A negyedik X után sokkal könnyebben ismerjük fel, mire vágyunk és mit nem szeretnénk, hol tartunk egy kapcsolatban és az életben. A párkapcsolatra és az ismerkedésre ez a változás kétféleképpen hat: miközben sok férfi imádja a dinamikáját ennek az időszaknak és képes inspirálódni általa, van, aki megijed tőle, hiszen egy felszabadult nő olyan tükröt tart, amibe belenézve feltevődhet a kérdés, hogy: elég vagyok-e?
Kevesebb, de jobb
A hétköznapi tapasztalatok mellett ennek a női–férfi dinamikának a jellegzetességeit alátámasztják a kutatások is. Az egyik sokat vizsgált terület a nők szexuális önbizalma és elégedettsége. Ezekből a kutatásokból az derül ki, hogy a szexuális elégedettség szorosan kapcsolódik az önbizalomhoz és mivel a negyvenes nőknek már van kellő szexuális tapasztalata, a tapasztalatból kialakult önismeret és az elvárások tisztulása javíthatja a szexuális élet minőségét, még akkor is, ha a szex gyakorisága többnyire csökken. A gyakoriságra vonatkozó kérdésekből kiderül, hogy bár valóban visszaesés tapasztalható a szexuális élet számszerűségére vonatkozóan, de ez nem feltétlenül annak a jele, hogy gyengül a szexuális étvágy, inkább éppen a korosztály tudatosságával magyarázható:
Az intimitás és az érzelmi biztonság is központi szerepet játszik abban, hogy inkább kevesebb, de jó minőségű, érzelmeket is működtető szexuális életre vágyunk. Ugyanakkor egy hosszú távú vizsgálat azt is kimutatta, hogy a pozitív szexuális élmények növelik az önbizalmat, ezzel pedig újra beindítják a kört, miszerint jó önértékelés jó szexet eredményez. Az önbizalom a kommunikációt is egyenesebbé teszi. A negyvenes korosztályban sokan könnyedebben kimondják, hogy mire van szükségük, kérnek, ha kell irányítanak, de nem zárkóznak el a humortól, akár némi öniróniától sem. A szexben is sokkal felszabadultabbá válnak, kevesebb bennük a megfelelési kényszer.
A férfinak teljesíteni kell?
Párhuzamosan a női kutatásokkal, a férfiakról a tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy mivel ők hajlamosabbak túlértékelni a saját teljesítményüket (nem csak az ágyban), ha veszélyben érzik a kompetenciájukat, szorongani kezdenek és a párkapcsolati és intim helyzetekre is kiterjed a teljesítményszorongásuk.
Ezekben az esetekben a férfiak egy része nem azért feszeng, mert a nő túlzottan magabiztos,
Ez a korai szocializációs mechanizmus azt sugallja, hogy nem szabad esendőnek lenni, hogy nekik kell magabiztosságot mutatni, akár a bizonytalanságok közepette is. Amikor egy férfi úgy érzi, hogy bizonyítania kell – például azért, mert nagyra tartja a partnerét vagy akár saját magas elvárásai miatt –, a szorongás fiziológiai szinten is hat: a stresszhormonok gátolják az ellazulást, ami a szexuális működés alapfeltétele. Egy tudatos, jelenlévő partner felerősítheti azokat a belső bizonytalanságokat, amelyeket a férfi egyébként is hordoz, különösen akkor, ha a férfiszerepet teljesítmény- vagy versenyközpontúan tanulta meg értelmezni.
