Szilveszter Andrea: Még szerencse, hogy semmittevős nap van

Na, végre egy olyan hétvége, amikor semmi program, semmi kötelező és semmi terv, csak az édes semmittevés – gondolja. Idejét sem tudja, mikor volt ilyen utoljára. De most aztán megengedik maguknak! Az is lehet, hogy még a pizsamát sem vetik le. Ha már lúd, legyen kövér!

Hirdetés

• Fotó: Pixabay

Idejében elébe megy a dolgoknak. Már péntek este megfőz a lusta hétvégére, így másnap majd csak a cérnametéltet kell belefőzni a levesbe, és egy kis köretet készíteni a hús mellé. Igaz, éjszakába nyúlóan sikeredik a konyhai bravúr, de még így is megéri. Éjfélre kész is van, és azzal a jó érzéssel bújik be az ágyba, hogy tényleg

mindent megtett annak érdekében, hogy ez a hétvége AZ a hétvége legyen.

Szombat reggel, mintha csak összebeszéltek volna, korán kel a család, hogy aztán jól kihasználhassák a pihenőnapot. Reggelire bundás kenyeret süt, ha már ilyen ráérős, semmittevős ez a nap. Aztán reggeli után tanuláshoz parancsolja a gyerekeket, hogy mielőbb végezzenek. Jó alaposan átismétlik a feladott tananyagot, még plusz matekfeladatokat is ír nekik, majd javítja azokat. Ha már mindenre jut idő.

Hirdetés

Aztán lassan nekifog az ebéd körüli utolsó mozzanatoknak, amikor a gyerekek kitalálják, hogy süssenek palacsintát. Hát mikor, ha nem egy ilyen békés, pihenőnapon? Hozzá is látnak, kavargatnak a kis kezek. Leragad az első, le a második is, így motivációjukat veszítve kisomfordál a konyhából a család apraja. De ha már be van keverve a tészta, bizony ő lesütögeti azt a harminc darabot. Még jó, hogy nincs egyéb halaszthatatlan dolga.

Rak egy kis zenét, és üsse kavics, míg sül az illatos palacsinta, még egy friss céklasalátát is készít az ebéd mellé. Ha már úgyis olyan semmittevős nap van.

Kissé sietősen kanalazzák be az ebédet, hogy maradjon még idő a semmittevésre. Aztán ebéd után gyorsan, de nem elég gyorsan kipakolja és bepakolja a mosogatógépet, és mosásba teszi a céklalével megpecsételt asztalterítőt. Ha már ilyen régóta vágyott pihenőnap van, gondol egyet, és míg a család többi tagja sziesztázik, a gardrób rejtett zugából előkotorja a vasalásra váró, időközben kisebb heggyé dagadt ruhakupacot. Jóízűen vasalja simára valamennyit, s az utolsó darabnál már el is képzeli, hogy melyik könyvet emeli le a könyvespolcról, amikor jelez a kicsi, hogy részéről ennyi volt a délutáni alvás. Sebaj, hisz ez egy pihenőnap, majd együtt folytatják.

Épp a mosást szedik ki kettecskén, amikor ugat a kutya. Kedves barátok toppannak be, csak egy röpke kávéra. Éppen jókor, most pont alkalmas.

Micsoda öröm, hogy épp egy ilyen napon, amikor minden belefér! – gondolta.

Fürdés, körömvágás, pizsiosztás, s már el is illant az első semmittevős nap.

Vasárnap reggel aztán gyors ellenőrzés, hogy minden rendben van-e a hétfői iskolakezdésre. Félszavakból kiderül, hogy még gyakorolni kell egy hegedűdarabot. Elő a hangszert, s minden zenei tudását bevetve húzzák-vonják szaporán, hogy aztán tovább lehessen semmit tenni. Közben a kicsi is feltalálta magát: virágfölddel szórta tele a játékos ládáját, s körülötte mindent, amit csak ért.

Még szerencse, hogy semmittevős nap van még ma is!

A gyakorlás végeztével a gyermekeket az édesapjukkal szabad levegőre bocsátja, ő pedig jó alaposan kitakarítja a játékbirodalmat és a körülötte lévő teret, így az egész földszintet. Ebédidőre kész is. Milyen jól sikerült, gondolja.

Ebéd után aztán, lévén napok óta először sziporkázó napsütés, újra kikívánkoznak a gyermekek, s ő is eltökéli, hogy velük tart – hát mikor, ha nem egy ilyen lusta napon? –, amint elpakolja a konyhában az elpakolnivalót. Pikk-pakk végez, és már ugrik is a cipőjébe, amikor megcsillan a kora délutáni nap a bejárati ajtó üvegén. Apró kéznyomok mindenhol. Ezt mégsem hagyhatja annyiban.

Szerencse, hogy ma semmi egyéb teendője nincs. Pikk-pakk megpucolja, és már mehet is ki a levegőre.

Na jó, de ha már minden elő van véve, gyorsan körbetekint, s úgy ítéli meg, bizony a többi ablakra is ráférne egy jó alapos pucolás. Hát mikor, ha nem ma? Kész. Nem is húzza tovább az időt. Cipő megint, s ki az ajtón. Elégedetten tekint vissza, s úgy gondolja, a látkép akkor lesz tökéletes, ha még lesepri a bejárati lépcsőt is. Milyen jó, hogy most ezt is megteheti!

Indulna a kert felé, de a család megelőzi a dologban, és hozzák a picikét csuromvizesen. Hamar be a házba, vetkőzés, és igen, cipőmosás.

Ha már a kicsi cipőjét megmossa, megmossa a nagyokét is. Ha már ilyen nyugis pihenőnap van.

Akkorra érkezik meg az éhes család. Hát, akkor már vacsoráznak is. S hálatelt szívvel, jó idejében bújnak ágyba. Imájukban megköszönik a lusta hétvégét.

A család aprajának nem is kell altatás, de ő úgy érzi, mégsem engedheti meg magának ezt a korai alvást. Eszébe is jut egy csendes, de főleg hasznos elfoglaltság. Ebben a hónapban alig írt, most itt az alkalom. Ennyi még belefér, ha már az egész hétvége a lustálkodásról szólt. Éjfélre meg is van.

A hétfő reggeli ébresztő nem esik jól, rettentően fáradtnak érzi magát. Ez az édes semmittevős dolog nem nekem való – gondolja.

korábban írtuk

Tudós nők – Dr. B. Fülöp Erzsébet: Az útkeresésben vannak őrangyalok is
Tudós nők – Dr. B. Fülöp Erzsébet: Az útkeresésben vannak őrangyalok is

Évtizedek óta Marosvásárhely az otthona, ahol színészként, habilitált egyetemi professzorként és kutatóként is a maximumot keresi. Dr. B. Fülöp Erzsébet nyolc évig vezette a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskoláját.

Hirdetés