Illés Márton igazi jó pasi: jó a humora, remekek a sztorijai, tudja élni és élvezni az életet, és nemcsak imádja, de érzi is a nőket. A jellegzetes bariton birtokosa maga is egy életművész. Nyugdíjba készül, és a sármján ez mit sem csorbít.
Töredelmesen bevallom, hiányzik a nyár. A kempingezős nyaralás miatt, amikor a telefonoknak egyetlen funkciója maradt: fényképezni. Se hálózat, se értesítések, csak a természet és a teljes kikapcsolódás.
Kedves Olvasónk! Hogyha fel vagy iratkozva a Nőileg hírlevelére, úgy ne lepődj meg azon, ha a közeljövődben egy általunk összeállított kérdőívvel találkozol az e-mailjeid között.
Aki gyakran lóg a közösségi oldalakon, minden bizonnyal „összefutott” már Lizike, azaz György Hajnalka „megmondós” videóival. A csíkszeredai digitális tartalomkészítőnek mindenről megvan a véleménye, és ezt ízes tájszólással elő is adja.
Az emberek közti viták megoldásának igénye egyidős magával az emberiséggel. A veszekedések kezelésére kezdetben ott volt a furkósbot mint biztos recept, aztán ahogy fejlődött a társadalom, megjelentek a kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerek.
Évekig vele ébredt Marosvásárhely és környéke, s ha egy kis időre nem ő ébresztette a rádióhallgatókat, sokan hiányolták. Hamarosan pedig talán egész Székelyföld hallhatja a Rádió Gaga Hármasszabály című reggeli műsorának egyik műsorvezetőjeként Kakasi Mihályt, azaz Miskát. Lehet őt szeretni, utálni, de biztosan nem lesz közömbös senki számára.
A nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja (november 25.) alkalmából karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdeztünk arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. Koszorus Krisztina énekesnő az erőszaknak egy másik szintjéről beszél, arról, amit nap mint nap megélünk, amiről úgy gondolja, egyfajta pszichológiai erőszak.
Kicsit mindig irigy voltam, hogy olyasmire van rálátása, ami számomra maga a világmindenség kvintesszenciája: film és filmtudomány. Pethő Ágnest közel két évtized után, egykori diákjaként faggattam.
A kriminalisztika is érdekelte, de hamar rájött, hogy a semlegességet, az igazságot meg a békét sokkal jobban szereti, így mediátor lett a marosvásárhelyi Henter Zsuzsánna. És alig harminc évesen már a Maros Megyei Mediátorok Szakmai Szervezetének elnöke is. Bár évek óta próbálják népszerűsíteni a mediációt országszerte, még mindig nagyon sokan nem tudják, hogy mi is ez a mesterség.
Az Instagram behatolt (vagy megteremtette?) az irigység és ámítás területére, és felhasználói beleeshetnek az „erőfeszítés nélküli tökéletesség” üldözésének csapdájába. Nyomás nehezedik a felhasználókra – főként a nőkre – állandóan csoda szépnek, népszerűnek, intelligensnek szeretnék mutatni magukat, és szeretnék mindezt látható erőfeszítések nélkül elérni. Csak lazán.
Többször kérdeztük őt lapunk hasábjain, mert fontos, amit mond: rólunk, médiazabálókról, generációs és kulturális meghatározottságainkról. Minden mondata elgondolkodtató, és külön öröm, ha valaki képes másféle megvilágításba is helyezni lényeges dolgokat: ő Keszeg Anna, kultúrakutató.
Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.