Gálovits Rózsa

Nem mindig figyelünk kellőképpen egymásra – Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

Eredetileg úgy terveztem, hogy az ünnepekre való tekintettel egy könnyed, vidám, esetleg romantikus történetet ajánlok figyelmükbe, de aztán a kezembe akadt ez a könyv… Könnyed is, romantika is van benne, de alapvetően szomorú és fájdalmas.

Sakk és irodalomszeretet, bravúros stílusban megírva: Szakadékjátszma

Sándor Iván neve eddig teljesen ismeretlen volt számomra, pedig több, mint negyven kötete jelent meg. Ez a regénye az utóbbi időszak talán legintenzívebb hatású olvasmánya lett.

Túlélés és lelkierő regénye – Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Van egy kedvelt turistacélpont Norvégiában, a Lofoten-szigetek: vad táj ez, csupa sziklás vidék, tengernyi vízzel körülvéve. Ez a vad táj mostanra megszelídült, történetünk idején azonban kegyetlenül nehéz volt itt élni.

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Björnstad 1.)

Barátság, szülőség, fájdalom, küzdés, a kisvárosi lét minden szépsége és szűklátókörűsége, minden, ami egy zárkózott kis közösségre jellemző lehet, megtalálható ebben a regényben, plusz a sport iránti rajongás, ami ezt a közösséget élteti.

David Grossman: Egy ló besétál a bárba

Van, amikor könyvválasztásnál igenis számít, ha valamilyen díjat kapott a szerző vagy maga a mű, ugyanis a díjazás feltételezi, hogy az illető író vagy mű elért egy bizonyos irodalmi szintet, ami inkább megfelel az igényesebb olvasónak.

Dragomán György: Máglya

Újabb magyar kortárs regényre esett a választásom, mert ez kihagyhatatlan olvasmány. Többen is javasolták, hogy el kellene olvasnom Dragomán György valamelyik művét, és már értem is, hogy miért. A Máglya nem könnyű olvasmány, nem egy kis kiruccanás a való világból egy távoli, ismeretlen vidékre, ahol mindig süt a n

Kütyüfüggőség, közösségi média és elhidegülés – Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek

Bár elsőre megriadhatunk a regény méreteitől, minden oldala izgalmas, tele súlyos mondanivalóval, és korunk olyan nagy problémáira figyelmeztet, mint a kütyüktől való függőség, a gyerekekkel való bánásmód, az elhidegülés.

Gróf Nádasdy Borbála: Zagolni zabad?

Ez az első kötet a grófnő memoárjai közül, és őszintén szólva kedvet csinált a többi elolvasásához is. Pedig a története nem csupa játék és nevetés, annak ellenére, hogy gyermekkori élményeit írja meg ebben a kötetben.

Bartis Attila: A vége

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolva

A nyugalom „félszigete” Norvégia déli partjai

Nem csalás és nem ámítás, a skandináv országokra jellemző nyugalom valódi, szinte kézzel fogható, és a legnagyobb pozitívum, amit Norvégiáról elmondhatok. Persze nem az egyetlen. Sőt odáig megyek, hogy nem is tudok negatívumot említeni, mert nem volt ilyen tapasztalatom. Ez az ország nemcsak a tájaival nyűgözött le, hanem a benne élő emberek kedvess&

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Vékony kis könyvecske ez, tele olyan tartalommal, ami szívhez szóló, húsba vágó, és rendkívül tanulságos. Az írónő Péterfy Gergely író felesége. Már ez a tény is felkeltette az érdeklődésemet, meg egyáltalán, olyan szép és kedves a borítója, biztosan

Gróf Bánffy Katalin: Ének az életből

„Egymás mellett ültünk egész idő alatt… Nagy, elragadtatott szemét folyton magamon éreztem. Ó, de jó is volt! Utána egész este izgatott az ember, csak vár, vár és vár, de nem tudja mit. Ezt nevezik szerelemnek? Ha nem az, akkor mi? Remek, rossz, szinte megalázó érzés. Imádom!” – így vall Bánffy Katalin első szerelmi élmény&ea

Márai Sándor: Az igazi. Judit... és az utóhang

Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, ráadásul többet meg is filmesítettek. Az igaziról megoszl&o

Óda az olasz kávéhoz

Motoros túrára indulni Olaszországba őrültségnek tűnt, ami engem illet, mert korábban 60 km volt a maximális távolság, amit ezzel a motorral megtettem, persze csak utasként. Sokáig nem is akartam menni, hiába tudtam, hogy évek óta gyűjt rá a férjem. Aztán másfél hónappal az indulás előtt má

Kim Leine: Kalak

Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó. 

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán elolvastam egy-két blogbejegyzést meg interjút a íróval, és kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek. Maros Dániel nem azonos Jászberényi S&aacut

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt az ajánlókban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából, és főleg nem a szokványos nézőpontból. (Cikkünk a 2017-es Nőileg magazin májusi lapszámában jelent meg.)

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket. 

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.