– Hogyan indul a reggeled?
– Mindig kávéval, hír- vagy könyvolvasással, majd a gyerekek óvodába és iskolába készítésével. Soha nem voltam korán kelő, de az elmúlt években nagyon megszerettem a reggeleket.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– És mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?
– A dominancia tudatalatti vágya bizonyos verbális helyzetekben, beszélgetések alkalmával. Ez egy régre visszanyúló ego probléma, amitől nagyon nehéz megszabadulni.
– Hát a legnagyobb félelmed?
– Azt hiszem, a repüléstől félek leginkább, miután volt egy szörnyű tapasztalatom.
– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?
– Egyébként, f@szkivan.
– Mit bánsz a legjobban?
– Hol élnél a legszívesebben?
– Észak-Amerika északi részén.
– Milyen esetben szoktál hazudni?
– Terelek vagy elhallgatok, de nem szoktam konkrétan hazudni. Talán füllentek kisebb dolgokkal kapcsolatban, általában olyan helyzetekben, amikor elmulasztok valamit, és keresem rá a kifogásokat.
– Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
– A fenekemmel és a vállszélességemmel soha nem voltam megelégedve.
– És mi a legbecsesebb kincsed?
– Egyértelműen a családom.
korábban írtuk
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik vezére: Berde Mária
Írónő, tanár, publicista, szerkesztő, a helikoni íróközösség egyik ötletgazdája. A huszadik század erdélyi magyar világának elismert személyisége, bizonyos értelemben alakítója, ami a kor nőértékelésének ismeretében, önmagában is jelentős teljesítmény.
