Élmény Kellően komolytalanul fájdalmas – Krasznahorkai László: Zsömle odavan  

Aki hallott már Krasznahorkai Lászlóról korábban, az talán azt is hallotta, hogy írási stílusának egyik fő ismérve, hogy a mondatai a végtelenbe vesznek. De érdemes kitartani mellette.

Fotó: Freepik

Nem egyedülálló ő ezzel a világirodalomban, vegyük például Bohumil Hrabal-t, aki szintén pont és levegővétel nélkül volt képes oldalakat teleírni, így az egyszeri olvasó ledöbbenve és kifulladva jut el egy-egy gondolatmenet végére, hacsak rá nem jön, hogy ez pont ettől érdekes. Mert az ilyen írásokat másként olvassuk, megtanulunk úgy értelmezni közben, hogy tudjunk lélegezni, és még élvezni is az olvasottakat. Képes ilyesmire az emberi elme, tehát nehogy feladják az első pár oldal után, mert egy jó szövegbe igenis bele lehet merülni, a buborékban is van levegő, és érdemes fejleszteni az olvasási készségeinket az ilyen fantasztikus szövegekért.

Bevezető Krasznahorkaihoz

Aki most hallotta először Krasznahorkai nevét az irodalmi Nobel-díj kapcsán, az utánaolvasva mindenféle javaslatokkal találkozik, hogy melyik művével is lenne jó kezdeni megismerni a munkásságát, hogy a Sátántangó a legismertebb regénye, amiből Tarr Béla készített sok-sok órás fekete-fehér filmet, és

talán megijed picit attól, hogy akkor hogyan is fogjon neki Krasznahorkait olvasni.

Én eddig csak a Zsömle odavan című regényét olvastam, így ezt tudom ajánlani, és azt, hogy bele kell merülni, ugyanakkor nem szóról szóra értelmezni a történetben látottakat, hanem elengedni mindenféle elvárást, mindenféle józan paraszti ésszel történő odafordulást, mert ez a történet abszurd, néhol groteszk, és szinte végig humoros. Tehát, kalandra fel!

Abszurd, groteszk és humoros

Van nekünk ebben a történetben egy Kada József nevű főszereplőnk, egy Józsi bácsink, aki nem akárki, hanem a nagy Dzsingisz kán és IV. Béla magyar király egyenes ági leszármazottja, így értelemszerűen Árpád-házi I. József néven ő lehetne a király, ha Magyarország nem lenne éppen köztársasági állapotban. Ez az állapot nem tetszik maradéktalanul minden rendes magyar állampolgárnak, ezért

felkeresik az Isten háta mögötti falu, Isten háta mögötti részén lakó bácsit, és szeretnék meggyőzni arról, hogy foglalja el a még nem létező trónt.

Józsi bácsi 91 éves, és belefáradt az életbe, nincs kedve sem a társasághoz, sem a politikához, de azért minden nap kávét főz az őt látogató különféle embereknek, ellátja Zsömle kutyáját, és elmélkedik a történelemről. Miután elültetik a bogarat a fülébe, és biztosítják a támogatásukról, Józsi bácsink kissé felélénkül, és kezdetét veszi abszurdabbnál abszurdabb kalandjainak sora.

És ez nagyon szórakoztató, kedves olvasók, még akkor is, ha közben fájdalmas, mert rávilágít a jelenlegi politikai helyzetre, és gondolatébresztőként hat. Ajánlom kellő komolytalansággal nekifogni olvasni, aztán a végére kiderül, van-e mondanivalója a történetnek.

korábban írtuk

Gálovits Rózsa: Bárcsak mindenki elolvasna havonta egy könyvet
Gálovits Rózsa: Bárcsak mindenki elolvasna havonta egy könyvet

Ha nagy ritkán tudunk időt szánni szépirodalomra, többen is Rózsa ajánlásai mentén választunk könyvet. Napi könyvtárosi teendői mellett könyvklubot működtet és könyves rendezvényeket szervez, tőle próbáltuk hát megtudni, miként olvashatnánk többet.