– Hogyan indul a reggeled?
– Felébredek…
– Ki az az élő személy, akit a legjobban csodálsz?
– Emberi tulajdonságokat, cselekedeteket tudok csodálni.
– Miféle tehetségre vágysz a legjobban?
– Arra vágyok, hogy a kapott adottságaimat és az eddig összegyűjtött tudásomat minél hatékonyabban tudjam használni.
– Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
– Ez gyakran változik. A válaszadás közben azt tartom nagy eredménynek, hogy kiérdemeltem ennek a tíz kérdésnek a megválaszolását.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Úgy érzem megtaláltam azt a helyet, ahol a legszívesebben élek.
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– Hogy
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Ebből több is van, mostanában sajnos kevés időm van ezekkel elfoglalnom magamat. Gondolok itt zenélésre vagy a hegyekre.
– Mit értékelsz leginkább a barátaidban?
– A puszta létezésüket és a közösen kialakított kapcsolatrendszert.
– Mit bánsz a legjobban?
– A magánéletemről nyilvánosság előtt nem beszélek, így nem tudok erre válaszolni.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– A boldogságot úgy képzelem el, mint egy magashegyi túrát: több hegycsúcs emelkedik ki a hegygerincből, mindenikért meg kell dolgozni. Ahogy felérsz egy csúcsra, az tűnik a legszebbnek, ott van a legszebb kilátás, addig amíg tovább indulsz. S ha elég figyelmes vagy, a völgyekben is találsz csodálnivalót...
korábban írtuk
Amikor a lélek a testen keresztül imádkozik
Cseke Ágnes tízévesen került a tánc szépséges és rögös útjára Budapestre, majd huszonhárom év után jött haza, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola balett-tanára. Hazatérni sokszor bátorság, és adott esetben a keskenyebb út vállalását is jelenti.
