Bár többnyire a kortárs a mai problémákkal foglalkozik, és olyan eseteket, érzelmeket dolgoz fel, amelyek napjaink vagy a közelmúlt időszakára érvényesek, a klasszikusok olyan értékeket hordoznak, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Igen, manapság tudatosság szükséges ahhoz, hogy a klasszikusokhoz forduljunk, hogy levegyük azokat a műveket a polcról, amelyek oly sokáig meghatározták az irodalmi életet. Napjainkban egyre kevesebbet olvasnak az emberek általában véve is, klasszikus műveket meg még kevesebben, ezt könyvtárosként tapasztalom. Elszomorító tény, mert nagyon sokat lehet tanulni, inspirálódni egy-egy klasszikus regény szövegében, hiszen az elmét, lelket gyönyörködtetők. Ilyen regény a Híd a Drinán is, amit a bosnyák születésű, magát szerbnek valló, Nobel-díjas Ivo Andrić írt.
A híd maga a főszereplő
Valamikor réges régen, odaát, az Oszmán Birodalomban fiúgyermekeket hurcoltak el az elfoglalt területekről, hogy Sztambulban janicsárokat neveljenek belőlük. Kegyetlen dolog volt ez, elszakítani a gyermekeket a családjuktól, a közösségtől, ahol addig nevelkedtek, és voltak, akik nem felejtették el, honnan származtak. Mehmed pasa ilyen elrabolt gyermek volt, és ő volt az, aki a boszniai Visegrádban hidat építtetett, hogy összekösse a Drina két partját, ezáltal pedig a Keletet és a Nyugatot.
A regény innen indít, az 1500-as évektől, és részletesen leírja, hogyan, milyen emberi és embertelen erőfeszítések árán épült fel, milyen legendák szövődtek köré, és milyen alakok bukkantak fel az életében.
Nemcsak átkelni lehet rajta, hanem megállni és megpihenni, csodálni a kilátást vagy meginni egy finom török kávét, elszívni egy pipát, és leginkább társasági életet élni. Generációk nőttek fel a híd kőlapjain beszélgetve, vitázva, ismerkedve, szerelmesen sétálva. Tragédiát is látott eleget ez a csodás építmény: karóba húzást, kínzást, kivégzést, öngyilkosságot, de mégis sokkal több mindennapi csodát, napkeltét és napnyugtát.
Ízlelgetni érdemes
400 évet ölel fel a történet. Az építéssel kezdődik, és az első világháborúig tart, ami olyan hatalmas pusztítást okozott a világban, közben pedig
a különböző nációk együttélését és az ezzel járó energiákat, amik jók és rosszak is lehetnek, ez pedig egyénenként és csoportonként is változik, ahogy napjainkban is történik, befolyásolva a politikum által.
Rengeteg apró, gyönyörű történet rejlik ebben a nagy regényben, amelyek külön is megállnák a helyüket elbeszélésekként, ezért nem szükséges egy szuszra kiolvasni, hanem érdemes ízlelgetni a szöveget, megfigyelni a szereplőket, amiket olyan fantasztikusan ábrázol a szerző, hogy abszolút magunk előtt látjuk őket. Én még mindig látom Ali hodzsát, amint a boltja előtt üldögél és pipázik, szemlélve a körülötte lévő világot…
korábban írtuk
Iskolai bullying – ilyen helyzetben nincs vesztegetni való idő
Szülői kötelességünk, hogy tudjuk, milyen jogok illetnek meg akkor, ha iskolai bullying áldozata a gyermekünk, és azt is, hogyan szerezhetünk érvényt ezeknek. Ebben a hónapban erről beszélgettünk Lukácsi Katalin ügyvéddel.
