Villáminterjú B. Szabó Zsolttal: Gyorsan tudok adaptálódni bármilyen környezethez

A rádióhallgatók számára ismerős lehet B. Szabó Zsolt neve és hangja, a Rádió GaGa sepsiszentgyörgyi műsorvezetőjének tevékenysége olyannyira sokoldalú, hogy nehéz is lenne röviden összefoglalni. Az olvasás, a zene, a közösségépítés mellett azonban legfontosabb számára a család, vallja. Ezúttal a Proust-féle kérdéssora válaszolt.

Fotó: Barbócz Zsolt

– Hogyan indul a reggeled?

– Mindig kávéval, hír- vagy könyvolvasással, majd a gyerekek óvodába és iskolába készítésével. Soha nem voltam korán kelő, de az elmúlt években nagyon megszerettem a reggeleket.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Gyorsan tudok adaptálódni bármilyen környezethez, társasághoz, kontextushoz.

– És mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?

– A dominancia tudatalatti vágya bizonyos verbális helyzetekben, beszélgetések alkalmával. Ez egy régre visszanyúló ego probléma, amitől nagyon nehéz megszabadulni.

– Hát a legnagyobb félelmed?

– Azt hiszem, a repüléstől félek leginkább, miután volt egy szörnyű tapasztalatom.

– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?

– Egyébként, f@szkivan.

– Mit bánsz a legjobban?

– Nem vagyok megbánós típus, de azt hiszem, az énekhangom elhanyagolását bánom leginkább.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Észak-Amerika északi részén.

– Milyen esetben szoktál hazudni?

– Terelek vagy elhallgatok, de nem szoktam konkrétan hazudni. Talán füllentek kisebb dolgokkal kapcsolatban, általában olyan helyzetekben, amikor elmulasztok valamit, és keresem rá a kifogásokat.

– Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?

– A fenekemmel és a vállszélességemmel soha nem voltam megelégedve.

– És mi a legbecsesebb kincsed?

– Egyértelműen a családom.

korábban írtuk

A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik vezére: Berde Mária
A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik vezére: Berde Mária

Írónő, tanár, publicista, szerkesztő, a helikoni íróközösség egyik ötletgazdája. A huszadik század erdélyi magyar világának elismert személyisége, bizonyos értelemben alakítója, ami a kor nőértékelésének ismeretében, önmagában is jelentős teljesítmény.