Villáminterjú Fincziski Andreával: Csak azért is örülni fogok az életnek

Fincziski Andrea Nagyváradon született, Marosvásárhelyen tanulta a színészmesterséget, majd Budapesten mesterizett szociológiából, jelenleg doktori tanulmányokat folytat és tanít Kolozsváron. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház alapítója és színművésze volt negyedszázadon keresztül; alakításait, drámapedagógiai tevékenységét idén Pro Urbe díjjal jutalmazta a város. A Nőileg 2022. novemberi címlaposa bátor döntés nyomán vette nyakába a nagyvilágot, ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssora.

Fotó: Beliczay László

– Hogyan indul a reggeled?

– Egy pohár vízzel és egy nagy nyújtózkodással.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Talán Franciaországban élnék, Provance-ban, vagy egy francia kisvárosban…, nagyvárosban, szóval, a francia világgal kokettálok.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Azt hiszem, az érzékenységem, és ezzel együtt az empátiám is.

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– Az élni akarásom, és a „csak azért is örülni fogok az életnek”.

– Mi a legtúlértékeltebb erény?

– A maximalizmus.

– Mi a tökéletes boldogság számodra?

– Ha a természetben lehetek, és lefeküdhetek a fűre, és az árnyékon keresztül, amely rám vetül, játszik a fény, és mellettem vannak azok az emberek, akiket a legjobban szeretek. És hallgatjuk a világot.

– Mi a legnagyobb félelmed?

– Az imposztor-szindróma, hogy egyszer csak kiderül rólam, hogy egy lufi vagyok, amely bármikor kipukkanhat.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– A rohammentősök és a katasztrófák sújtotta területen segítők, azok, akik most is ott vannak például a Gázai övezetben, és segítenek.

– Melyek a kedvenc neveid?

– Nincsenek, mert nagyon sok név eszembe jutott, akikhez a lélek köt, tehát olyan nevek, amelyek mögött emberek vannak, és akik fontosak nekem.

– Mit bánsz a legjobban?

– Hogy nincs annyi időm, mint amennyire kíváncsi vagyok a világra.

– Melyek azok a szavak, amelyeket túl gyakran használsz?

– A bocsánat és az ölelés, az ölellek.

korábban írtuk

Szilveszter Andrea: Ha felfelé szeretnek
Szilveszter Andrea: Ha felfelé szeretnek

Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.