Villáminterjú Aczél Dórával: A közösségben hiszek

Tréner, táborvezető, a Fájdallam című nagysikerű kötet szerzője, a nagyváradi Grund School Egyesület alapítója, de Aczél Dóra neve a Nőileg olvasói számára is ismerős lehet, hiszen a magazin Kontakt nevű rovatát vezette. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.

– Hogyan indul a reggeled?

– 6.30 és 6.40 között kelek, én elsőként a családban. Zuhany, és kezdődhet a ritkán nem hisztis reggeli gyerek-ébresztés. Sprint minden téren, míg eljutunk az autóba, 7.30-kor indulunk ovi-suli-munkába. Az irodába beérve megnyugszom. 10-15 percnyi kávés és digitál-mentes ráhangolódás a napra, és aztán bumm bele: munka.

– Mitől félsz a legjobban?

– Hogy a családban valaki súlyosan lebetegszik. És nem lesz erőm (lelki, fizikai és anyagi) fenntartani a gondoskodás ezen szintjét.

– Milyen jelenleg a lelkiállapotod?

– Sokat dolgozom azon, hogy nyugodt és éleslátó legyek, hogy minden helyzetben megtaláljam a prioritást és ne kapkodjak. Mivel sok munkám van benne, ezért érzem, hogy eredménye is van. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy a lelkiállapotom erős és tiszta.

– Mit nem szeretsz a külsődben?

– Minden nap valami mást. A felszedett kilóim zavarnak a legjobban talán. Azért, mert lásd az előző kérdést:

a szépséget is tudom relativizálni és a prioritás az egészséges test, a szépség pedig ahhoz tud simulni.

– Mikor és hol voltál a legboldogabb?

– A boldogságot nem egy pontszerű eseményhez kötöm, hanem az élet alapállapotához. Vannak adrenalindús pillanatok (mindhárom szülésélményem ilyen), és vannak olyan események, amelyek pumpálják az „összboldog-állapotomat”. Ilyen például egy ölelés a kamasz fiamtól, egy jó és ráérős séta a férjemmel, egy nyertes pályázat, egy elégedett visszajelzés a munkámra, vagy egy gordiuszi-csomószerű feloldó megoldás, amit én találok ki.

– Miféle tehetségre vágysz a legjobban?

– A kitartásra. Mondjuk sportban. De igazából mindenben.

– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?

– Egészséges lennék, fenntartható állapotra gyógyulna a karom.

– Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?

– Saját eredmény? Nem hiszek a sajátban.

Közösségben hiszek, és mint ilyen, minden eredményem valaki mással közösen elért eredmény.

De ennek a meglátását és felismerését önmagában nagy eredménynek tartom.

– Mi a kedvenc elfoglaltságod?

– Nagyon szeretek vezetni, autót, egyedül, miközben üvölt a zene és én is vele együtt, és ilyenkor kószálhatnak a gondolataim is, amerre csak akarnak.

– Kik a hőseid a való életben?

– A férjem. A gyerekeim. A nagyapám. A barátaim. A munkatársaim. Ez a lista percenként tud bővülni, és a sorrend is folyamatosan változik.

korábban írtuk

Bíró Erzsébet meseterapeuta: A meseolvasás minőségi idő
Bíró Erzsébet meseterapeuta: A meseolvasás minőségi idő

Miért van szükségünk élőszavas mesékre, történetmesélésre? Mi lesz a mesékkel a technológia előretörésével? A legsötétebb forgatókönyvtől nem kell tartanunk, mert velünk született történetéhséggel létezünk, mondja Bíró Erzsébet meseterapeuta.