– Hogyan indul a reggeled?
– Rendszerint jól. Fontosnak tartom, hogy jól kezdjem a napot. Éveken át rohantam, zombi üzemmódban toltam, ameddig reggel vezettem műsort. Ez most sokkal nyugisabb. Felkelek, ha már a párom nem tette meg, akkor megetetem a kutyákat, meg a tyúkokat, ha tél van, rakok tüzet. Van egy jó barátom, akivel hosszú ideje kávézom reggelente. Nem annyira a kávézás maga, hanem, hogy kicsit beszélgetünk, néha személyesebbet, néha technikai dolgokat.
– Mitől félsz a legjobban?
– Attól, hogy a cicámat valami baj éri. 16 éves, 16 éve mindig aggódom, ha elutazok valahová, hogy mi van vele. Nyilván irracionális félelem, de hát melyik félelem nem az?
és a frász tör ki, ha nem tudom mi van vele. Valami létszorongást mondana más, de nem, nekem ez a dilim.
– Melyik az a tulajdonság, amit a leginkább elítélsz magában?
– Hogy hirtelen haragomban csúnyán odamondok. Különösen, ha az igazságérzetemet sértik meg, nagyon el tud borulni az agyam, sokszor érzem, hogy jobb, ha a dühöm miatt ólomszerűvé válik a testem... Van egy poén, ami úgy hangzik: Uram, adj türelmet, mert ha erőt adsz, baj lesz. Na, így vagyok ezzel én is, később meg sajnálom.
– Ki az az élő személy, akit a legjobban csodálsz?
– A középiskolai magyartanárom, Salek bácsi az, aki meghatározó volt számomra. Bizonyos értelemben ma is az ő mentalitása vezérel: kritikusan viszonyulni, megkérdőjelezni dolgokat, de valahogy mindezt szeretettel tenni. Ha megfogalmazom, giccses lesz, de valahogy ő a belső iránytűm mozgatója.
– Milyen szavakat vagy kifejezéseket használsz túl gyakran?
– Ööööö és öööööm. Műsorvezető létemre ez túl gyakran fordul elő – rendszerint azt jelzi, hogy gondolkodom, vagy gondolkodnék, csak már elfáradt az agyam. Meg szitokszavakat, de azokat a nyomdafesték nem bírja el, úgyhogy nem sorolnám fel. Másfelől persze
meg egy rendes káromkodás egyben az általános műveltség bizonyítéka is: kell benne szerepeljen egy bibliai helyszín, egy külföldi név vagy személyiség, egy, a magyarokra nézve súlyos történelmi esemény, hogy legyen valami szép mondat belőle. Illusztrálom: Hogy az a Sinai Nagy Hegyen felfelé futó Napóleon fattya vigasztalná Mohácsról hazafele... és itt még szépen beszéltünk – igaz, a mondat folytatható.
– Miféle tehetségre vágysz a legjobban?
– Kettő is van: szeretnék tudni szépen bánni fával és vassal. Szeretem csinálni mindkettőt, gyakorlati dolgokhoz a ház köré, csak hát a tudásom nincs meg hozzá. Inkább a barkácsolás gány oldalán állok, mint a figyelemre méltó amatőrhöz közel. Az idő persze nekem dolgozik, meg YouTube barátom is... Azt hiszem, hogy tanulok, de van még, az út elején járok.
– Mit értékelsz legjobban a barátaidban?
– Azt, hogy ott vannak. Egy barát a bajban ismerszik meg – közhely, de igaz.
Sokszor gondolkozom, hogy ez mikor lesz visszaélés szintű, de ezt nem tudom meghatározni. Szóval, mondhatnám, hogy azt szeretem, hogy elviselik, hogy néha sok vagyok, így, vagy úgy.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Csak egyet lehet választani? Akkor legyen Izland. Szeretem az ország vérmérsékletét: talpraesett emberek, akik dolgoznak, azt hiszem, elég sokat, de a nap végén mondjuk, elmennek egy koncertre a juhok mellől. Ha létezik olyan, hogy zord szépség, akkor ott a természet ezt hozza. De sok a bájos kis faház, okos arcú ember, és amit nagyon szeretek, hogy a tájban úgy tűnik, hogy valaki eldobált találomra 3-3 juhot. Valami vidéki úton zötyögsz, és egyszer csak ott legel három bárány. Mész pár kilométert és megint. Nagyon hangulatos.
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– A cicát már említettem. 16 éves, és Hohenzollern-Sigmaringen család távoli rokona lehet. Kimondottan uralkodó vonásai vannak: előkelő, felsőbbrendű, aki néha kitüntetés a figyelmével.
persze jobb, ha egy téli napon a magamra terített pokrócra is felkúszik, s együtt szundikálunk valami sorozatra.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Egy érdekes ember erre valami vadat mondana: bungeezás, vagy ilyesmi. Én nem. Az aktív kikapcsolódás nem rossz, nem rossz, de maradjunk a passzívnál. Nyugiban szeretek lenni. Egyetemista koromból maradt meg, hogy ha egyszer tehetem, elmegyek moziba. Az sem zavar, ha egyedül teszem ezt, sosem éltem meg ezt magánynak. Nagyon filmes vagyok, tulajdonképp boldoggá tesz, ha az egyik kezemben van egy jó cukros-egészégtelen üdítő, a másikban valami mocsok, műanyag kaja, ami tocsog a zsírban, közben meg vigyorogva nézhetem, ahogy két űrhajó lövi egymást. Na, de egy kicsit komolyabbra fordítva a szót, a relaxálás nekem valami nézését jelenti.
korábban írtuk
Ajándékosztó augusztus: új kenyér és nyárutó
Naptári, csillagászati szempontból nyárutóként tartjuk számon az augusztust, a régi magyar naptárban Új kenyér havának nevezik ezt a hónapot. Bár sokszor az év legmagasabb átlaghőmérséklettel „büszkélkedő” hónapja, régi szokásaiban inkább az őszre utal.
