Előbb-utóbb szinte mindannyiunknak ápolnunk kell valakit, aki súlyos beteg, vagy nagyon idős, vagy bármilyen okból kifolyólag haldoklik, és ezt nagyon nehéz jól kezelni, úgy fizikailag, mind szellemileg és lelkileg. Nehéz kezelni önmagunk érzéseit, ráadásul ilyenkor megpróbáljuk elnyomni azokat, hiszen a beteg szükségletei fontosabbak, a haldokló mellett nem panaszkodhatunk a saját problémáinkkal kapcsolatban, nem zúdíthatjuk rá a terheinket. Ideig-óráig megtehetjük azt, hogy nem foglalkozunk a saját mentális egészségünkkel, de ez általában erőteljesen visszaüt, és ilyenkor kerülünk padlóra.
Gondolatfolyam a halálról?
Sigrid Nunez különleges érzékenységgel nyúl a halál témájához. Az Egy életen át nem szokványos regény, inkább egy gondolatfolyam, amelyben a leghangsúlyosabb szerepet az együttérzés kapja. Főhősünk empátiával fordul a környezetében élők felé, igyekszik megérteni és elfogadni azokat az embereket, akikkel kontaktusba kerül, amitől a mű tulajdonképpen érzékenyítő aspektust kap.
A főszereplő egyes szám első személyben meséli el a történteket, közelebb hozva ezáltal minden apró mozzanatot, ami tovább fokozza az olvasó érzékenységét. Az ő szemén keresztül látjuk a nyugdíjas könyvtáros vendéglátó házinénit, a szigorú professzor ex-barátot, a halálos beteg ifjúkori barátnőt, a szomszéd nénit, aki véglegesen bezárkózik önmagába, és
Hogyan állnánk mi például ahhoz a kéréshez, hogy legyünk a fent említett halálos beteg barátnő mellett életének utolsó szakaszában? Hogyan dolgoznánk fel, hogy a kérését követve engedjük meghalni az ő választása szerint, ne próbáljuk megakadályozni, csak maradjunk mellette, mert erre van szüksége? Nem könnyű még belegondolni sem egy ilyen helyzetbe. Pedig milyen sokan átélik, ahogy egy szerettüket elragadja a halál.
Vagy történet az életről?
Bár az elején említettem, hogy a szerző a halál témájáról ír, mégis úgy vélem, az élet ugyanolyan fontos szerepet játszik ebben a könyvben. Fordítsuk meg a tükröt, olvassuk úgy ezt a regényt, hogy nem a halálról szól, hanem az életről, a kapcsolatokról, az apró örömökről, a pillanatokról, amelyek az életet alkotják.
A könyv olvasása után ajánlom, hogy nézzék meg a belőle ihletődött, Pedro Almodóvar által készített A szomszéd szoba című filmet Julianne Moore és Tilda Swinton főszereplésével.
korábban írtuk
Villáminterjú Márdirosz Ágnessel: A legnagyobb dolog, hogy életet adhattam három gyermeknek
Előadás szünetében válaszolt a Proust-féle kérdéssora Márdirosz Ágnes. A Csíki Játékszín színművésze (aki egyébként korábban a Nőileg címlapján is szerepelt) elárulta, azokat a férfiakat tartja legnagyobbra, akik bármit megtennének a családjukért.
