úgy ítéli meg, bizony a többi ablakra is ráférne egy jó alapos pucolás. Hát mikor, ha nem ma? Kész. Nem is húzza tovább az időt. Cipő megint, s ki az ajtón. Elégedetten tekint vissza, s úgy gondolja, a látkép akkor lesz tökéletes, ha még lesepri a bejárati lépcsőt is. Milyen jó, hogy most ezt is megteheti!
Indulna a kert felé, de a család megelőzi a dologban, és hozzák a picikét csuromvizesen. Hamar be a házba, vetkőzés, és igen, cipőmosás.
Akkorra érkezik meg az éhes család. Hát, akkor már vacsoráznak is. S hálatelt szívvel, jó idejében bújnak ágyba. Imájukban megköszönik a lusta hétvégét.
A család aprajának nem is kell altatás, de ő úgy érzi, mégsem engedheti meg magának ezt a korai alvást. Eszébe is jut egy csendes, de főleg hasznos elfoglaltság. Ebben a hónapban alig írt, most itt az alkalom. Ennyi még belefér, ha már az egész hétvége a lustálkodásról szólt. Éjfélre meg is van.
A hétfő reggeli ébresztő nem esik jól, rettentően fáradtnak érzi magát. Ez az édes semmittevős dolog nem nekem való – gondolja.
korábban írtuk

Tudós nők – Dr. B. Fülöp Erzsébet: Az útkeresésben vannak őrangyalok is
Évtizedek óta Marosvásárhely az otthona, ahol színészként, habilitált egyetemi professzorként és kutatóként is a maximumot keresi. Dr. B. Fülöp Erzsébet nyolc évig vezette a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskoláját.







