A nagymamám mai napig csakis olyan szépirodalmat olvas 95 évesen (bár egyre kevesebbet, mert nem lát jól), amelyek fölötte állnak a pusztán szórakoztatás céljából kiadott műveknek. Ez mindig így volt, amióta ismerem, és ő az én példaképem, amikor olvasásról és a könyvek szeretetéről van szó. Szóval, nem túl magas szintű a nyelvezete ennek a könyvnek, ezért dilemmáztam, hogy ajánljam-e egyáltalán. És azt is bevallom őszintén, hogy
Ez most is így történt, ezért bátran ajánlom, hogy vegyék kézbe, olvassák el, mert nagyon kedves történetek vannak benne. Egész pontosan négy történetről van szó, amelyeket maga a szerző jelöl meg meseként már a könyv elején. Összefüggő történetek ezek, így lesz kerek a végére, és megértjük, hogy miért ebben a sorrendben vannak elmesélve.
Kezdjük ott, ahol minden történetnek kezdődni kell, vagyis az elején: „Egy különös városi legenda szerint egy bizonyos városban volt egy kávézó. Ennek a kávézónak volt egy széke, amelyre, ha ráültél – de csak akkor –, visszakerültél az általad megjelölt időbe. Azért nem ment ez olyan könnyen. Hogy ez bekövetkezzen, felettébb bosszantó szabályokat kellett betartanod…”. Mit tenne a kedves Olvasó, ha visszamehetne az időben? Mondjuk, bocsánatot kérne valaki fontostól. Vagy rájönne, hogy mi volt az oka egy szakításnak. Vagy átvenne egy levelet, amit egy szerette írt, de nem volt lehetősége átadni. Esetleg találkozna élete egyik legfontosabb szerettével, akivel nem tudott korábban.
Vállalná a kockázatot, hogy feltépi a sebeket, rosszabbul fogja magát érezni, mint előtte? Főhőseink, – mert a regényben szereplők szinte mind azok, a saját életük főhősei –, megteszik. Szépen, sorjában mindegyikük ráül a székre, mert a kétség, a bizonytalanság rosszabb, mint tudni az igazat, amit fel tudunk dolgozni ilyen vagy olyan formában.
Fontos szabály, hogy csak addig szabad a széken ülve a múltban maradni, amíg a kávé, amit el kell kortyolgatniuk közben, ki nem hűl – innen a könyv címe. A többi szabályt már a könyv elején olvashatják, és ráülhetnek a székre a kedves olvasók a szereplőkkel együtt. Merüljenek bele a múltba, játsszanak el a gondolattal, hogy Önök hogyan cselekedtek volna a helyükben, vagy kutassanak az emlékezetükben olyan történés után, amit szeretnének újraélni! Higgyék el, sok empátiát szabadít fel ez a képzeletbeli játék, és könnyebben megbocsátanak maguknak, hiszen nincsen annál emberibb dolog, mint, hogy tévedünk.
U.i. A könyvből 2018-ban film is készült.
korábban írtuk
Fodor Györgyi: Amikor a gyermekek workshopot tartanak
P. a virágzó fáknak és a tavaszi virágoknak örül a leginkább. L. pedig a múlt heti pizzának is azt kiabálta, hogy „juhúúúú!”. Jó, a pizzának P. is nagyon örült. Én főleg azért, mert egy telefonhívással sikerült megfőzni a hét legsikeresebb ebédjét.