Önálló, ezért „veszélyes” a negyvenes nő
Hogy mitől tűnhet még „veszélyesnek” egy negyvenes nő? Egy nagy, 29 országos vizsgálat szerint, ahol nagyobb a nemi egyenlőség, ott jobb a szexuális elégedettség, ugyanakkor a mi kulturális közegünkben a nők egyenlőségigénye a klasszikus „domináns férfi” szerepet kérdőjelezi meg, ami egyes férfiak számára fenyegető lehet. Ebben a korcsoportban a nők már tudnak nemet mondani, ami határozottan ellentmond a domináns férfi sztereotípiájának. Ugyanakkor
és nincs is szüksége erre, nem a férfira támaszkodik ahhoz, hogy kiteljesedett nőnek élje meg magát. A szégyenlősség is háttérbe szorul, így könnyebb kimondani olyan igényeket, amelyekkel szemben a férfiak egy részében szorongás keletkezhet. Ilyenkor a férfiban tudatosul, hogy a nőnek is lehetnek, sőt vannak elvárásai, hogy a nő látja őt az erősségeivel és gyengeségeivel együtt, emiatt nem lehet szőnyeg alá söpörni helyzeteket, nem lehet tisztázatlanul hagyni kérdéseket, kéréseket. Felmerülhet a félelem, hogy az egyenrangúságban elég-e, amit nyújtani tud.
Nőként fontos látnunk az érem mindkét oldalát
Jó, ha felismerjük és megértjük a partnerünk szorongásait, félelmeit. Ennek ismerős jele lehet a hirtelen visszavonulás, az indokolatlan féltékenység, a túl sok poénkodás a szex körül vagy éppen a passzivitás, a fáradtságra hivatkozás.
Olykor a kommunikációban passzív-agresszív megjegyzések jelennek meg a nő „erősségére”, megváltozott hozzáállására vonatkozóan. Ezt fontos helyén kezelni és felismerni, hogy a háttérben nem elutasítás, hanem szorongás áll. Ilyenkor nem használ, ha elbizonytalanodunk, mert az tovább erősíti a férfi bizonytalanságát is.
és azokba a kommunikációs játszmákba sem érdemes belemenni, amelyekben magyarázkodnunk kell vagy elnézést kérni saját fejlődésünkért, tudatosságunkért.
A határszabásban fontos érteni, hogy mi a saját félelmünk és mi a másiké, nem kell átvállalni azt, ami nem hozzánk tartozik. Természetesen segíthet az empátiánk, az, ha a partnerünk biztonságban érezheti magát mellettünk. Ehhez olykor nagyobb térre van szüksége, melyben megélheti, hogy nem vagyunk vetélytársak, sőt, egy csapatban játszunk. A biztonságérzet által a teljesítményről a jelenlétre áll át a fókusz. A párkapcsolatunkról, a személyes megéléseinkről, változásainkról szóló beszélgetések elkerülhetetlenek, ha azt tapasztaljuk, hogy miközben nőként egyre kiforrottabbá válunk, a társunk épp elbizonytalanodik. Ilyenkor a biztonságos, sajnálkozásmentes, laza párbeszéd sokat segíthet, a humor pedig akár életmentő is lehet. Érdemes figyelni, hogy hogyan reagál társunk az őszinte beszélgetésekre. Ha nyitott rá, ha tud nevetni magán és a kényelmetlen helyzeteket humorral kezeli, ha hajlandó, akár kis lépéseket is tenni a változás és a fejlődés irányába, akkor jó úton járunk, de
A szexuális elégedettség és a kiegyensúlyozott párkapcsolat nem a teljesítményen, hanem a biztonságérzeten és a kapcsolódáson múlik, ez pedig tanulható és közösen alakítható.
A negyvenes korosztály ugyanakkor erősen ki van téve a kiégés, a mentális betegségek, a több irányú megfelelésből származó terheknek, amelyek hatalmas stresszt is eredményeznek. Ezért nem szabad bagatellizálni annak a lehetőségét sem, hogy a mellettünk élő személy nem tud fejlődni, haladni és kiteljesedni, mert éppen krízishelyzetben van. Ilyenkor minden bizonnyal többre van szükség, mint néhány laza beszélgetésre. Bátorítsuk a társunkat arra, hogy keressen fel szakembert, ha azt érzékeljük, többről van szó, mint a kettőnk közötti fáziselcsúszásról.
korábban írtuk
A bábszínház minden korosztálynak szól (VIDEÓ)
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
